Ma is tanultam valami újat
Mostanra összeállt a kép és az elmúlt napok minden szokatlan jelensége, történése a helyére került. És bár nem vagyok mai csirke, ráadásul - hipochonder lévén - elég jól kikupáltam magam az orvostudományok terén is (bár a nevem előtti dr. még mindig nem AZ a doktor), újdonság volt a mai diagnózis.
Pontosabban szólva annyira nem újdonság, mert már olvastam róla, épp a minap. Biztos elirigyeltem a kedves barátném (ugye írhatlak annak??) háza tájékán hódító nyavalyát, (és ezúton is üzenem neki, hogy a találka a héten sem fog összejönni, sőt, ha hinni lehet a dokinéni prognózisában, az elkövetkező 1-2 héten sem), ugyanis csatlakoztunk a pillangósok táborához.
Ott kezdeném, hogy tegnap reggel, miután a gyönyörűségesen hulló hóesésre ébredtünk, majd látván, hogy az rögvest olvad is, kihasználva a még egységes hóréteget, fél 10 tájékán jól beöltöztünk és egy szánkóval és egy csúszkával felszerelkezve megtámadtuk az egyik közeli dombocskát. Bő 2 órán keresztül szánkóztunk, hógolyóztunk, építettünk korcs hóembereket, remek móka volt. Majd hazajöttünk és a kellemes klímájú házban fogadtuk a barátainkat, két leánygyermekkel és Bence egyik haverját. (Ezúton is elnézést tőlük, ha beköptük őket.)
A gyerkőcök szuperül elvoltak, így, hogy Bencének is akadt pajtása, nem volt vita és nyávogás, édesek voltak. Én egész délután csöpögtem,, amikor Bencére néztem, hogy az amúgy elég sápatag fiam milyen szépséges azzal a két hatalmas piros folttal az arcán, ami nagyjából a friss és hideg levegőn való tartózkodás óta díszítette a fizimiskáját. Bár estefelé már csodálkozásomnak is hangot adtam, hogy mennyire kicsípte az arcát a hideg és furcsállottam, hogy ilyen sokáig ennyire látványos, de átléptem rajta.
Este Bence nyomott volt, fájlalta a lábait, megmérette a lázát (de nem volt), pityogott, hogy nem szeretne iskolába menni és ami igen különös volt, fél 9-kor, egy pillanat alatt elaludt. Reggel továbbra is kókadtnak tűnt, fejfájásra is panaszkodott és a rejtélyes vörös foltok csak úgy rikítottak az arcán. De ekkor is csak a masszív iskolaundorra tippeltem. Azt már komolyan nem értettem, hogyan lehet még mindig ilyen piros az orcája az előző napi havas mulatság után, illetve egyre inkább úgy éreztem, valami lappang benne, de csak délelőtt a munkahelyemen, amikor a neten garázdálkodtam, döbbentem rá, hogy a tünetegyüttes esetleg orvosért kiálthat.
Nosza, fel is szedtem az elsőszülöttet délben, majd megjelentünk a délutáni rendelésen, ahol Annanéni szinte azonnal rávágta a lepkés diagnózist. Elmondása szerint járvány van, közel egy évtizede nem volt ilyen, de most újra hódít ez a fertőző betegség. Bár Bence közérzete némileg jobb, kiütései máshol még nincsenek (majd lesznek), azért még lázra is lehet számítani. De ami a legbiztatóbb, hogy szerinte mindannyiunkon végig fog menni.
Stréber anyukának persze nagy gondot okozott, hogy mi lesz az e hétre ígért tengernyi félévet záró dolgozattal, miután 7-10 napos itthonlétre ítéltetett a gyerek (a legnagyobb örömére), de ez megoldódott, magyarból ma szegény kótyagos kisfiam megírta az utolsót, holnap lesz a matek és a környezet, de azt mondta a tanító néni, hogy mivel egyértelmű nála a történet, azok nélkül is le tudja zárni őt, ezért ne vigyem be.
És már csak az a kérdés, vajon ez magyarázza a megint óriásira nőtt nyirokcsomókat?? Merem remélni...
Pontosabban szólva annyira nem újdonság, mert már olvastam róla, épp a minap. Biztos elirigyeltem a kedves barátném (ugye írhatlak annak??) háza tájékán hódító nyavalyát, (és ezúton is üzenem neki, hogy a találka a héten sem fog összejönni, sőt, ha hinni lehet a dokinéni prognózisában, az elkövetkező 1-2 héten sem), ugyanis csatlakoztunk a pillangósok táborához.
Ott kezdeném, hogy tegnap reggel, miután a gyönyörűségesen hulló hóesésre ébredtünk, majd látván, hogy az rögvest olvad is, kihasználva a még egységes hóréteget, fél 10 tájékán jól beöltöztünk és egy szánkóval és egy csúszkával felszerelkezve megtámadtuk az egyik közeli dombocskát. Bő 2 órán keresztül szánkóztunk, hógolyóztunk, építettünk korcs hóembereket, remek móka volt. Majd hazajöttünk és a kellemes klímájú házban fogadtuk a barátainkat, két leánygyermekkel és Bence egyik haverját. (Ezúton is elnézést tőlük, ha beköptük őket.)
A gyerkőcök szuperül elvoltak, így, hogy Bencének is akadt pajtása, nem volt vita és nyávogás, édesek voltak. Én egész délután csöpögtem,, amikor Bencére néztem, hogy az amúgy elég sápatag fiam milyen szépséges azzal a két hatalmas piros folttal az arcán, ami nagyjából a friss és hideg levegőn való tartózkodás óta díszítette a fizimiskáját. Bár estefelé már csodálkozásomnak is hangot adtam, hogy mennyire kicsípte az arcát a hideg és furcsállottam, hogy ilyen sokáig ennyire látványos, de átléptem rajta.
Este Bence nyomott volt, fájlalta a lábait, megmérette a lázát (de nem volt), pityogott, hogy nem szeretne iskolába menni és ami igen különös volt, fél 9-kor, egy pillanat alatt elaludt. Reggel továbbra is kókadtnak tűnt, fejfájásra is panaszkodott és a rejtélyes vörös foltok csak úgy rikítottak az arcán. De ekkor is csak a masszív iskolaundorra tippeltem. Azt már komolyan nem értettem, hogyan lehet még mindig ilyen piros az orcája az előző napi havas mulatság után, illetve egyre inkább úgy éreztem, valami lappang benne, de csak délelőtt a munkahelyemen, amikor a neten garázdálkodtam, döbbentem rá, hogy a tünetegyüttes esetleg orvosért kiálthat.
Nosza, fel is szedtem az elsőszülöttet délben, majd megjelentünk a délutáni rendelésen, ahol Annanéni szinte azonnal rávágta a lepkés diagnózist. Elmondása szerint járvány van, közel egy évtizede nem volt ilyen, de most újra hódít ez a fertőző betegség. Bár Bence közérzete némileg jobb, kiütései máshol még nincsenek (majd lesznek), azért még lázra is lehet számítani. De ami a legbiztatóbb, hogy szerinte mindannyiunkon végig fog menni.
Stréber anyukának persze nagy gondot okozott, hogy mi lesz az e hétre ígért tengernyi félévet záró dolgozattal, miután 7-10 napos itthonlétre ítéltetett a gyerek (a legnagyobb örömére), de ez megoldódott, magyarból ma szegény kótyagos kisfiam megírta az utolsót, holnap lesz a matek és a környezet, de azt mondta a tanító néni, hogy mivel egyértelmű nála a történet, azok nélkül is le tudja zárni őt, ezért ne vigyem be.
És már csak az a kérdés, vajon ez magyarázza a megint óriásira nőtt nyirokcsomókat?? Merem remélni...
Megjegyzések