Be- és elborít a szünidő

Amint a blog-(in)aktivitásomból látható, igencsak a fejünkre zúdult ez a korán elkezdődött és hosszúra nyúló nyári szünet. Aminek a nagy részében van szerencsém a gyerekeimmel együtt lenni, velük együtt kipihenni a szorgalmi időszak fáradalmait, élményeket halmozni, a tesók közötti civakodáshoz asszisztálni, szeptemberhez közeledve egyre több és hangosabb háborúban részt venni, néhányszor ötösben eltűnni itthonról feltöltődni, fagyit - részemről kizárólag diétásat - nyalogatni kilószámra, ugyanekkora mennyiségben pusztítani a dinnyét, új szenvedélyemnek hódolni, már-már kissé fanatikus módon és még hosszan sorolhatnám.

 Óriási restanciám van, sok említésre méltó dolgot nem örökítettem meg a virtuális naplómban, ezt most, mielőtt másodjára is felkerekednénk családilag kikapcsolódni, igyekszem pótolni.

 Ahogy már a legutolsó, szűkszavú posztban említettem, idén kivételesen korán, már június első napjaiban elkezdődött az iskolai szünet, a létesítmény nagy volumenű felújítása miatt. Az első héten még az épületen kívül, de együtt volt az osztály, ekkorra tették az osztálykirándulásokat, családokkal közös programokat. Ekkor töltöttünk egy fantasztikus fél napot együtt Bencus osztályával a közeli Pósteleken, ipari mennyiségű paprikás krumpli gyártása mellett, amiben a kiskorú részleg is lelkesen segédkezett. Csak az érdekesség kedvéért, lehet hüledezni: 5 kb kolbász, 4 kg virsli, 20 kg krumpli volt a bográcsban, a nokedli 2 kg lisztből készült... Természetesen ez túlzott mennyiség lett, hiába voltunk rá 58-an, felesben gyerekek-felnőttek, a fele megmaradt.
Folyt. köv.

Megjegyzések

Lepkevár üzenete…
Nekem is ez jutott eszembe: élőszavas élménybeszámolót! :) (Csak NE a játszótéren...! :D)

Népszerű bejegyzések