Keserédes nyaralás 1.
A már ismert előzmények ellenére megpróbáltuk kihozni a maximumot az egy hétből, ami kisebb-nagyobb mértékben sikeres is volt. Természetesen az első napokban uralta a gondolatainkat az otthoni történés, majd ahogy közeledett a hazautazás napja, megintcsak előtérbe került az inkriminált esemény. Családunk kiskorú részlegét igyekeztük nem túlságosan traktálni a témával, de a jelen állás szerint ez nem volt túl eredményes, bár a két kisebb ugrifüles egész jól viszonyul a betörés-problematikához, Bence totál kész van és retteg itthon (most is kibulizta, hogy máshol aludjon).
Na szóval egy hétfői napon az esti órákban elhagyta a kifutópályát az a gép, ami elrepített minket a választott úti célunkra. (Görögimádatomhoz hűen ez egy görög sziget volt.)Az út maga zökkenőmentes volt, leszámítva, hogy az utolsó fél órában alig bírtam legyűrni a pánikot, pedig már sokszor repültem, most viszont alig vártam, hogy újra szilárd talajt érezzek a lábam alatt. Nem könnyítette meg a helyzetemet az én felügyeletem alatt lévő és mindvégig igen aktív Zsombor sem, aki a végén nehezen viselte a leszíjazást, de végül szerencsésen földet értünk. Mivel már igen a nap végén jártunk, figyelemmel az időeltolódásra is, igazából semmit nem láttunk a környékből, csak becuccoltunk a szállásunkra és vízszintbe igyekeztünk kerülni.
Másnap reggel ért minket a kellemes meglepetés, amikor félkómásan kitántorogva a szobából, kis híján a terasz alatt megbújó - és mint utólag megtapasztaltuk, hűvös, sós és gyerekmagassághoz mérten mély vízű - medencébe hullottunk. Magunkhoz térve azonmód, még hálóruhásan kipróbáltuk a zaklatott éjszaka után (állítólag csak nekem volt az, én viszont tényleg alig aludtam a párás hőségben)a hűs vizet, majd az obligát reggeli teendők után megpróbáltuk felfedezni a csodálatos környezetet, ahová érkeztünk.
Az első napon (ami az idétlen indulási időpont miatt tulképpen már a második volt) mindent egyszerre szeretett volna a triumvirátus, ezért hol az sk. medencénkben, hol az egyetlen édesvízű és csúszdákkal felszerelt medencében, hol pedig a kristálytiszta Égei-tengerben kíséreltek meg uszonyt növeszteni.
PS: aki akarja, nyugodtan ugorja át a következő néhány posztot, mivel ömlengeni fogok és képtengert feltölteni, hiszen ami képem megmaradt, az csak a blognak köszönhető, még jó, hogy sokszor túlzásba estem a képmennyiséggel...
Na szóval egy hétfői napon az esti órákban elhagyta a kifutópályát az a gép, ami elrepített minket a választott úti célunkra. (Görögimádatomhoz hűen ez egy görög sziget volt.)Az út maga zökkenőmentes volt, leszámítva, hogy az utolsó fél órában alig bírtam legyűrni a pánikot, pedig már sokszor repültem, most viszont alig vártam, hogy újra szilárd talajt érezzek a lábam alatt. Nem könnyítette meg a helyzetemet az én felügyeletem alatt lévő és mindvégig igen aktív Zsombor sem, aki a végén nehezen viselte a leszíjazást, de végül szerencsésen földet értünk. Mivel már igen a nap végén jártunk, figyelemmel az időeltolódásra is, igazából semmit nem láttunk a környékből, csak becuccoltunk a szállásunkra és vízszintbe igyekeztünk kerülni.
Másnap reggel ért minket a kellemes meglepetés, amikor félkómásan kitántorogva a szobából, kis híján a terasz alatt megbújó - és mint utólag megtapasztaltuk, hűvös, sós és gyerekmagassághoz mérten mély vízű - medencébe hullottunk. Magunkhoz térve azonmód, még hálóruhásan kipróbáltuk a zaklatott éjszaka után (állítólag csak nekem volt az, én viszont tényleg alig aludtam a párás hőségben)a hűs vizet, majd az obligát reggeli teendők után megpróbáltuk felfedezni a csodálatos környezetet, ahová érkeztünk.
Az első napon (ami az idétlen indulási időpont miatt tulképpen már a második volt) mindent egyszerre szeretett volna a triumvirátus, ezért hol az sk. medencénkben, hol az egyetlen édesvízű és csúszdákkal felszerelt medencében, hol pedig a kristálytiszta Égei-tengerben kíséreltek meg uszonyt növeszteni.
PS: aki akarja, nyugodtan ugorja át a következő néhány posztot, mivel ömlengeni fogok és képtengert feltölteni, hiszen ami képem megmaradt, az csak a blognak köszönhető, még jó, hogy sokszor túlzásba estem a képmennyiséggel...
Megjegyzések