Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2011

Boldogat!

Kép
ÉS jó bulizást kívánunk mindenkinek, már mi is készülődünk! :))







Karácsonyunk

Kép
Túl vagyunk rajta. Bár ez nem jó kifejezés, mert olyan érzést kelthet az olvasóban, hogy alig vártuk már, hogy vége legyen, holott erről szó sincs. Sőt, az elmúlt évekre visszatekintve elégedettség tölt el, ha az ünnepi napok újra eszembe jutnak. A mögöttünk lévő esztendőkben ugyanis a kapkodásról, stresszről, illetve a komoly betegségekről, műtétekről (is) szólt ez a számomra fontos ünnep, azonban ebben az évben ezen tényezők többsége kimaradt az életünkből. Sajnos nem mind, mert persze betegség nélkül nem tudtuk megúszni, viszont volt nyugalom, finom ételek és italok, amik anélkül készültek (és arattak sikert), hogy beleőrültem és őszültem volna az elkészítésükbe, voltak késő estébe nyúló játékok, leginkább az új szerzeményekkel, és ágyba bújós olvasások, szintén az új könyvekkel.

A nyugodt készülődés jegyében 24-én délben letettem a lantot  fakanalat, felöltöttük az ünnepi ruházatot és elmentünk a családi áhítatra, ahol a két nagyobb gyerkőc kicsit izgatottan, de gyönyörűen elszava…

Szeretettel

Kép
Azzal a két verssel szeretnék minden kedves rokonomnak, ismerősömnek és olvasómnak áldott, békés ünnepeket kívánni, amit a két nagyobb gyermekem holnap fog szavalni az ünnepi istentiszteleten.


Boros Gergely: Egy kisfiú gondolataiból


Csillagfényes, téli estén
Betlehem mezején,
nagy örömmel lettem volna
egy kis bojtárlegény.


El nem nyomott volna álom
égi csodát várva,
láttam volna: angyaloknak
hogy lebben a szárnya.


Azért, mert ez nem így történt,
nincsen búsongásom,
az Úr Jézust, Megváltómat,
tudom, megtalálom.


***
Boros Gergely: Karácsonyi harangok


Hívogatják a harangok
templomba a népet,
nagy lesz ott ma a forgalom -
hangzik ima, ének.


Bárcsak mindennap így lenne,
nemcsak ilyen ritkán
gondolkozna a Föld népe
karácsony szent titkán.


Szívemnek is megkondult már
kicsiny kis harangja.
Áldott ünnep lesz ezután
éltem minden napja.





A mi fánk

Kép
Különféle internetes források elolvasása után rá kellett döbbennem, hogy a mi fenyőfáink egyátalán nem tartoznak a trendi kategóriába.

Egyfelől még mindig az élő fát preferálom, bár az elmúlt órában, amikor sikertelenül próbáltam belepréselni a talpba a fát, közelebb kerültem a műfenyő gondolatához. Azzal nem kellene bajlódni, nem lennék kötve Péterhez, most viszont őt várják a gyerekek, mint a messiást, hogy végre valahára belefaragja a tartóba a fácskát. (Nem bírnak magukkal, bár az eredeti tervek szerint csak holnap díszítenénk, ha valami csoda folytán Apa időben hazaér és még kedve is lesz hozzá, semmi nem menti meg ettől a tevékenységtől.)

Másfelől abból a szempontból sem trendi, hogy nincs benne lila :), sőt, még csak azt sem lehet rá mondani, hogy egységes képet mutatna. ÉN nem váltogatom évről évre a színvariációkat, hanem a meglévő készletből gazdálkodom, ami viszont folyamatosan gyarapodik a gyerekek által saját kezűleg készített, mind anyagában, mind stílusában rendkívül vá…

Célegyenesben

Kép
Pár nap választ el minket a karácsonytól, talán ez az év legfontosabb és legszebb időszaka a számomra.

Bár az ünnep előtti utolsó héten sem fogunk unatkozni, nem várt programok is bejöttek a képbe, mégis viszonylagos nyugalommal nézek az előttem álló napokra, részben annak köszönhetően, hogy idén már nem dolgozom, legalábbis a munkahelyemen. Múlt pénteken megejtettem az óriásbevásárlást, miután a menü véglegesen formát öltött. Ebben az évben két napnak is mi leszünk a vendéglátói, ez kicsit több gondolkodást igényelt, mind a menüt, mind az előkészületeket illetően, de talán sikerült úgy szervezni, hogy különösebb idegbaj nélkül megvalósítsuk, amit kigondoltam.

Ami a sütés-részét illeti, az aprósütemények már készen vannak, és ma a mézes is kisült. Ebből rögtön óriásadagot kellett prezentálnom, mivel Katus kívánsága az volt, hogy szeretné megkínálni az osztálytárait és a tanítóit belőle, ezért készült valamennyi az 1. b osztály részére is.


Két mézeskalács pedig külön a kis szerelem ré…

Advent 4.

Kép
PS: Ha valaki nem volna biztos a mai ebédünk első fogásában, Bence szájának tanulmányozása után ez az érzése elmúlhat. :))


Az első fellépés

Kép
Kata 3 év tornázás után sportágat váltott. Szeptember óta fitneszre jár, vannak ugyan kisebb völgyek a lelkesedés tekintetében, de érzésem szerint ez inkább az aktuális iskolai nap okozta megterheléstől függ.

Egy teljesen új csapat felépítésén fáradozik az edző, melyben ő és a kis barátnője a legidősebbek. ÉS az előéletüknek köszönhetően "természetesen" jóval ügyesebbek is a nagycsoportos ovisoknál, így egyelőre az utóbbiak tempójához igazodnak az órák. Ennek ellenére rengeteget fejlődött, itthon állandóan edz, ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy a tanult új elemekkel színesíti az estéket. Legtöbbször csak tátom a szám, miket tud, milyen hajlékony és bár az erőnléte kezdetben hagyott maga után kívánnivalót, sokat erősödött.

Tegnap este került sor az évzáró gálára, amire egy rövid számmal ők is készültek. A rendezvény szervezéséről csak negatívumokat tudnék írni, ezért inkább nem teszem, a kislányok viszont ügyesek és szépek voltak. :)



Modern kori Rómeók és Júliák

Kép
A minap engedélyeztem Bencének, hogy létrehozzon egy saját fészbúk fiókot. Eddig le volt maradva a korral, azt sem tudta, mi fán terem, de a többi osztálytársától kapott információk alapján úgy döntött, olyan neki is kell és segítséget kért a kialakításhoz. Meghánytuk-vetettük a dolgot, arra jutottunk, hogy talán tudja normális módon és mértékben használni, ezért rábólintottunk.

No, azóta a gyermek, a számítógép előtt tölthető, általunk megszabott időben párhuzamosan cseveg azokkal az osztálytársaival, akiktől alig vált el a suliban. Egyidejűleg többel beszél, mindegyik tájékoztatja a másikat arról, hogy kikkel diskurál még, de egyelőre nyugodt vagyok, mert az sem zavarja, ha megnézem, mit ír, és elég ártalmatlannak tűnnek ezek a párbeszédek.

Az egyik beszélgetőtárs a kis szerelme. Bence az egyik vele való beszélgetés alkalmával tőlem kérdezte meg, hogyan kell szívecske szmájlit írni és bár a tudatlan anyján kifogott ez a kérés, "a gyerekért mindent" felkiáltással cirka 2 p…

Valamikor út közben elrontottam...

Kép
Amiről most írni fogok, még valamikor az elmúlt héten történt, azóta volt alkalmam kicsit lenyugodni, higgadtan törni a fejemet,de tény, hogy nem múlt el nap anélkül, hogy ne tépelődtem volna, vajon végérvényes hibát követtem/követek el avagy van még lehetőségem helyrehozni és nem okozok maradandó károkat a gyerekeim lelkivilágában, hosszabb távon életminőségében.
Már többször felmerült itt is a hülye maximalizmusom és perfekcionizmusom, aminek a levét még most is iszom, dehát olyan nehéz kibújni az embernek a saját bőréből. És bár annyiszor megfogadtam, hogy nem tolok ki a gyerekeimmel, nem lesznek túlzott elvárásaim, elvégre nem kell kitűnő bizonyítvány, és az elmúlt 2 évben, amióta Bence megkezdte az iskolát, magamhoz képest visszafogottabbá váltam, úgy tűnik, nem maradt nyom nélkül Katusnál, amit a bátyja első 2 iskolai évében tapasztalhatott, hallhatott tőlem.

Történt ugyanis, hogy valamikor szerda magasságában visszakapták a már napok óta beszedett ellenőrző füzetet. Eddig gyako…

Elmúlt napjaink

Kép
Zajlanak, kisebb-nagyobb fennakadásokkal.

Sajnos Zsombi az utóbbi 3 hétben letért az eddigi útról és bár tényleg csak azt írhatom, hogy várakozáson felül "teljesített" szeptember óta, a múlt hónap közepén megbetegedett és azóta - kemény 3 óvodai napot leszámítva - gyakorlatilag itthon volt. Mindkét alkalommal torok-és mandulagyulladás volt a diagnózis, folytatva ezzel a tavalyi szezonban megkezdett sorozatot, feltételezhetően igazából meg sem gyógyult az első antibiotikumos kúra után. E hét hétfőjén mehetett ismét közösségbe, most úgy tűnik, gyógyult, mindenesetre újból Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett a mandulaműtét...

Megnehezítette az én feladatomat az, hogy magam is gyengélkedtem, nem is kevéssé, a múlt héten leginkább vízszintben lett volna elviselhető az élet, de erre ugye nem sok esélyem volt, egy örökmozgó és a saját rossz közérzete miatt még hisztisebbé vált háromésféléves mellett. Az állapotom továbbra sem tökéletes, de kicsire már nem adunk...

A hétvége…

A jövő nagy reménysége

Kép

Kinek mi a dolga..

Kép
Sütök ezerrel, a hétvégi nagy disznótorozásra vállaltam (ezt szívesen, bár egészségügyileg ezt is nehéz kivitelezni jelenleg, de még mindig inkább ez,mint bármi más ott).

Mondom neki közben, hogy sietek, ha kisült a pogácsa, megyünk fel, mert sok dolgom, pakolnivalóm van.Erre a kisember:

"Jó, anya, nekem meg sok játszanivalóm." :))

Képes élménybeszámoló Angliából

Kép
Azt hiszem, a képek magukért fognak beszélni,remekül érezték magukat, az időjárás is kegyes volt hozzájuk, és bár a visszaút nem kevés izgalmat tartotgatott, szerda estére haza is értek.

Csütörtök reggel a két kiskorú fáradtan, meggyötörten iskolába indult, szegény Péter pedig egész nap "vidéken" tárgyalt, hajnali 5-kor kezdődött a napja.