Öregszem
Visszavonhatatlanul. És még csak sértésnek sem vehetem a mondottakat, hiszen akár igaz is lehetne, az sem lenne a földtől elrugaszkodott. Nem is vettem annak. Csak egy pillanatig.
Szóval tegnap, amikor a láztól és a gyomrom görcsölésétől lábra sem bírtam állni,és a nap közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a két kisebbik csemetét tuti nem tudom hazacipelni, viszont Apa az épp soron következő meccsére vitte Bencét, a Mama pedig Timiéknél tartózkodott, apukámat és Henit ugrasztottam értük. Heni kötelező kellék volt, hiszen ő már nemegyszer elkísért, látták az óvónénik, ha viszont csak a Papa ment volna Zsombiért, abban sem lehettem biztos, hogy nekik kiadnák az óvónők (ez már csak ilyen szigorú ovi).
Aztán a lurkók gond nélkül hazatértek, én meg ma reggel már birtokában voltam annyi erőnek, hogy újra részt vegyek a reggeli sulis-ovis szállítmányozásban. Zsóka néni az obligát jobban vagyok-e kör után rögtön a tárgyra térve közölte, hogy a nagylányom nagyon hasonlít rám. Első blikkre azt sem tudtam, mit akar mondani, majd leesett, aztán fel is világosítottam, hogy ő a húgom volt. Egy röpke másodpercig megbotránkoztam, hogy hát mégis hogy gondolhatta ezt, de aztán egy gyors fejszámolás után rájöttem, bizony nem is szültem volna olyan nagyon korán...Ezt követte a letargia, miszerint már ennyi idős vagyok, hogy akár 14 éves lányom is lehetne.
Péternek a legnagyobb problémája a történtek miatt az volt, hogy mi az, hogy a tanítónéni nincs tisztában a családunk összetételével.:))
Szóval tegnap, amikor a láztól és a gyomrom görcsölésétől lábra sem bírtam állni,és a nap közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a két kisebbik csemetét tuti nem tudom hazacipelni, viszont Apa az épp soron következő meccsére vitte Bencét, a Mama pedig Timiéknél tartózkodott, apukámat és Henit ugrasztottam értük. Heni kötelező kellék volt, hiszen ő már nemegyszer elkísért, látták az óvónénik, ha viszont csak a Papa ment volna Zsombiért, abban sem lehettem biztos, hogy nekik kiadnák az óvónők (ez már csak ilyen szigorú ovi).
Aztán a lurkók gond nélkül hazatértek, én meg ma reggel már birtokában voltam annyi erőnek, hogy újra részt vegyek a reggeli sulis-ovis szállítmányozásban. Zsóka néni az obligát jobban vagyok-e kör után rögtön a tárgyra térve közölte, hogy a nagylányom nagyon hasonlít rám. Első blikkre azt sem tudtam, mit akar mondani, majd leesett, aztán fel is világosítottam, hogy ő a húgom volt. Egy röpke másodpercig megbotránkoztam, hogy hát mégis hogy gondolhatta ezt, de aztán egy gyors fejszámolás után rájöttem, bizony nem is szültem volna olyan nagyon korán...Ezt követte a letargia, miszerint már ennyi idős vagyok, hogy akár 14 éves lányom is lehetne.
Péternek a legnagyobb problémája a történtek miatt az volt, hogy mi az, hogy a tanítónéni nincs tisztában a családunk összetételével.:))
Megjegyzések