Ünnepeltünk
Rendhagyó ünnepeink voltak, több tekintetben is. És bár nagyon jó volt töltekezni az együtt töltött időből, mégis nagyon elfáradtam a végére.
Már a kezdet eltért a megszokottól: Péter nélkül és 23-án délután díszítettük fel a fát. Apa helyett Heni segített nekünk. az már hagyománynak mondható, hogy a gyerekekekel közösen varázsoltuk széppé a fánkat, ez változatlanul hatalmas élmény számukra és ezen a karácsonyon már Zsombi is aktív részese volt a díszítő csapatnak. (A 23-i délutánt nem a saját gyerkőceimmel töltöttem: aznap vitték haza Timiék a kicsi Gabikát és estig ott maradtam náluk.)
24-én szintén eltértünk a megszokott menetrendtől: önmagában már az nem szokványos, hogy aznap jön haza a kórházból egy műtét után lábadozó férj, de most ezt is megértük. A tapasztalatok alapján kijelentem, hogy ezt továbbra sem szeretném rendszeresíteni. Nem áll szándékomban hosszadalmas egészségügyi helyzetjelentést adni, de azt mindenképpen rögzítem az utókor számára, hogy 1. ezen túl ünnepek környékén nem vetjük alá magunkat szánt szándékkal holmi - elkerülhetetlen, de halasztható - műtétnek, 2.most már hiszek a szakirodalomnak, miszerint a garatmandula műtét esetén nem a műtétet közvetlenül követő napok a leghúzósabbak, hanem az 5-7. nap környéke, ami - miért is ne - éppen karácsonyra esett. Szóval Péterapa teljesen KO volt azokon a napokon, a napi 4 Cataflam sem segített rajta, de most már elmondhatjuk, hogy azóta sokat javult a helyzet, már az enyhébb fájdalomcsillapítók is elegendőnek bizonyulnak és egyre többfélét tud enni is. Viszont, ha már egészség (??), a két kisebb ugrifüles borzasztóan elkezdett az ünnepek alatt köhögni, Katának a szeme is begyulladt, ezért a 27-ét a mi hőn szeretett Annanéninknél kezdtük. Most ott tartunk, hogy Dodóka tuti nem kezdi a bölcsit 3-án, mert 3 nap láz után az év utolsó napján elkezdtük szedni az antibiotikumot is. No, de erről ennyit.
Abban a tekintetben is borult az eddigi rend, hogy nem voltunk együtt mindannyian szenteste. Timiék - érthető okokból - otthon maradtak, apuék pedig csak beugrottak délután ajándékbontásra.
Volt nagy boldogság, mindenki megkapta, amire igazán vágyott.:))
Bár volt némi aggályunk, Bencénél mégis a mellékelt ábrán látható ajándék mellett döntöttünk és bízom benne, hogy bölcsen tudjuk (ki)használni.
Zsombornál Thomas és társai jegyében zajlott a karácsony, míg Kata készülhet az iskolás létre. És persze sok-sok jobbnál jobb könyvet hozott a Jézuska, egy részüket már ki is végeztük.
Már a kezdet eltért a megszokottól: Péter nélkül és 23-án délután díszítettük fel a fát. Apa helyett Heni segített nekünk. az már hagyománynak mondható, hogy a gyerekekekel közösen varázsoltuk széppé a fánkat, ez változatlanul hatalmas élmény számukra és ezen a karácsonyon már Zsombi is aktív részese volt a díszítő csapatnak. (A 23-i délutánt nem a saját gyerkőceimmel töltöttem: aznap vitték haza Timiék a kicsi Gabikát és estig ott maradtam náluk.)
24-én szintén eltértünk a megszokott menetrendtől: önmagában már az nem szokványos, hogy aznap jön haza a kórházból egy műtét után lábadozó férj, de most ezt is megértük. A tapasztalatok alapján kijelentem, hogy ezt továbbra sem szeretném rendszeresíteni. Nem áll szándékomban hosszadalmas egészségügyi helyzetjelentést adni, de azt mindenképpen rögzítem az utókor számára, hogy 1. ezen túl ünnepek környékén nem vetjük alá magunkat szánt szándékkal holmi - elkerülhetetlen, de halasztható - műtétnek, 2.most már hiszek a szakirodalomnak, miszerint a garatmandula műtét esetén nem a műtétet közvetlenül követő napok a leghúzósabbak, hanem az 5-7. nap környéke, ami - miért is ne - éppen karácsonyra esett. Szóval Péterapa teljesen KO volt azokon a napokon, a napi 4 Cataflam sem segített rajta, de most már elmondhatjuk, hogy azóta sokat javult a helyzet, már az enyhébb fájdalomcsillapítók is elegendőnek bizonyulnak és egyre többfélét tud enni is. Viszont, ha már egészség (??), a két kisebb ugrifüles borzasztóan elkezdett az ünnepek alatt köhögni, Katának a szeme is begyulladt, ezért a 27-ét a mi hőn szeretett Annanéninknél kezdtük. Most ott tartunk, hogy Dodóka tuti nem kezdi a bölcsit 3-án, mert 3 nap láz után az év utolsó napján elkezdtük szedni az antibiotikumot is. No, de erről ennyit.
Abban a tekintetben is borult az eddigi rend, hogy nem voltunk együtt mindannyian szenteste. Timiék - érthető okokból - otthon maradtak, apuék pedig csak beugrottak délután ajándékbontásra.
Volt nagy boldogság, mindenki megkapta, amire igazán vágyott.:))
Bár volt némi aggályunk, Bencénél mégis a mellékelt ábrán látható ajándék mellett döntöttünk és bízom benne, hogy bölcsen tudjuk (ki)használni.
Zsombornál Thomas és társai jegyében zajlott a karácsony, míg Kata készülhet az iskolás létre. És persze sok-sok jobbnál jobb könyvet hozott a Jézuska, egy részüket már ki is végeztük.
Megjegyzések