Bográcsos csirkepaprikás, kenuzás, billiárdozás, éjszakába nyúló beszélgetés és Zsombor esete a kaktusszal

Címszavakban ekként foglalható össze a mögöttünk levő hétvége.
Van nekünk néhány nagyon jó barátunk, akik az egyetem befejezése után Pesten maradtak, így sajnos ritkán találkozunk. Már tavasszal lebeszéltünk egy nyári hétvégi találkozót, eredetileg Kataáék jöttek volna a 9 hónapos kisfiukkal, Enikőék a 2 éves Leventével (bár ez kérdéses volt, mert Brüsszelben élnek), Tomiék a másfél éves Benedekkel és Ákos. Sajna, Enikőék és Katáék nem tudtak jönni, Enikő bő 1 hónap múlva szül, Katáéknak egyéb elfoglaltsága akadt, de a 2 "fiú", egykori szembe szomszédaim a koliban, jöttek, Tomiéknál szeptember elején érkezik a 2.kisfiú.

Nagyon készültünk, sütöttem-főztem, tegnap reggel indultunk ki Szarvasra, Adri barátnőm nyaralójába. Peti rögtön felrakta a csirkepaprikást, szerencsére az idő is kedvezett, mert kisütött a nap. Dél előtt megérkeztek a többiek, Benedek egy tündéri kisfiú, csak némiképp érzékeny és nehezen viselte az én ördögfiókáim ricsaját:))A fő-ellenség Zsombi volt, ha ő közelített, sírva fakadt vagy az orrát felhúzva rázta a fejét és nemet integetett a kezével, a felnőttek nem kis derültségére. Bence és Kata is elemükben voltak, bár előzetesen megkértem őket, hogy fékezzék magukat, nem mindig ment...Ebéd után az apróságok aludtak ( a paprikás eszméletlen jó lett), majd jött a vizes program. Eredetileg úszás is szerepelt a terveink között, de annyira nem volt hőség, a víz sem volt meleg, így ez kimaradt, Bence nagy bánatára, de volt helyette kenuzás. Mindenféle verzióban, Peti a nagyokkal és Ákossal, a két kicsi az apukákkal. Zsombornak irtó módon tetszett, állandóan vissza akart mászni a hajóba, meg persze a vizet is kiszemelte...Estefelé volt billiárd-parti, aminek a vége természetesen az lett, hogy az én veszteni nem tudó nagyfiam ordítva szaladt el és kárpótlásként Ákost rávette némi társasozásra. Közben a kicsik labdáztak, mi Tomi feleségével, Enikővel szusszantunk egyet és próbáltunk beszélgetni, mígnem azt láttam, hogy Zsombor jár-kel fel és alá, nyafizik és kapdos a combjához. Felvettem, lefektettem és majd'elájultam: a combja alsó fele telis tele volt kicsi tüskékkel, de vagy 50 darab volt benne. Szegény akkor már nagyon sírt, mi először kézzel próbáltuk kitépni a tüskéket, de nem volt túl hatékony, így egy szemöldökcsipeszt bevetettünk. Jó 20 percig szedtük, Zsombika magánkívül ordított, de a többségtől sikerült őt megszabadítani.

Estére a gyerekeke jól elfáradtak (persze Bence kivételével), viszonylag gyorsan lenyomtuk őket aludni, bár Bencus egy ideig még velünk tartott, aztán mint a régi szép időkben, órákon keresztül ment a dumaparti, dőltünk a röhögéstől. Olyan volt, mintha most is egyetemisták lennénk, úgy éreztem, senki nem változott, Tomi és Ákos nyomták a poénokat, nagyon-nagyon jól éreztem magam, hihetetlen módon feltöltődtem. Alig akartunk lefeküdni, de éjfél után csak elmentünk, hiszen Benedek baba és Zsombor is koránkelő. Így is volt, Benedek már 6-kor kuruttyolt, Zsombor 7-ig húzta.

A ma délelőtt gyorsan elrepült, egy kevés játékkal, alvással, billiárddal, majd indultunk. Kár, hogy ilyen rövid volt az idő, de megbeszéltük, hogy minél hamarabb ismétlünk!


Megjegyzések

V. Heni üzenete…
Sajnálom Zsombit, de ezt már a telefonban elmondtamm.
Ja, és amikor azt írtad, hogy: ,,mi, Tomi férjével Enikővel szusszantunk egyet" akkor azt kellet volna írni, hogy Tomi feleségével.
Dia üzenete…
Köszi, hogy szólsz, félrebeszéltem...

Népszerű bejegyzések