Ahelyett, hogy tobzódnék...
..az új munkahelyem és -rendem révén rám szakadt több szabadidőben, és igyekeznék azt olyan hasznos tevékenységekre fordítani, mint a ház apró lépésekben történő kitakarítása, különös tekintettel a játékok kiselejtezésére rendbetételére, a futás újbóli beépítése ésatöbbi, nos ehelyett nyomom az ágyat (illetve ma már a széket, míg a tegnapi napon kizárólag vízszintesen tudtam létezni, ma már ülve is megy), idén már másodjára tepert le a közösségi hasmenős-gyomorgörcsős-lázas vírus (egyelőre csak engem és nem bánnám, ha ez így is maradna), közben pedig az aktuális problematikáink megoldásain elmélkedem.
1: Kata és az ő begipszelt keze egyre inkább stresszeli a maximalista anyját. No, a leányzóval nincs semmi gond, tökéletesen és hamar alkalmazkodott a helyzethez. A jövendő nagy színsznőjeként a történtek napján és utána még eljátszotta a nagy halált, de miután bejött a jóslatom, miszerint ő lesz a sztár az osztályban a gipszes kezével, azonnal a helyzet magaslatára állt, rögtön megtanult bal kézzel enni, díszkíséretben intézi a suliban a mosdót, szóval tényleg nem lehet egy szavam sem rá. Sőt, a jó hír az, hogy a múlt pénteki röntgen után az orvossal egy kompromisszumos döntésre jutottunk: nem lesz menet közben gipszcsere, viszont a tervezetthez képest egy héttel korábban, a jövő hét pénteken végleg leveszi róla a gipszet, vagyis összességében 3 hétig lesz rajta. Ez önmagában nagyon jó hír, a háziorvos is ezt prognosztizálta, de ahogy haladnak a tananyaggal, egyre inkább kétségbe esek, hogyan fogjuk magunkat utolérni. Már jócskán írogatnak, igaz, még csak a betűelemeket, de kb. azok végére érnak, mire leveszik a gipszet róla. És még azt sem tudjuk, utána mikortól tud majd rendesen írni, ceruzát fogni. Annanéni szerint rögtön tud majd, másik orvos szerint egy ideig kevésbé. A sportól nem is beszélve...
2. Ha már iskola, akkor Bence: nála is gondok vannak, más jellegűek, erről majd egy külön posztban írok. Az ő fejsebe gyönyörűen begyógyult, vasárnap szabadítottuk meg a kötéstől, olyannyira szép a heg, hogy a héten már focizni is elengedtük.
3. Legkisebbünkről még nem is ejtettem szót, pedig már korábban is kellett volna, megérdemli: ez a 3.hete nagy óvódásként és újfent melléfogtam szülőként, legalábbis ami az ő ovis beszokásra vonatkozó prognózist illeti: azt kell mondjam, zökkenőmentesen átszokott. Két reggelen volt némi sírás, utána pár napig a délutáni ébredéskor anyátlanodott el, akkor ha nem értem oda ébredésig, volt nemulass, majd megbeszéltük, hogy uzsonna után rögtön ott leszek és úgy tűnik, elfogadta. Egy dologhoz ragaszkodik: nem hajlandó lábon bemenni a csoportszobába, kézből kézbe kell adni. De ez legyen a legnagyobb bajunk.
4. Ami pedig az új munkahelyemet illeti: megfizethetetlen az a szabadság, amit nyújt, pláne így a 3 gyerek mellett. Elég zöldfülű vagyok még, mert azokkal a területekkel a gyakorlatban még nem foglalkoztam, de igyekszem beletanulni.
1: Kata és az ő begipszelt keze egyre inkább stresszeli a maximalista anyját. No, a leányzóval nincs semmi gond, tökéletesen és hamar alkalmazkodott a helyzethez. A jövendő nagy színsznőjeként a történtek napján és utána még eljátszotta a nagy halált, de miután bejött a jóslatom, miszerint ő lesz a sztár az osztályban a gipszes kezével, azonnal a helyzet magaslatára állt, rögtön megtanult bal kézzel enni, díszkíséretben intézi a suliban a mosdót, szóval tényleg nem lehet egy szavam sem rá. Sőt, a jó hír az, hogy a múlt pénteki röntgen után az orvossal egy kompromisszumos döntésre jutottunk: nem lesz menet közben gipszcsere, viszont a tervezetthez képest egy héttel korábban, a jövő hét pénteken végleg leveszi róla a gipszet, vagyis összességében 3 hétig lesz rajta. Ez önmagában nagyon jó hír, a háziorvos is ezt prognosztizálta, de ahogy haladnak a tananyaggal, egyre inkább kétségbe esek, hogyan fogjuk magunkat utolérni. Már jócskán írogatnak, igaz, még csak a betűelemeket, de kb. azok végére érnak, mire leveszik a gipszet róla. És még azt sem tudjuk, utána mikortól tud majd rendesen írni, ceruzát fogni. Annanéni szerint rögtön tud majd, másik orvos szerint egy ideig kevésbé. A sportól nem is beszélve...
2. Ha már iskola, akkor Bence: nála is gondok vannak, más jellegűek, erről majd egy külön posztban írok. Az ő fejsebe gyönyörűen begyógyult, vasárnap szabadítottuk meg a kötéstől, olyannyira szép a heg, hogy a héten már focizni is elengedtük.
3. Legkisebbünkről még nem is ejtettem szót, pedig már korábban is kellett volna, megérdemli: ez a 3.hete nagy óvódásként és újfent melléfogtam szülőként, legalábbis ami az ő ovis beszokásra vonatkozó prognózist illeti: azt kell mondjam, zökkenőmentesen átszokott. Két reggelen volt némi sírás, utána pár napig a délutáni ébredéskor anyátlanodott el, akkor ha nem értem oda ébredésig, volt nemulass, majd megbeszéltük, hogy uzsonna után rögtön ott leszek és úgy tűnik, elfogadta. Egy dologhoz ragaszkodik: nem hajlandó lábon bemenni a csoportszobába, kézből kézbe kell adni. De ez legyen a legnagyobb bajunk.
4. Ami pedig az új munkahelyemet illeti: megfizethetetlen az a szabadság, amit nyújt, pláne így a 3 gyerek mellett. Elég zöldfülű vagyok még, mert azokkal a területekkel a gyakorlatban még nem foglalkoztam, de igyekszem beletanulni.
Megjegyzések
Rékáék osztályában is eltört egy kislány keze, most hétvégén esett le a fáról :) Gondoltam rátok :) De ott sem lesz gond, nálatok sem!