Egy (ki)fárasztó nap

Túl vagyunk egy olyan napon, ami jócskán kiszívta az energiámat. Meleg is volt, sok dolgom is volt, a manók ezt igencsak érezték és rosszalkodtak. Tulajdonképpen nem történt semmi extra, de a nagyok egész nap hangoskodtak, nem feltétlenül veszekedtek, de magas c-n kommunikáltak egymással. Alig tudtam túlbeszélni őket. Zsombika is nyűgösebb volt a szokásosnál, sokat nyígott, lógott a kezemben, mászott rám, kapaszkodott belém, mint egy kismajom, szegény izzadt is rendesen. Szóval szerintem mindenkit (engem is) megvisel a hőség.

De hogy pozitív dolgokról is írjak: most már egyértelmű, hogy Zsombornak a 2.szava az anya, hajtogatja is ezerszer egy nap. És annak is örülünk, hogy Péterapa (aki azért kapta ezt a nevet, mert Bence, amikor 2 éves forma volt, arra a kérdésre, hogy hány apukája van, azt felelte, hogy "öt-hat", így a megkülönböztetés végett azóta viccből így hívjuk Apát) jövő héten itthon lesz (bár azt már kilátásba helyezte, hogy sajnos néha be kell mennie az irodába).