Megvilágosodott

Előzmény 1: néhány héttel ezelőtt, kicsit félve, kicsit bizonytalanul jött oda hozzám az elsőszülöttem, hogy az osztályban némely fiúk arról beszélnek, hogy a karácsonyi ajándékokat igazából nem is a Jézuska (kinél ki)hozza, hanem a szülők vásárolják. Próbáltam diplomatikusan fogalmazni, mert éreztem, hogy ő még nincs meggyőzve erről, hinni akar a csodában, végül abban maradt magával, hogy de bizony ő teljesíti a vágyakat és vitte el a már hetekkel ezelőtt megírt kívánság-leveleket.

Előzmény 2: tegnap este, miután jó korán ágyba dugtam valamennyi ördögfiókát, nekiestem a karácsonyi ajándékok csomagolásának, amit már régóta halogatok, időhiány és hasonlók okán. Csak arról feledkeztem meg, hogy Bence mekkora bagoly és mennyire irritálja őt, hogy bezzeg mi még ébren vagyunk. Szóval, sajnos rajtakapott (mármint az ajándékok egy része és néhány méter csomagolópapír erdejében) és bár Péterapa próbált terelni (őt pedig felterelni a szobájába), szinte hallani lehetett, ahogy elkezdtek dolgozni a fogaskerekek a kicsi fejében és mintegy magának hajtogatta, hogy "nem láttam semmit". Ma reggel nem szólt semmit, én meg bizakodtam, hogy egyelőre elfelejti, amit látott.

Ma délután cinkos mosollyal a szája szélén odajött hozzám és megsúgta, hogy az osztályban az összes fiú azt mondja, hogy a szülők veszik a karácsonyi ajándékokat és most már ő is tudja. Semmi értelme nem volt félrebeszélni.:)) Úgy tűnik, nem volt számára hatalmas csalódás a valósággal történő szembesülés és megesküdött, hogy a testvéreit nem világosítja fel idejekorán...