Hétvége

Az elmúlt néhány napomat uralta a sajnálatos tragédia, ami történt, nem volt olyan óra, hogy eszembe nem jutott volna E.és a családja, a felesége és a két kislánya. Ez újra rádöbbentett arra, hogy senki nem tudhatja, neki mennyi időt osztottak ki, hogy mennyire szeretem a családomat és hogy senkit nem szeretnék elveszíteni közülük.

Erről is beszélgettünk szombaton apukáméknál, amikor náluk töltöttük a délutánt. Az apropó apu névnapja volt, ami ugyan csak 1 hét múlva lesz, de ez az időpont volt alkalmas mindenkinek a találkozásra és az ünneplésre.

A gyerekek jól érezték magukat, volt társaság, igaz, korban kissé idősebb gyerekek voltak, de megtalálták a közös hangot és feltalálták magukat. Amíg világos volt, a fiúrészleg focizott kint a kertben, Bence jelenlegi-bár hosszútávúnak tűnő-őrületéhez igazodva. Zsombornak is kedvence a labda, szerény véleményem szerint elég jó gömbérzékkel bír, nagyon ügyesen dob és rúg.

Este a nagyok Timihez mentek, ott aludtak. Ma délben hozták őket haza, itt ebédeltek nálunk. Timi is megerősítette, amit 2 napja én is tapasztalok, hogy Kata köhög, egyre jobban, főleg éjszaka rohamokban tör rá, szóval holnap irány az orvos. Semmit nem bízok a véletlenre, inkább legyek paramaminak elkönyvelve, de a Zsombival történtek után -és a mostani tragikus történések miatt- rettegek a tüdőgyulladástól és az influenzától.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések