Elmaradás
Sajnos ritkábban tudok írni, valahogy szaladnak a napok, csak azt veszem észre, hogy már este van. A hangulatom nagyjából igazodik a jelenlegi időjáráshoz, általában borús, ezt a tavasznak és a szeszélyes időnek, a frontoknak tudom be. Várom a jó időt, a sok-sok napsütést, azt, hogy kint lehessen ténykedni, menjünk kirándulni, csavarogni. Remélem, lassan eljön az én időm is...
Egyébként minden a szokásos menetrend szerint zajlik.
Péterapa meggyógyulván újult erővel vetette bele magát a melóba. Megállás nélkül dolgozik, péntekenként rendszeresen szétesni készül.
Bence gondolatai a nap nagy részében a foci és a számítógép körül forognak. Ez utóbbi napi szinten konfliktusforrás, állandóan küzdünk egymással, mert én, a galád anya korlátozni próbálom a gép előtt töltött idő tartamát. Az újabban tapasztalható kiskamaszos viselkedés egyik megnyilvánulási formájaként vagy tudomást sem vesz a kérésemről, vagy dühöngve közli, hogy ő inkább elköltözik itthonról (mamához vagy Timihez). Ez sok esetben drasztikus beavatkozást tesz szükségessé részemről (értsd alatta: játék alatt nemes egyszerűséggel kikapcsolom a gépet...) A másik dolog a foci: örülök, hogy talált egy sportot, amit szívesen űz, jár is külön focira a suliban. Aminek kevésbé örülök: 1. a gépen állandón focizna. 2. az alig 1 hónapja vett cipőjét totálkárosra rúgta szét. 3. egymást húzzák a fiúk az osztályban, most éppen a vb apropóján kiadott focistás kártyákat gyűjtik, szünetben kártyáznak velük, cserélgetik egymás között. Természetesen ő is szeretett volna, amit én nem is akadályozok meg, csak éppen feltételekhez kötöm: 5 db aranycsillagért kap egy csomaggal, annyi kompromisszummal, hogy a neuralgikus pontnak számító írásért szerzett aranycsillag kettőt ér. Persze megy az alku, hogy miért nem 3 csillag után, meg a matrica számt-e, meg Pistike csak úgykapja. De erős vagyok, és nem engedek.:)
Kata kezd felvenni néhány -engem rémesen irritáló-lányos szokást. Mindenért nyavalyog, ha bármilyen jellegű számonkérés, felelősségre vonás történik, rögtön sír. Nem tudom, hogy ez most tanult dolog vagy egy dackorszak kezdete, mindenesetre néha nehezen viselem. Az is egy nem túl pozitív új vonás, hogy általában nem hallja meg elsőre, amit neki mondunk, vagyis nem figyel ránk. Sok esetben még másodjára sem reagál, ilyenkor jön, hogy kissé felemelem a hangom, érdekes módon, erre már felfigyel és teszi, amit kérek.
Zsombornak is van egy új szokása, de ezt most még viccesnek és aranyosnak találjuk (feltételezem, hogy ez nem sokáig lesz így:) ): bő 2 hete megtanulta a "nem" szót és előszeretettel használja. Minden kérdésemre rögtön rávágja, hogy nem , tökmindegy, mit kérdezek vagy kérek tőle. Persze, az esetek többségében utána megcsináljuk, amiről szó van és egy pillanatig nem ellenkezik, de most a nemmel folyamatosan szórakozik. Továbbra sem megy el a szoknyám mellől, Péterrel elvan, de pl. a egyik nap anyukámmal maradt, amíg a szakadó esőben elszaladtam Katusért az oviba, kb. 15 perc alatt megjártam, de hányásik ordított ezalatt. No comment. Elképzelésem sincs, mi lesz a bölcsiben...
Jó hosszú lettem és elég negatív. Szeretnivaló, édes gyerekek, de most ezek a problémák foglalkoztatnak. Péterapa szerint nekik is ez a változékony, kiszámíthatatlan, frontokkal dúsított időjárás tesz be, meg ott van a tavaszi fáradtság is, hát bízom benne, hogy lassacskán változnak a dolgok.
Egyébként minden a szokásos menetrend szerint zajlik.
Péterapa meggyógyulván újult erővel vetette bele magát a melóba. Megállás nélkül dolgozik, péntekenként rendszeresen szétesni készül.
Bence gondolatai a nap nagy részében a foci és a számítógép körül forognak. Ez utóbbi napi szinten konfliktusforrás, állandóan küzdünk egymással, mert én, a galád anya korlátozni próbálom a gép előtt töltött idő tartamát. Az újabban tapasztalható kiskamaszos viselkedés egyik megnyilvánulási formájaként vagy tudomást sem vesz a kérésemről, vagy dühöngve közli, hogy ő inkább elköltözik itthonról (mamához vagy Timihez). Ez sok esetben drasztikus beavatkozást tesz szükségessé részemről (értsd alatta: játék alatt nemes egyszerűséggel kikapcsolom a gépet...) A másik dolog a foci: örülök, hogy talált egy sportot, amit szívesen űz, jár is külön focira a suliban. Aminek kevésbé örülök: 1. a gépen állandón focizna. 2. az alig 1 hónapja vett cipőjét totálkárosra rúgta szét. 3. egymást húzzák a fiúk az osztályban, most éppen a vb apropóján kiadott focistás kártyákat gyűjtik, szünetben kártyáznak velük, cserélgetik egymás között. Természetesen ő is szeretett volna, amit én nem is akadályozok meg, csak éppen feltételekhez kötöm: 5 db aranycsillagért kap egy csomaggal, annyi kompromisszummal, hogy a neuralgikus pontnak számító írásért szerzett aranycsillag kettőt ér. Persze megy az alku, hogy miért nem 3 csillag után, meg a matrica számt-e, meg Pistike csak úgykapja. De erős vagyok, és nem engedek.:)
Kata kezd felvenni néhány -engem rémesen irritáló-lányos szokást. Mindenért nyavalyog, ha bármilyen jellegű számonkérés, felelősségre vonás történik, rögtön sír. Nem tudom, hogy ez most tanult dolog vagy egy dackorszak kezdete, mindenesetre néha nehezen viselem. Az is egy nem túl pozitív új vonás, hogy általában nem hallja meg elsőre, amit neki mondunk, vagyis nem figyel ránk. Sok esetben még másodjára sem reagál, ilyenkor jön, hogy kissé felemelem a hangom, érdekes módon, erre már felfigyel és teszi, amit kérek.
Zsombornak is van egy új szokása, de ezt most még viccesnek és aranyosnak találjuk (feltételezem, hogy ez nem sokáig lesz így:) ): bő 2 hete megtanulta a "nem" szót és előszeretettel használja. Minden kérdésemre rögtön rávágja, hogy nem , tökmindegy, mit kérdezek vagy kérek tőle. Persze, az esetek többségében utána megcsináljuk, amiről szó van és egy pillanatig nem ellenkezik, de most a nemmel folyamatosan szórakozik. Továbbra sem megy el a szoknyám mellől, Péterrel elvan, de pl. a egyik nap anyukámmal maradt, amíg a szakadó esőben elszaladtam Katusért az oviba, kb. 15 perc alatt megjártam, de hányásik ordított ezalatt. No comment. Elképzelésem sincs, mi lesz a bölcsiben...
Jó hosszú lettem és elég negatív. Szeretnivaló, édes gyerekek, de most ezek a problémák foglalkoztatnak. Péterapa szerint nekik is ez a változékony, kiszámíthatatlan, frontokkal dúsított időjárás tesz be, meg ott van a tavaszi fáradtság is, hát bízom benne, hogy lassacskán változnak a dolgok.
Megjegyzések