Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május, 2011

Egyszem csajszink - az utolsó májusi szülinaposunk

Kép
Az így besűrűsödött májusi végi szülinapok sorában (akik között, restellem, kimaradt a gyermekeim édesapja - legalábbis a blogos köszöntést illetően -, aki a legkisebb ugrifülest - anyósom után - követi a sorban 25-én)végül elérkeztünk a ma 15.55-kor 7. évessé vált lánykánkhoz.

7 évvel ezelőtt ezen a napon vasárnap volt, május utolsó vasárnapjaként gyermeknap (a nem egészen 21 hónapos Bencével minden tervezett programról lemaradtunk, sőt, aznap délutánra mozijegyünk is volt, valami rémdrámát akartunk megnézni kettecskén, erreföl én hajnalban elkezdtem vajúdni, ezért ugrott a különprogram - a filmet azóta, cirka 5 éves késéssel megnéztük itthon dvd-n, egynek elment, kár, hogy a jegyet Péter nem tudta értékesíteni, pedig még a szülőszobán, a két perces fájásaim közepette is próbálta rátukmálni néhány barátunkra, de senki nem volt vevő a hirtelen mozizásra), sőt, hogy a helyzetet fokozzuk, pünkösd vasárnapja is május 30-ra esett. Így baráti hangulatban telt a kórházban a vajúdás 9 órája…

A rúd

Kép
Az a bizonyos, ami rájár az emberre.

Az elmúlt hétből 3 napot otthon töltöttem Zsomborral (az obligát mandulagyulladás okán - lassan tényleg el kell gondolkodnunk, mi legyen a sorsa), erre alig 3, bölcsiben töltött nap után csütörtök este beköszönt családunkba a rettegett kór: szerencsétlen apróságom este fél 8-kor elkezdte és hajnali fél 4-ig, menetrendszerűen 15 percenként felriadva a szunyókálásból, tesztelte a szülei gyorsaságát és helyzetfelismerését: végig hányta ezt az időt. (Szerintem a legiszonyatosabb klasszikus közösségi kórság ez a hányós-hasmenős vírus, legalábbis én teljesen kikészülök tőle, ráadásul tipikusan az egész családon végig szokott menni.)Visszatérve Zsombor éjszakai programjához, sajnos kiütéses győzelmet aratott, letaglózta a kicsit, aki azóta ma először evett, vagyis inkább csipegetett néhány falatot. Én azon az éjszakán megszámlálhatatlan sokszor öltöztettem át, cseréltem ágyneműt (mert az esetek zömében nem voltam elég gyors), fertőtlenítettem, mostam fel…

Hájom

Kép
Drága kicsi fiam, kicsit több, mint 2 óra múlva eljön az a perc, amikor 3 évvel ezelőtt először megláttad az égboltot.
Isten éltessen sokáig, nagyon - nagyon szeretünk!







Szigeti veszedelmek

Kép
Kezdődött rögtön azzal, hogy a volt vőlegényem kitalálta, autó helyett menjünk inkább vonattal, mert 1. kényelmesebb (neki, mert nem kell hosszú órákon át vezetnie és a gyerkőcöknek is, hiszen, ha akarnak, szaladgálhatnak - azzal pedig nem voltunk hajlandók foglalkozni, utastársaink idegeit mennyire készítik majd ki) 2. jóval olcsóbb (igen, költségérzékeny a férjuram), ami igaz is, nagycsaládosként tényleg nevetségesen kis összegből meg lehet járni a fővárost oda-vissza, még akkor is, ha a vonatok többsége pótjegyes. Ehhez a kérdésköréhez tartozott annak a megszervezése is, hogy kocsi hiányában hogyan jutunk el a célállomásig, és sógorom váratlan programja miatt végül BVM-vel (=busz, villamos, metró, illetve volt némi HÉV és az utolsó 4 km-en - mivel nem akartunk ennyi cuccal gyalogolni - taxi is) mentünk. De szavam sem lehet, gyermekeim nem égettek le egyátalán, egész csendben tűrték a néhány órás megpróbáltatást. Bár nagyjából van elképzelésem, hogy az utastársak miként viszonyulnak…