Háromgyerekesék beégése - avagy a gyerekeim extrém sportoltak a hétvégén

Egy jó hangulatú, bográcsbanfőzős - beszélgetős - borozgatós - családi születésnapi bulinak indult a szombat. Itt voltak az imádott Dudamamáék is, ennek megfelelő mértékben zizegtek a csemeték. Mivel a háziasszony szerepében kellett tündökölnöm, én bent sürgölődtem a konyhában, a gyerekfelügyeletet a család férfitagjai vállalták. Igen eredményesen...(Gyorsan hozzáteszem, hogy senkit nem hibáztatok).

Szóval épp az ebéd szervírozásához készültem, amikor meghallottam egyszem lánykám kétségbeesett és teli torokból jövő bömbölését. Ezen önmagában még nem akadtam fenn, hajlamos beleélni magát a legkisebb horzsolásba is, azon viszont már igen, ahogy a jobb alkarját tartotta. Pontosabban a másik kezével támasztotta meg, mert nem bírta megtartani. Kiderült, hogy a diófáról, amire már kismilliószor felmászott, most leesett és bár nem túl magasról, hasra érkezett, a keze a hasa alá került. A mozgáspróbák ugyan sikerültek, viszont elkezdett a csukló alatt a belső oldalon duzzadni, na meg a hosszantartó bömbölés is némi gyanúra adott okot, ezért Péterapa kocsiba ült és Heni kíséretében bevitte az ügyeletre. Én otthon rágtam a kefét, közben érkeztek az sms-ek: "most megyünk a röntgenre, de azt mondták, hogy eltört", "eltört, el is mozdult, helyre kell tenni", majd az utolsó "csuklótól váll alattig gipszet kapott, megyünk az újabb röntgenre, utána haza". A lelkiállapotomat inkább nem részletezném, ezernyi gondolat cikázott át a fejemen, a gyerek elsős, most tanulnak írni, jobbkezes és nyilván a jobb keze tört, mi lesz vele egyébként, hogy fog boldogulni a suliban stb. Summa summárum: a jobb kezén a sing-és orsócsontja eltört (szegény Péternek külön borzadály volt végignézni, ahogy helyi érzéstelenítés mellett helyrerakták a kimozdult csontot, azóta sem tért teljesen magához), pénteken megyünk egy röntgenre, optimális esetben a rá következő pénteken egy röntgent követően leveszik ezt a nagy gipszet és kap egy kisebbet, a tervek szerint 2 hétre. Vagyis minimálisan is 4 hétig lesz a gipsz rabságában. Amivel nyilvánvalóan ceruzát fogni képtelenség...Fájdalmai nincsenek, aludni tud, bár néha nyikorog, hogy nem tud hasra fordulni. Kedélye hullámzó, sokat pityereg, de büszke vagyok rá, mert ügyesen próbálja használni a bal kezét. Persze, öltözni, tisztálkodni, mosdót használni egymaga nem tud.

De visszakanyarodva a szombati mulatsághoz, épp Katán elmélkedtem és sajnálkoztam a konyhában, a vendégség itthon maradt része által elfogyasztott ebéd romjainak eltakarítása közepette, 10 perccel azt követően, hogy anyukám közölte az elsőszülöttemmel, hogy nem szeretné, ha ő is az ügyeleten kötne ki, az ablakon kinézve azt láttam, hogy Bence a tenyerét a homlokára szorítva sír. Mivel ez neki már nem gyakori szokása, rögtön gyanút fogtam és bingó: lefejelte a betont. A kerítésről. Az arca, keze pillanatok alatt merő vér volt, beletelt vagy egy percbe, mire megtaláltam, honnan vérzik: a hajtőnél, bár nem túl nagy területen, de nagyon mélyen felhasadt a homloka, abból dőlt a vér. Apukám pattant, hogy beviszi az ügyeletre, de épp abban a pillanatban ért haza a gipszelt kezűvel az apja, akinek a kezébe nyomtuk Bencét a a mamával felvértezve visszaindultak a sürgősségire. Ahol megismétlődött a menetrend, felvétel, orvosi vizsgálat,röntgen, majd sebösszehúzás, kötözés, közben valamennyi állomáshelyen megkérdezték szegény pironkodó férjemet, hogy van-e még gyerekünk, amennyiben igen, azt szíveskedjünk a szomszédos város ügyeletére küldeni. Péter pedig igyekezett mindenkit meggyőzni, hogy nem szükséges ellenünk kiskorú veszélyeztetése miatt bejelentést tenni. Ez persze csak poén, utólag már mi is tudunk mosolyogni a történteken...Bencus sérülése nem annyira vészes, a legnagyobb baja, hogy 2 hétre felmentették a torna, ekként a focizás alól is és víz sem érheti a fejét.

Mindezek után megettük a szépséges Sacher-tortát is, Zsombort pedig karanténba helyeztük a nap hátralévő részére.

Ma reggeli kiegészítés: nagy izgalmak közepette elmentünk ma iskolába. Az öltözés kicsit problematikus, sok ruháját nem tudom feladni rá, ami még nem gond, ebben a melegben. Pannika néni kicsit megzavarodott, amikor meglátta, de utána tettre készen szervezte, hogyan fognak segíteni neki. Edit barátnőm nemrégiben telefonált, éppen tízóraiztak, két kislány kísérte a mosdóba, illetve segített neki az ivásnál. Mondtam én neki, hogy ő lesz ma a sztár...:))