Nyaralni voltunk Alsópáhokon

Újra itthon, gyorsan eltelt ez a néhány nap.Szenzációsan éreztük magunkat, Zsombika is könnyen alkalmazkodott, szóval jól sikerült.
Az indulás napján reggel 7-kor keltünk útra, hiszen elég sokat kellett mennünk, több, mint 400 km-t.A célállomás a Keszthelytől nem messze található Kolping baba-és családbarát szálloda volt. Rögtön reggel akadt egy kis izgalom, legalábbis nekem okozott egy kis fejtörést és aggodalmat (ami végül alaptalan volt),ugyanis szépen kigondoltam, hogy a kicsit ébresztem fél 7 körül, gyors szopi után indulás, így az első megállásig kibírja ébren és utána tud aludni.Ehhez képest, biztos érezve az izgalmat, ami körülvette, felkelt fél 6-kor. Na, felkerekedtünk, Zsombor 20 perc után bealudt, és másfél ótát húzta, amikor is megálltunk. Utána ébren volt 2 és fél órát, tulajdonképpen tök jól megvolt, bár be kell vallanom, hogy nem ült végig az ülésében...Az utolsó 1 órát ismét szunyókálva töltötte, a tesók is pihentek és csendben tűrtek, szóval igazán büszke voltam rájuk!

Megérkezés után az egész napot a kinti és a benti medencéknél töltöttük, felváltva. Bence és Kata persze azonnal feltalálták magukat, egy kis probléma merült fel csak, hogy elfelejtettem vinni a a karúszókat, de megoldottuk. Zsombor az első két órát szorosan a kezeim között töltötte, hozzá elkeseredett képet vágva, de aztán felengedett és ellazult, olyannyira, hogy a következő napokban már a pancsolás, fröcskölés című műveleteket gyakorolta bőszen.

Az ellátás és a szállás pazar volt. Egy hatalmas apartmanban laktunk, galériaággyal, kisággyal és mindenféle gyermekeseknek segítő dologgal felszerelve.A reggeli és a vacsora svédasztalos volt, én jártam már néhány helyen, de ilyen felhozatallal még nem találkoztam. A gyerekeke jól ettek, a kicsiknek volt külön babasarok bébiétellel, tejpépekkel stb.megrakva, Zsombor a saját kajcsija után még nagyokat falt az enyémből is.

a szállodának több kinti játszótere és benti játszóháza van. Nagy őrjöngések folytak Bobóországban, a gyerekek hajából csöpögött a víz a nagy tombolástól.

Voltunk Hévízen, Dottóval utaztunk át, külön élmény volt a manóknak.Ott töltöttünk néhány órát, körbenéztünk, Zsombika hosszú hónapok óta most aludt újra babakocsiban. Amúgy rá különösen büszke vagyok, zsenge kora ellenére semmi gond nem volt vele, nem nyávogott és mindenhol barátságos, mosolygós kisfiú volt.

A hazaúton megálltunk a Balaton északi partján található szafari parkban, ahol láttunk sok speciális kinézetű cicát(Zsombor szavajárása minden állatra...), jártunk mini-dzsungelben. négyszer keveredtünk be óriási felhőszakadásba, félelmetes volt, néha alig láttunk az útból bármit is...

Szóval örök élmény marad, köszönjük Apu, Magdi és Heni!