DPT-eredmény és erősődő fejtörés
Mentem Katusért az oviba. Éppen véget ért a néptánc, sürgettem, hogy öltözzön, mert rengetegen voltunk a folyosón, nem is fértem hozzá. Márti néni ekkor odajött és megkérdezte, hogy nagyon sietek-e. Mondtam, hogy annyira nem, erre ő, hogy akkor át kellene beszélnünk a tesztet, ma csinálta Katus. (Az iskolába készülők felmérését már egy ideje elkezdték, születési sorrendben vizsgálják a gyerekeket, nyilván Kata az utolsók között van.)Leizzadtam hirtelen, mert olyan furcsa volt az óvónéni hangja, arra gondoltam, biztos kiszűrték, hogy diszlexia-gyanús.
Szerencsére tévedtem (nem is tudom, hogy gondolhattam egy pillanatig is erre, hiszen a nevelési tanácsadóban is nézte Ildikó...), jól sikerült a teszt, gyakorlatilag kizárható a diszlexia. Egy feladatot rontott ugyan, de Márti szerint az volt az utolsó és fáradt volt már (az alvásidő elején csinálják a tesztet, amíg a többieknek mesét olvas a másik óvónéni.)Aztán az is kiderült, hogy miért volt furcsa a hangja (bár lehet, hogy csak túlreagálom a dolgot...): mondta nekem, hogy hallotta, hogy Kata csinált már hasonló feladatokat Ildikónál. (Katát kifaggattam, ő mondta az egyik feladatnál nagy örömmel Mártinak, hogy volt Ildikó néninél, Márti persze kérdezte, ki ő és hol vizsgálta, ebből levonta a következtetést, hogy őket megkerülve elvittem a nevelésibe). Nem jöttem zavarba, elmondtam a tényeket, hogy voltunk, megvizsgálta, mely területeken tűnt gyengébbnek, de hogy alapvetően iskolaérettnek találta és mihelyt a kezemben lesz az írásos szakvélemény, be fogom nekik is mutatni. Itt már megenyhült, szerinte is mennie kellene iskolába, ő a legfiatalabb, aki elvileg mehetne, ennek ellenére az eddig vizsgáltak közül kizárólag ő tudott ritmust visszatapsolni és volt még olyan feladat, ami csak neki volt hibátlan. Azt is mondta, hogy vannak olyan kisgyerekek, aki jóval gyengébben teljesítettek és biztos el fognak menni.
Amellett, hogy örültem és megnyugodtam, hogy ilyen ügyes volt, a döntéshez nem kerültem közelebb...
Szerencsére tévedtem (nem is tudom, hogy gondolhattam egy pillanatig is erre, hiszen a nevelési tanácsadóban is nézte Ildikó...), jól sikerült a teszt, gyakorlatilag kizárható a diszlexia. Egy feladatot rontott ugyan, de Márti szerint az volt az utolsó és fáradt volt már (az alvásidő elején csinálják a tesztet, amíg a többieknek mesét olvas a másik óvónéni.)Aztán az is kiderült, hogy miért volt furcsa a hangja (bár lehet, hogy csak túlreagálom a dolgot...): mondta nekem, hogy hallotta, hogy Kata csinált már hasonló feladatokat Ildikónál. (Katát kifaggattam, ő mondta az egyik feladatnál nagy örömmel Mártinak, hogy volt Ildikó néninél, Márti persze kérdezte, ki ő és hol vizsgálta, ebből levonta a következtetést, hogy őket megkerülve elvittem a nevelésibe). Nem jöttem zavarba, elmondtam a tényeket, hogy voltunk, megvizsgálta, mely területeken tűnt gyengébbnek, de hogy alapvetően iskolaérettnek találta és mihelyt a kezemben lesz az írásos szakvélemény, be fogom nekik is mutatni. Itt már megenyhült, szerinte is mennie kellene iskolába, ő a legfiatalabb, aki elvileg mehetne, ennek ellenére az eddig vizsgáltak közül kizárólag ő tudott ritmust visszatapsolni és volt még olyan feladat, ami csak neki volt hibátlan. Azt is mondta, hogy vannak olyan kisgyerekek, aki jóval gyengébben teljesítettek és biztos el fognak menni.
Amellett, hogy örültem és megnyugodtam, hogy ilyen ügyes volt, a döntéshez nem kerültem közelebb...
Megjegyzések