Dilemmák a hogyan továbbról
Pontosabban már csak múlt időben beszélhetek dilemmákról, mert mindkét fiunkat érintő kérdésben döntés született: Bence marad, Zsombi megy.
Bence története nyúlik vissza messzebbre és úgy sejtem, sokan nem kerítettek volna ekkora feneket az ügynek, mint én, mi. Az előzményekről annyit, hogy 2 évvel ezelőtt két iskola integrálódott, az egyik a miénk volt, helyileg nálunk maradtunk, pontosabban hozzánk költözött a másik iskola, viszont az a - szerintem nagyon szerencsétlen és nem túl korrekt - helyzet állt elő, hogy az egyesített intézmény vezetője a másik iskola igazgatója lett. Eltelt 2 év, és sajnos a mai napig érződik a különállás, a diákok, tanári kar oldalán egyaránt és nem csak én érzem úgy, hogy a vezetőség részéről is nem kevés megkülönböztetés figyelhető meg. :((
Nyilván amikor ebben az iskolába írattam be Bencét, azzal az elképzeléssel tettem, hogy ennek a sulinak a tanári gárdájából fognak kikerülni a tanítói, tanárai, de az integráció ezt a számítást keresztüllőtte. Az újonnan induló osztályokban már vegyülnek a tanárok, ami önmagában nem akkora baj.
Csakhogy: mindig is nyilvánvaló volt, hogy a felső tagozatban a két iskola tanári gárdája minőségileg, nos, hogy finoman szóljak, nem azonos. És hát Bencénk ősszel kezdi az ötödiket, a nagyfelmenő rendszernek hála 4 évig az a tanítópáros volt mellette, akit szerettünk volna és akikben nem is csalódtunk. Jött az ősz, felmerült az új osztályfőnök személyének kérdése. Volt valaki, akit mi szerettünk volna (és itt nem csak magamra gondolok, hanem gyakorlatilag az osztály egységes volt ebben a kérdésben), és aki viszont erre az osztályra vágyott, megint csak nem véletlenül. Összeértek a kívánságok, én nyugodt is voltam, mígnem ki nem derült, hogy annyira nem kéne a babérjainkon ülni, mert a volt másik iskola 2 negyedikes osztályából előbb csak az egyik, aztán látva az izgalmakat, a másik is elkezdett lobbizni, hogy ők kapják meg azt a bizonyos tanárnőt. És év elején úgy tűnt, hogy pofára fogunk esni. Mert magasabb rendű érdekek szóltak amellett, hogy más osztály kapja meg őt. Nem hivatalos jellegű beszélgetés során hangzott el a felsős igazgatóhelyettes szájából ez a kijelentés. A magasabb rendű érdek pedig az, hogy az ominózus osztályból felvetették, hogy adott esetben elviszik néhányan a gyerkőcöt másik iskolába és nyilván a vezetésnek a legfontosabb az volt, hogy ezt megakadályozza és a gyereklétszám ne csökkenjen.
Ekkor vettem magamhoz én a kezdeményezést (kihagytam volna a vezető szerepet, de sajnos miután hirtelen felindulásból én írtam egy levelet az igazgatónak és az a többség szerint elég ütősre sikerült, az enyém maradt a képviseleti funkció), gyorsan el is vittem neki és ez alkalommal nem úsztam meg egy beszélgetést sem, amiről nagyon rossz szájízzel távoztam. Nem akarom ragozni, de még egyértelműbbé vált, hogy nem kezeli egységesen sem a szülőket, sem a diákokat, mint ahogy az is, hogy nagyon zokon vette az osztályunk levelét (zsarolásnak fogta fel, holott csak tényeket írtam benne, bár kétségkívül elhangzott abban is és a beszélgetés során is, hogy nálunk is lesznek olyan szülők, akik adott esetben a gyerek iskolaváltásával fognak reagálni a helyzetre, többek között mi is), és az volt az erőteljes érzésem, hogy a helyzetből a legrosszabbul az adott tanítónő fog kijönni, és a konfliktust elkerülendő (jellemző az új vezetésre, hogy döntési nehézségeik vannak) az ígéretükkel ellentétben nem fog osztályt kapni.
Ez történt februárban, az akkor felvert hullámok fokozatosan lecsillapodtak, én kinéztem az új iskolát, és vártam a hivatalos döntést. Ami május elején lett publikus: miénk a tanítónő. Hogy mi lesz a csattanó, azt még nem tudom, valahol biztos vissza fogjuk kapni, de ez biztossá tette, hogy Bence ötödikre nem vált iskolát, azt viszont nem tudom, hogy később esetleg szükségessé válik-e...
Zsombor esetében viszont csupán bő egy hónapja pörögtek fel az események, de a váltás gondolata és a döntésünk között alig 2 nap telt el. Május elején a szülői értekezleten robbant bombaként a hír: Márti óvónéni lelép tőlünk. Nem csak a csoporttól, hanem az oviból is elmegy, mivel élete nagy lehetőségeként egy újonnan induló óvodának lesz a vezetője. Hirtelen nem emlékszem, hogy írtam-e róla 1 évvel ezelőtt, hogy akkor a párosunk másik tagja ment el, igaz, ő kicsit kényszerhelyzetbe kerülve lett nyugdíjas, ami azt jelenti, hogy a kiválasztott páros csak egy évig volt Zsombiékkal. Ez a páros pedig az abszolút nyerő volt, tapasztalatból tudtam, mivel Katám mellett is ők álltak 4 évig. És az ő munkájuknak a gyümölcseit a mai napig élvezzük a brillírozó Kata révén, aki bár nyilván birtokában van bizonyos nem is túl rossz képességeknek is, de nekem meggyőződésem, hogy rengeteg mindent, egy csomó előnyt az óvónőknek köszönhetünk. Be kell valljam, a bejelentéskor elbőgtem magam, többedmagammal együtt. Mert tavaly, a másik óvónő távozásakor az egyedüli megnyugtató tényező az volt számomra, hogy Márti ott marad és tudtam, hogy az ő jelenléte akkor is elegendő lesz, ha az érkező óvónéni nem is lesz a helyzet magaslatán. Ebbe most nem is mennék bele, Zsombi tulajdonképpen szereti az új gondozóját is, nekem, a kekec szülőnek vannak fenntartásaim, de ugye ott volt Márti... Egészen péntekig.
Mert akkor volt az utolsó napja az oviban, mostantól a szeptemberben induló óvodája teendőivel foglalkozik. Ahol 2 csoport indul, egy az újonnan érkező 3 évesekkel és a tervek szerint egy nagyobb korcsoportú, az átjelentkező gyerekekkel. Utóbbi léte attól függött, lesz-e annyi gyermek, hogy a csoport beindulhasson. És jelen állás szerint lesz. Márti óvónénivel és 15 fővel indul a csoport és a mostani információim szerint csak Zsombi jelenlegi csoportjából 9 vagy 10 gyerkőc követi Márti nénit (+ még van 1-2 bizonytalan). Köztük az én legkisebbem is.
Bár hogy említettem, tőlünk szokatlan módon ebben az igen fontos kérdésben meglepően rövid idő alatt állást foglaltunk és határoztunk, azért ezt a döntést sok átbeszélgetett óra előzte meg. Kicsit leegyszerűsítve a helyzetet, az új felállásban már csak és kizárólag kényelmi szempontok szóltak a jelenlegi óvoda mellett. Ez ugyanis a lakóhelyünk, illetve a nagyok iskolájának a régiójában található. Ahová, ha úgy hozza a szükség, anyukám is el tudott szaladni a gyerekért. Ahol egy kupacban leadtuk őket reggel és ahol délután egy körben szedtem össze mindhármat. Kb. ezek az ellenérvek, amik a mérleg egyik serpenyőjébe kerültek, váltás esetén ugyanis anyukámra biztosan nem számíthatunk. Az új ovi a város másik részén van, viszont a munkahelyünk közelében. Ez eddig jól is hangzik, de ugye én részmunkaidőben dolgozom, 1-fél 2 magasságában jövök haza. Muszáj is, mert szeptembertől Bence sem lesz napközis, és ismerve őt, neki - ha csak az első időszakban is, de - rendszeres kontrollra lesz szüksége, amíg nem alkalmazkodik az új szituációhoz. ÉS ezt a részt kellett alaposan átgondolnunk, megterveznünk, miként is legyen. Első pillanatban csak az a verzió ugrott be, hogy ebéd után hozom el, jön velem haza, aztán itthon vagy alszik vagy nem (inkább az utóbbi). Aztán, ahogy egy barátnőmmel beszélgettem, új megoldások is beugrottak, így, hogy egy kívülálló velem együtt gondolkodott, rájöttem, van még más opció is. Pl. hogy én hazajövök, ő marad, 4-kor összeszedjük Bencével együtt Katát, aztán mivel a hét sok napján úgyis megyünk vissza arra a környékre, Kata edzéseire, utána hoznánk el. Tehát a logisztika megoldható lesz, azt hiszem, anyukám közreműködése nélkül is, illetve muszáj lesz ekként. Kérdés volt a használandó közlekedési eszköz is: én az év nagyobb részében kétkeréken nyomom, ez így egyértelmű, amíg nem stabil önállóan,addig viszem, hozom, a téli időszakban meg reggel apával együtt megyünk majd autóval, én a munkaidő végén busszal jövök haza, és biztos vagyok benne, hogy ehhez a programhoz Zsombi is örömmel fog csatlakozni.
Ami az új közeget jelenti, azt gondolom, pár nap alatt megszokja az új járást. A 15 fős csoport jelentős része a jelenlegi csoporttársai közül kerül ki, azt hiszem, ez nagyban megkönnyíti majd az akklimatizációt. 3 kisgyerek a mostani óvoda egy másik csoportjából fog átjönni, akiket, ha csak felületesen is, de szintén ismerni fog. Ja, mert amit még nem írtam: a másik óvónénije ebből a másik csoportból jön át. Vagyis bizonyos mértékig őt is ismeri. A mostani csoportja 29 fővel működik, hatalmas előny a leendő csoport kis létszáma. Mindez a pótolhatatlan Mártival az élén....Szóval azt hiszem, egyértelmű, hogy miért ez lett a befutó. :))
Zsomborral megbeszéltük, azt hiszem, meg is értette, mi fog vele történni. állítólag a héten egyik reggel odaszaladt Mártikához és megsúgta neki, hogy megy vele az új ovijába. :)) Bízom abban, hogy nem okozunk törést a kislegénynek, de azt hiszem, az összes körülmény mérlegelése alapján, kizárólag az ő érdekeit nézve ez a jó döntés. Remélem...
Bence története nyúlik vissza messzebbre és úgy sejtem, sokan nem kerítettek volna ekkora feneket az ügynek, mint én, mi. Az előzményekről annyit, hogy 2 évvel ezelőtt két iskola integrálódott, az egyik a miénk volt, helyileg nálunk maradtunk, pontosabban hozzánk költözött a másik iskola, viszont az a - szerintem nagyon szerencsétlen és nem túl korrekt - helyzet állt elő, hogy az egyesített intézmény vezetője a másik iskola igazgatója lett. Eltelt 2 év, és sajnos a mai napig érződik a különállás, a diákok, tanári kar oldalán egyaránt és nem csak én érzem úgy, hogy a vezetőség részéről is nem kevés megkülönböztetés figyelhető meg. :((
Nyilván amikor ebben az iskolába írattam be Bencét, azzal az elképzeléssel tettem, hogy ennek a sulinak a tanári gárdájából fognak kikerülni a tanítói, tanárai, de az integráció ezt a számítást keresztüllőtte. Az újonnan induló osztályokban már vegyülnek a tanárok, ami önmagában nem akkora baj.
Csakhogy: mindig is nyilvánvaló volt, hogy a felső tagozatban a két iskola tanári gárdája minőségileg, nos, hogy finoman szóljak, nem azonos. És hát Bencénk ősszel kezdi az ötödiket, a nagyfelmenő rendszernek hála 4 évig az a tanítópáros volt mellette, akit szerettünk volna és akikben nem is csalódtunk. Jött az ősz, felmerült az új osztályfőnök személyének kérdése. Volt valaki, akit mi szerettünk volna (és itt nem csak magamra gondolok, hanem gyakorlatilag az osztály egységes volt ebben a kérdésben), és aki viszont erre az osztályra vágyott, megint csak nem véletlenül. Összeértek a kívánságok, én nyugodt is voltam, mígnem ki nem derült, hogy annyira nem kéne a babérjainkon ülni, mert a volt másik iskola 2 negyedikes osztályából előbb csak az egyik, aztán látva az izgalmakat, a másik is elkezdett lobbizni, hogy ők kapják meg azt a bizonyos tanárnőt. És év elején úgy tűnt, hogy pofára fogunk esni. Mert magasabb rendű érdekek szóltak amellett, hogy más osztály kapja meg őt. Nem hivatalos jellegű beszélgetés során hangzott el a felsős igazgatóhelyettes szájából ez a kijelentés. A magasabb rendű érdek pedig az, hogy az ominózus osztályból felvetették, hogy adott esetben elviszik néhányan a gyerkőcöt másik iskolába és nyilván a vezetésnek a legfontosabb az volt, hogy ezt megakadályozza és a gyereklétszám ne csökkenjen.
Ekkor vettem magamhoz én a kezdeményezést (kihagytam volna a vezető szerepet, de sajnos miután hirtelen felindulásból én írtam egy levelet az igazgatónak és az a többség szerint elég ütősre sikerült, az enyém maradt a képviseleti funkció), gyorsan el is vittem neki és ez alkalommal nem úsztam meg egy beszélgetést sem, amiről nagyon rossz szájízzel távoztam. Nem akarom ragozni, de még egyértelműbbé vált, hogy nem kezeli egységesen sem a szülőket, sem a diákokat, mint ahogy az is, hogy nagyon zokon vette az osztályunk levelét (zsarolásnak fogta fel, holott csak tényeket írtam benne, bár kétségkívül elhangzott abban is és a beszélgetés során is, hogy nálunk is lesznek olyan szülők, akik adott esetben a gyerek iskolaváltásával fognak reagálni a helyzetre, többek között mi is), és az volt az erőteljes érzésem, hogy a helyzetből a legrosszabbul az adott tanítónő fog kijönni, és a konfliktust elkerülendő (jellemző az új vezetésre, hogy döntési nehézségeik vannak) az ígéretükkel ellentétben nem fog osztályt kapni.
Ez történt februárban, az akkor felvert hullámok fokozatosan lecsillapodtak, én kinéztem az új iskolát, és vártam a hivatalos döntést. Ami május elején lett publikus: miénk a tanítónő. Hogy mi lesz a csattanó, azt még nem tudom, valahol biztos vissza fogjuk kapni, de ez biztossá tette, hogy Bence ötödikre nem vált iskolát, azt viszont nem tudom, hogy később esetleg szükségessé válik-e...
Zsombor esetében viszont csupán bő egy hónapja pörögtek fel az események, de a váltás gondolata és a döntésünk között alig 2 nap telt el. Május elején a szülői értekezleten robbant bombaként a hír: Márti óvónéni lelép tőlünk. Nem csak a csoporttól, hanem az oviból is elmegy, mivel élete nagy lehetőségeként egy újonnan induló óvodának lesz a vezetője. Hirtelen nem emlékszem, hogy írtam-e róla 1 évvel ezelőtt, hogy akkor a párosunk másik tagja ment el, igaz, ő kicsit kényszerhelyzetbe kerülve lett nyugdíjas, ami azt jelenti, hogy a kiválasztott páros csak egy évig volt Zsombiékkal. Ez a páros pedig az abszolút nyerő volt, tapasztalatból tudtam, mivel Katám mellett is ők álltak 4 évig. És az ő munkájuknak a gyümölcseit a mai napig élvezzük a brillírozó Kata révén, aki bár nyilván birtokában van bizonyos nem is túl rossz képességeknek is, de nekem meggyőződésem, hogy rengeteg mindent, egy csomó előnyt az óvónőknek köszönhetünk. Be kell valljam, a bejelentéskor elbőgtem magam, többedmagammal együtt. Mert tavaly, a másik óvónő távozásakor az egyedüli megnyugtató tényező az volt számomra, hogy Márti ott marad és tudtam, hogy az ő jelenléte akkor is elegendő lesz, ha az érkező óvónéni nem is lesz a helyzet magaslatán. Ebbe most nem is mennék bele, Zsombi tulajdonképpen szereti az új gondozóját is, nekem, a kekec szülőnek vannak fenntartásaim, de ugye ott volt Márti... Egészen péntekig.
Mert akkor volt az utolsó napja az oviban, mostantól a szeptemberben induló óvodája teendőivel foglalkozik. Ahol 2 csoport indul, egy az újonnan érkező 3 évesekkel és a tervek szerint egy nagyobb korcsoportú, az átjelentkező gyerekekkel. Utóbbi léte attól függött, lesz-e annyi gyermek, hogy a csoport beindulhasson. És jelen állás szerint lesz. Márti óvónénivel és 15 fővel indul a csoport és a mostani információim szerint csak Zsombi jelenlegi csoportjából 9 vagy 10 gyerkőc követi Márti nénit (+ még van 1-2 bizonytalan). Köztük az én legkisebbem is.
Bár hogy említettem, tőlünk szokatlan módon ebben az igen fontos kérdésben meglepően rövid idő alatt állást foglaltunk és határoztunk, azért ezt a döntést sok átbeszélgetett óra előzte meg. Kicsit leegyszerűsítve a helyzetet, az új felállásban már csak és kizárólag kényelmi szempontok szóltak a jelenlegi óvoda mellett. Ez ugyanis a lakóhelyünk, illetve a nagyok iskolájának a régiójában található. Ahová, ha úgy hozza a szükség, anyukám is el tudott szaladni a gyerekért. Ahol egy kupacban leadtuk őket reggel és ahol délután egy körben szedtem össze mindhármat. Kb. ezek az ellenérvek, amik a mérleg egyik serpenyőjébe kerültek, váltás esetén ugyanis anyukámra biztosan nem számíthatunk. Az új ovi a város másik részén van, viszont a munkahelyünk közelében. Ez eddig jól is hangzik, de ugye én részmunkaidőben dolgozom, 1-fél 2 magasságában jövök haza. Muszáj is, mert szeptembertől Bence sem lesz napközis, és ismerve őt, neki - ha csak az első időszakban is, de - rendszeres kontrollra lesz szüksége, amíg nem alkalmazkodik az új szituációhoz. ÉS ezt a részt kellett alaposan átgondolnunk, megterveznünk, miként is legyen. Első pillanatban csak az a verzió ugrott be, hogy ebéd után hozom el, jön velem haza, aztán itthon vagy alszik vagy nem (inkább az utóbbi). Aztán, ahogy egy barátnőmmel beszélgettem, új megoldások is beugrottak, így, hogy egy kívülálló velem együtt gondolkodott, rájöttem, van még más opció is. Pl. hogy én hazajövök, ő marad, 4-kor összeszedjük Bencével együtt Katát, aztán mivel a hét sok napján úgyis megyünk vissza arra a környékre, Kata edzéseire, utána hoznánk el. Tehát a logisztika megoldható lesz, azt hiszem, anyukám közreműködése nélkül is, illetve muszáj lesz ekként. Kérdés volt a használandó közlekedési eszköz is: én az év nagyobb részében kétkeréken nyomom, ez így egyértelmű, amíg nem stabil önállóan,addig viszem, hozom, a téli időszakban meg reggel apával együtt megyünk majd autóval, én a munkaidő végén busszal jövök haza, és biztos vagyok benne, hogy ehhez a programhoz Zsombi is örömmel fog csatlakozni.
Ami az új közeget jelenti, azt gondolom, pár nap alatt megszokja az új járást. A 15 fős csoport jelentős része a jelenlegi csoporttársai közül kerül ki, azt hiszem, ez nagyban megkönnyíti majd az akklimatizációt. 3 kisgyerek a mostani óvoda egy másik csoportjából fog átjönni, akiket, ha csak felületesen is, de szintén ismerni fog. Ja, mert amit még nem írtam: a másik óvónénije ebből a másik csoportból jön át. Vagyis bizonyos mértékig őt is ismeri. A mostani csoportja 29 fővel működik, hatalmas előny a leendő csoport kis létszáma. Mindez a pótolhatatlan Mártival az élén....Szóval azt hiszem, egyértelmű, hogy miért ez lett a befutó. :))
Zsomborral megbeszéltük, azt hiszem, meg is értette, mi fog vele történni. állítólag a héten egyik reggel odaszaladt Mártikához és megsúgta neki, hogy megy vele az új ovijába. :)) Bízom abban, hogy nem okozunk törést a kislegénynek, de azt hiszem, az összes körülmény mérlegelése alapján, kizárólag az ő érdekeit nézve ez a jó döntés. Remélem...
Megjegyzések