Valami bújkál bennük

Ma reggel Zsombor később kelt bő 1 órával, mint szokott, ez önmagában még nem volt annyira gyanús, de kicsit melegnek érezte a Dudáti is és én is. Volt egy enyhe hőemelkedése, de nem vészes, így elmentünk a templomba. Ott Zsombi először lehányt egy kicsit (bár ez lehet, hogy nem is volt igazán az, mivel Bence pont nevettette, ő elkezdett csuklani és úgy történt a dolog), utána viszont nagy hasmenése volt. Ez itthon még háromszor megismétlődött, olyan igazi vírusos jellegűnek tűnik, más nem társul hozzá, leszámítva azt, hogy a délután 80 %-át az ölemben, kezemben töltötte. Kicsit bágyadt, nem nagyon evett, de ezt nem is erőltettem, vacsorára is natúr krumplit adtam csupán, abból evett valamennyit, de nem vitte túlzásba. Igazából azért gyanakszom, hogy ez nem valami egyszeri, gyomorrontás vagy fogzás okozta baj, mivel másfél hete Bencusnak volt hasonló, tegnap pedig Kata fájlalta a hasát és ment neki is egy kicsit a hasa.

Majd meglátjuk, ha holnapra nem múlik el, elvisszük őket a dokinénihez. Az viszont hihetetlen, hogy mi 4 éve egy nyáron nem ússzuk meg és átmegy mindenkin egy ilyen vírus. Kíváncsi vagyok, most is beleesünk-e vagy mi kimaradunk a szórásból. Tudnám értékelni, főleg, hogy a héten itthon lesz Apa, elutazunk, nem kéne ezzel tölteni az időt!