Perforált...
Szerencsére csak Bence egyik dobhártyája..((
Az úgy történt, hogy már a múlt héten említette néhányszor, hogy fáj a füle. Figyeltük, kérdezgettük, nyomogattuk, de hol fájt, hol nem, inkább úgy tűnt, hogy kellemetlen ugyan neki, de semmi komoly. Ennek ellenére pénteken Apa elvitte gégészhez, de sajnos a doktornő nem rendelt, és miután Bence azt mondta, hogy már nem érzékeny, hagytuk is a dolgot. A hétvége nagy részét a nővéreméknél töltötte, Katával együtt, ott sem panaszkodott. Sőt, nekem még tegnap sem mondott semmit.
Aztán jött az este/éjszaka. Megmondom őszintén, én annyira fáradt voltam, hogy a két kisebbel elaludtam, Apa még külön olvasott Bencének, legalábbis nekem ez az utolsó emlékem az éjszakáról. Ma reggel szólt apa, hogy este Bence fájlalta a jobb fülét, ő ott maradt vele, de 11-ig sem tudott elaludni, akkor adott neki fájdalomcsillapítót. A szokásos időben és módon elkezdtem ébresztgetni és szinte azonnal éreztem, hogy a füle nedves. Nem olyan volt, mint amikor kifejezettem folyik, de egyértelmű volt, hogy valami gond van. Úgyhogy irány a doki, aki megerősítette, hogy bizony már perforált is az ominózus dobhártya.
Szóval újabb kényszerpihenő, antibiotikummal és egyéb nyalánkságokkal turbósítva. Nem örülök.
Az úgy történt, hogy már a múlt héten említette néhányszor, hogy fáj a füle. Figyeltük, kérdezgettük, nyomogattuk, de hol fájt, hol nem, inkább úgy tűnt, hogy kellemetlen ugyan neki, de semmi komoly. Ennek ellenére pénteken Apa elvitte gégészhez, de sajnos a doktornő nem rendelt, és miután Bence azt mondta, hogy már nem érzékeny, hagytuk is a dolgot. A hétvége nagy részét a nővéreméknél töltötte, Katával együtt, ott sem panaszkodott. Sőt, nekem még tegnap sem mondott semmit.
Aztán jött az este/éjszaka. Megmondom őszintén, én annyira fáradt voltam, hogy a két kisebbel elaludtam, Apa még külön olvasott Bencének, legalábbis nekem ez az utolsó emlékem az éjszakáról. Ma reggel szólt apa, hogy este Bence fájlalta a jobb fülét, ő ott maradt vele, de 11-ig sem tudott elaludni, akkor adott neki fájdalomcsillapítót. A szokásos időben és módon elkezdtem ébresztgetni és szinte azonnal éreztem, hogy a füle nedves. Nem olyan volt, mint amikor kifejezettem folyik, de egyértelmű volt, hogy valami gond van. Úgyhogy irány a doki, aki megerősítette, hogy bizony már perforált is az ominózus dobhártya.
Szóval újabb kényszerpihenő, antibiotikummal és egyéb nyalánkságokkal turbósítva. Nem örülök.
Megjegyzések
Puszi