Készülődünk

Lassacskán egyre inkább ráhangolódunk a hatalmas léptekkel közeledő ünnepekre. Mi a gyerekekkel itthon, Péterapa pedig a kórházban, a hullámokban rátörő fájdalom társaságában. A műtéten túl van, és a nyilvánosság előtt meg kell követnem, mert azt híreszteltem mindenfelé, hogy milyen rossz beteg, ehhez képest egész hősiesen tűri az egész macerát. Bár az is igaz, hogy én ezt a konzekvenciát a napi 15 perces látogatásaimból vontam le. :))No, nem is hagyják a kórházban, hogy magába roskadjon az önsajnálattól: a műtét után néhány órával közölték, hogy vacsorára már ehet, amennyiben be tud szerezni magának alkalmas étket, mert ők ugyan olyat nem biztosítanak, így lóhalálában bevittem néhány kefírt, joghurtot és pudingot. Ma reggeli gyanánt egy nagy szelet hideg pizzát vágtak hozzá, míg ebédre a leves mellé (ami állítása szerint igen jól esett neki)rántott halat szervíroztak, noha előzetesen tájékoztattak, hogy panírozott cuccokat eleinte ne egyen, mert fájdalmas, na meg félő, hogy beleragadnak a sebbe a prézli darabok. Két, kínszenvedés árán legyűrt falat után meg is fosztotta a jobb sorsra érdemes herkentyűt a bundájától. Emellett rendszeres időközönként nyomják bele a Cataflam-ot, reméljük, nem lesz függő, mire hazaér.

Én a kórházlátogatások és a Timinek végzett mindenféle ügyintézések közepette próbálok készülődni a gyerkőcökkel, ami egyelőre különféle sütemények sorozatgyártását jelenti, amiben több-kevesebb lelkesedéssel részt vesznek a manók is, bár a végtermékek elfogyasztásában kétségkívül nagyobb aktivitást mutatnak.

Mézesek-az írókázás idén elmarad

Narancskrémes fahéjas linzer

Mindeközben Katának befigyelt egy "olimpia"tegnap délelőtt:




És végül, persze nem utolsósorban: úgy tűnik, kicsi Gabika holnap végre birtokba veheti a saját kiságyát, én pedig újra kiélhetem a babázás iránti szenvedélyemet.