Spárgázom...

Na persze nem is angol és nem is haránt, ezeket meghagyom Katának, aki tökéletesen kivitelezi őket. Én maradok a futásnál és a zónázásnál. :))

De a lila, fehér és zöld spárga, az bezzeg foglalkoztat mostanság. Nagyon is, ami meglepő fordulat az életemben. 35 évig kifejezetten nem kedveltem eme zöldséget, nagy ritkán ettem ugyan, de nem rajongtam érte, sem az íze nem fogott meg, az állagáról meg inkább ne is beszéljünk.

És akkor, eljött ez a szezon, mikor is úgy jártam vele, mint a most már imádott mákkal: beleszerelmesedtem. Az elmúlt 1-2 hétben szinte nem volt olyan nap, hogy ne ettem volna. Hol fehéret, hol zöldet (utóbbi jobban bejött), és leginkább levesként, de párolva, sütve, szóval bárhogy jöhet.

Szerintem az enyém a világ legegyszerűbb spárgalevese. Hiszen csak annyi a teendő, hogy a spárgát az előírás szerinti módon megtisztítjuk, megpucoljuk, a fejeket levágjuk és félrerakjuk. Olívaolajon megdinsztelünk egy fél fej apróra vágott vöröshagymát, rádobjuk a darabolt spárgát (kb. 25 dkg), amit kb. 1 percig párolunk, majd zöldségalaplével felöntve felforraljuk, ezután rögtön botmixerrel pépesítjük, ezen művelet közben 2-3 dkg vajjal gazdagítjuk. A fejeket ugyancsak vajon megpároljuk és végül a kész levesbe szórjuk. Semmi fakszni, semmi tej(szín), joghurt, tejföl, ezzel kész is a leves. Ööö, ínyencek próbálják ki néhány szem pisztáciával. :))

Ezt elkövettem fehér spárgával is, sőt annyira bejött, hogy nagyobb mennyiség lefőzése után porciózva ment a leveském a fagyasztóba, az ínségesebb időkre is gondolván.

Így kezdődött a szerelem a spárga és köztem...







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések