Cumi-ügy
Sok helyen olvastam, meg beszélgetés közben is nemegyszer elhangzott már, hogy a többedik gyerekek mindent hamarabb csinálnak, mint a testvéreik. Na, Zsomborunk ezt több területen megcáfolta, csak hogy pár példát említsek, ő kezdett el a legidősebb korban önállóan járni, beszélni, a legkésőbb lett napközben szobatiszta stb. Abba most nem mennék bele, hogy ebben mennyi a mi, leginkább az én szerepem,azaz, mennyire szeretném én minél tovább "babaként" magam mellett tudni (hiszen azt már jó ideje tudjuk, hogy több gyerekünk nem lesz, én pedig - még ha csak tudatalatt is, de - nyilván minél hosszabb ideig szeretném kiélvezni a "babakort"), szóval biztos, hogy ebben én is ludas vagyok, de most inkább a cumifüggőségéről írnék, mint egy másik olyan területről, ahol messze le van maradva az egyébként ugyancsak cumizott testvéreitől.
Bence nem ragaszkodott annyira hozzá, 2 éves kora után egyik este kidobta az elszakadt cumit, amit amúgy is csak alváskor igényelt. Kata már nehezebb eset volt, tőle az ovikezdés előtti augusztusban vettem el, drasztikus módon, a fogorvos tanácsára.Volt néhány nehezebb napunk, de tulajdonképpen nem lett sérült a húzásomtól, az ovit pedig már nemcumizó nagylányként kezdte.
Dodó viszont - ebben is - nehéz eset. Hármójuk közül messze a leginkább függő, ráadásul kritikus helyzetekben volt ám nemulass, ha nem volt a közelben a pipája. Az óvodakezdésre nem tudtam tőle elvenni, ésszerű magyarázatokkal (pl. nagyfiú vagy már, csúnyák lesznek a fogaid, nem fogsz tudni szépen beszélni stb.) eddig hatni nem lehetett rá. Igen, itt is van szerepem, nyilván én magam sem voltam elég eltökélt.
De pénteken eldöntöttem, hogy lépni kell, mert már engem is nagyon zavart, hogy - bár oviban csak alváshoz viheti be, viszont abban a pillanatban, ahogy kiléptünk a kapun, máris kérte és a nap hátralévő részében hozzá volt gyógyulva - túl sokat lóg a szájában. Mivel azonban ismerem annyira a makacs természetét, tudtam, hogy nála nem lehet eljátszani azt, amit anno Katusnál. Reggel közöltem vele, hogy nagyfiú már, nem kellene az a cumi, mire fogta és mindkettőt kidobta a kukába. Tényleg megtette, de ezt nem kell nagy dologként elkönyvelni, nem először és eddig mindig kikönyörögte a kukából.:) Ahogy most is, de én nem vettem ki, csak az alvósat és elmondtam, hogy mostantól csak alváshoz kaphatja meg. Végigküzdöttük a napot cumi nélkül,ha bánatos, ha álmos, fáradt volt, sírdogálva kereste, de minden alkalommal megdicsértem, milyen ügyes és mennyire büszke vagyok rá. Néha kétségbeesett, majd a nemleges válaszom hallatán megkérdezte, hogy akkor ő most mit is szopizzon? Próbáltam alternatív megoldásokat javasolni, egyik sem nyerte el a tetszését, így maradt az ölelő anyai kéz. És kibírtuk estig cumi nélkül, de borzasztó boldog volt, amikor fogmosás után, mielőtt bebújt volna az ágyba, odaadtam neki.
A vasárnap is hasonlóképpen telt, napközben nem volt cumi a szájában, egy árnyalatnyival kevesebbet is kereste, este ugyanúgy megkapta.
Ma reggel ment óvodába. A cumit vihette, hiszen az alkunk az, hogy alváskor beveheti és bizakodásra ad okot, hogy egész úton csak a kezében fogta a cumit, de nem kapta be. Hát így állunk most cumi-fronton.
Bence nem ragaszkodott annyira hozzá, 2 éves kora után egyik este kidobta az elszakadt cumit, amit amúgy is csak alváskor igényelt. Kata már nehezebb eset volt, tőle az ovikezdés előtti augusztusban vettem el, drasztikus módon, a fogorvos tanácsára.Volt néhány nehezebb napunk, de tulajdonképpen nem lett sérült a húzásomtól, az ovit pedig már nemcumizó nagylányként kezdte.
Dodó viszont - ebben is - nehéz eset. Hármójuk közül messze a leginkább függő, ráadásul kritikus helyzetekben volt ám nemulass, ha nem volt a közelben a pipája. Az óvodakezdésre nem tudtam tőle elvenni, ésszerű magyarázatokkal (pl. nagyfiú vagy már, csúnyák lesznek a fogaid, nem fogsz tudni szépen beszélni stb.) eddig hatni nem lehetett rá. Igen, itt is van szerepem, nyilván én magam sem voltam elég eltökélt.
De pénteken eldöntöttem, hogy lépni kell, mert már engem is nagyon zavart, hogy - bár oviban csak alváshoz viheti be, viszont abban a pillanatban, ahogy kiléptünk a kapun, máris kérte és a nap hátralévő részében hozzá volt gyógyulva - túl sokat lóg a szájában. Mivel azonban ismerem annyira a makacs természetét, tudtam, hogy nála nem lehet eljátszani azt, amit anno Katusnál. Reggel közöltem vele, hogy nagyfiú már, nem kellene az a cumi, mire fogta és mindkettőt kidobta a kukába. Tényleg megtette, de ezt nem kell nagy dologként elkönyvelni, nem először és eddig mindig kikönyörögte a kukából.:) Ahogy most is, de én nem vettem ki, csak az alvósat és elmondtam, hogy mostantól csak alváshoz kaphatja meg. Végigküzdöttük a napot cumi nélkül,ha bánatos, ha álmos, fáradt volt, sírdogálva kereste, de minden alkalommal megdicsértem, milyen ügyes és mennyire büszke vagyok rá. Néha kétségbeesett, majd a nemleges válaszom hallatán megkérdezte, hogy akkor ő most mit is szopizzon? Próbáltam alternatív megoldásokat javasolni, egyik sem nyerte el a tetszését, így maradt az ölelő anyai kéz. És kibírtuk estig cumi nélkül, de borzasztó boldog volt, amikor fogmosás után, mielőtt bebújt volna az ágyba, odaadtam neki.
A vasárnap is hasonlóképpen telt, napközben nem volt cumi a szájában, egy árnyalatnyival kevesebbet is kereste, este ugyanúgy megkapta.
Ma reggel ment óvodába. A cumit vihette, hiszen az alkunk az, hogy alváskor beveheti és bizakodásra ad okot, hogy egész úton csak a kezében fogta a cumit, de nem kapta be. Hát így állunk most cumi-fronton.
Megjegyzések