Pillangókisasszony

És igen, talált, már aki a fenti frappáns cím alapján arra gondolt, hogy egyszem leánygyermekünk ugyancsak belesett a kórságba.

Hétfőn Bence már ment iskolába, Katát pedig vöröslő arccal hoztam haza. Mivel kedd reggelre sem múlt, sőt, még egyértelműbbé vált, hogy ez is az a nyavalya, egy villámlátogatás erejéig - elvégre mégis iskolás a leányzó - elugrottunk a háziorvoshoz, aki minimum erre a hétre kivonta őt a forgalomból.

Eddig az érintettek közül messze ő néz ki a legbrutálisabban, mindkét orcáját szinte teljesen befedik a kiütések és nála már megjelentek a mellkasi részen is. Ezt meghaladóan viszont jól van, egyéb kísérő tünetek szerencsére nem boldogítják, így kiélvezi az itthonlétet.

ÉS csak pár mondat arra vonatkozóan, miért marad itthon. Beszéltem több orvossal, utánaolvastam a neten és erősen megoszlanak a vélemények: egyes szakemberek szerint a kiütések megjelenését követően már nem fertőző a betegség, míg mások szerint (és Annannéni is ide tartozik) utána is, még ha kisebb mértékben is. Plusz ezen túlmenően, és számomra ez a leglényegesebb, mivel a vírus győzedelmeskedett a gyerek felett, némiképp az immnunrendszere is le van gatyásodva, ezért a fenének hiányzik, hogy ilyen állapotban a közösségbe beküldve egyéb finomságokat gyűjtsön be. Szóval ezért nem megy, ennyi itthonlét belefér.

Update: így néz ki ma, csütörtök reggel, 3 nappal a kezdet után.





Megjegyzések

Népszerű bejegyzések