Csak úgy

Ez a poszt megint nem a receptekről fog szólni, maximum közvetetten, ugyanakkor ismét szeretnék hangot adni néhány gondolatomnak. Most is, mint legutóbb, felmerült bennem, hogy ebben az esetben a legjobb "védekezés" a némaság és a negligálás, hiszen bizonyos típusokat az éltet, ha mindig foglalkoznak velük (ami elég sokat elmond számomra az illető privát életéről...), mégis úgy döntöttem, hogy nem megyek el szó nélkül mellette. Nem tudom, más vonalon, a más termékcsaládokat preferáló, használó közösségekben ez miként van, van -e egyáltalán ilyen jellegű történés, de ami itt az utóbbi időben zajlik, az meglátásom szerint - és nem csak én látom így, a privát visszajelzések alapján - egy nagyon-nagyon rossz út és irány. Adott a Szafi termékcsalád, amit az országban és azon kívül kismillióan használunk évek-hónapok-napok óta. Békében, nyugalomban, egymást segítve, az én tudomásom szerint különösebb balhék és konfliktusok nélkül. Hiszen, ahogy azt hetekkel korábban egy posztomban leírtam már, mindannyiunkat ugyanaz a cél motivál, egy az utunk. Mígnem valamikor a közelmúltban használóvá vált valaki, aki beindított egy olyan folyamatot, ami azon túlmenően, hogy saját maga számára is rém kínos lehet, hiszen rengeteg ember előtt nevetségessé teszi magát vele, véleményem szerint károkat okoz(hat) a márkának is. Ennek a folyamatnak a része, hogy én magam, meg rajtam kívül még mások is, vissza-visszatérően tolvajnak vagyunk titulálva nagy nyilvánosság előtt. Lehet jönni azzal, hogy akinek nem inge, nem veszi magára, meg nem vagyok nevesítve és hasonlókkal, azonban az állításaival egyértelműen beazonosíthatóvá váltam én is, más is. Korábban a receptjei állítólagos ellopása állt a középpontban, újabban a kivitelezés formátuma is lenyúlássá vált. 😱 Hogy érthető és konkrét legyek, íme ami kiváltotta ezt a posztot: a nemrégiben közzétett Szafi lisztekből készült lekváros rózsám ötletét, a formát tőle nyúltam le - szerinte. Ezt folytatva tehát mindenki, aki valaha készít(ett) ilyen formában akármit, az tolvaj és a forma ötletét csakis tőle vehette el, anélkül, hogy erre engedély kért volna vagy megemlítette volna őt...Remélem, érzékelitek, hogy ez egy meglehetősen kifacsart és beteges gondolkodásmód. Jelenleg ott tartunk, hogy ha valaki tészta ebédet készít és előtte napokkal az illető is posztolt valamilyen tésztás ételt, akkor megemlítik őt ötletadónak. 😬😬 Nonszensz. ... El kell keserítsem az illetőt: nem követem a blogját. Sem most, hogy már Szafis alapanyagokat használ, azt megelőzően meg pláne nem, mivel az általa még nemrégiben is használt alapanyagok nálam szóba sem jöhettek volna. 😎 De most, mikor értesültem a legújabb írásáról, akkor rámentem és a keresőbe beütöttem a lekváros rózsa kifejezéseket, ha már olyan szépen hivatkozott rá. Nos, nem hozott találatot. Ahogy már a múltkori hasonló tematikájú posztomnál is írtam: ha bármikor bárkitől veszek receptet, akár csak ötletadó szintjén, az illetőt megemlítem. Minden olyan esetben, ha konkrétan valaki receptjét felhasználom. Sajnos még Szafi blogja tekintetében sem vagyok naprakész időhiány okán, így rá tudok csodálkozni már létező receptekre...Tehát csak nyomatékosítani tudom, hogy a más tollával való ékeskedés meglehetősen távol áll tőlem. Sütök a családomnak, kikapcsolódásként kreálgatok új recepteket, formákat, amihez legfeljebb a pinterest segítségét kérem 😜 Nem versenyzek senkivel, nem akarok túlszárnyalni senkit, nem lopok, nem nyúlok le semmit, semmilyen babért nem akarok learatni, egyszerűen csak sütök, főzök, magunknak és másnak is...Közben sportolok, iskolába járok, rendezem a családomat, végzem a munkámat, pont kitöltöm a nap 24 óráját anélkül, hogy más blogjában szörfözgetnék abból a célból, hogy na majd jól lenyúlom a receptjeit. Amivé vált ez az egész Szafis hobbi-sütögetés, az pedig csak szomorúsággal tölt el. Tényeket figyelmen kívül hagyó áskálódások, rosszindulat, klikkesedés, ahelyett, hogy mindenki csak azt tenné, amit eddig is: örömmel dolgozna a konyhában ezekkel a remek alapanyagokkal.