Keserédes nyaralás 4.

A két, gyors egymásutánban megejtett kulturális jellegű feltöltődés után kizárólag az uszonynövesztésre koncentráltunk, már amikor a szél engedte. A szigettúrát követő napon elképesztő erővel fújt, így aznap lényegében kimaradt a fürdőzés, helyette - Péterapával szolidaritást vállalva, akinek minden valószínűség szerint az előző esti curry-s tészta tett be (bár ő eleinte ragaszkodott a napszúráshoz, amit álláspontja szerint az általam rákényszerített két túrán szedett össze, azonban én csalhatatlan logikával rámutattam arra, hogy az előző napi szigetkörúton erre nem volt alkalma [árnyék, fejfedő stb.], viszont azt is elismertem, hogy a vulkáni túrán ippeg megszúrhatta, de kicsit furcsának találtam, hogy hatása csak késleltetve jelentkezett), bár erre rácáfol, hogy a gyomra azóta is fájdogál - a szobában heverésztünk, mesét olvastunk, kicsit készségetfejlesztettünk, sétáltunk, környéket fedeztünk fel.

A hátralévő napok azonban tényleg a fürdőzésről és a kikapcsolódásról szóltak, óriási fejtörést okozott, hogy mikor melyik pancsolóalkalmatosságot keressük fel, de végül megoldottuk a problematikát.

Esténként kihasználtuk a szálloda gyönyörű fekvésű játszóterét, amit napközben lehetetlenség volt, az odatűző nap miatt, mentateát ittunk a teraszon vagy egyszerűen csak lementünk a partra és sziklákat másztunk.

A hazautazás időpontja elég idétlenre sikeredett, helyi idő szerint este 11-kor indult a gépünk. Távozás előtt begyűjtöttük az obligát, többféle színű leandert, és most reménykedünk, hogy meggyökereznek és tartósan emlékeztetnek majd minket erre a keserédes, azonban fantasztikus nyaralásra.

Visszaútra készülve

Leanderlopás

Este fél 11, reptér, kissé fáradtan