Padtárs - gond
Adott egy harmadikos fiú, aki egyátalán nem szent, mert vannak vele harcok, viszont az iskolában példás magatartású, konform és nem mellesleg kitűnő tanuló. Ez volna Bencém.
Adott egy kislány osztálytárs, aki közepesen tanul és a magaviselete is hagy maga után kívánnivalót. Tarkítja a képet, hogy szegény pár hónapja veszítette el az édesanyját, de a magatartásbéli gondok már elsőtől kezdve fennálltak nála, tehát nem ezzel össszefüggésben jelentkeztek.
Nos, a két gyereket az első iskolai napon egymás mellé ültették. Azóta eltelt 3 és fél hét és a fiam teljesen szét van esve.
1. A kislány órákon folyamatosan piszkálja: elveszi a könyveit, tanszereit, mondogatja, hogy engedje már, hogy lemásolja a feladatot róla, megállás nélkül dumál hozzá, aztán, amikor Bencus egy idő után megunja és visszaszól, a kelleténék kicsit hangosabban, nyilván a tanár is észreveszi és rászól, ami elég érzékenyen érinti.
2. A fentiek egyenes következménye, hogy Bence teljesítménye is romlott: ezt úgy kell elképzelni, hogy gyakorlatilag nincs olyan feladat, amit hiba nélkül megoldana, holott ez nem jellemző rá. Egyértelműen koncentrációs problémának tűnik, elmondása szerint nagyon zavarja a kislány viselkedése.
3. Mindezeken túl a kislány nap mint nap elveszi tőle az írószereit: hol a vonalzóját, szinte minden nap egy-egy ceruzával kevesebbel jön haza. Amikor visszakéri, ordítva közli Bencével, hogy az az övé, épp most kapott egy ugyanolyat ő is. Nyilván nem azon a pár száz forinton múlik a boldogságom, de már rém bosszantó, hogy minden nap pótolni kell neki, ezért pár napja - mint a dedóban - ráírtam minden egyes ceruzájára a monogrammját.
4. Még az is hozzátartozik, hogy elsőben év végén már ültek egymás mellett 2 hónapot, akkor május végére olyan zaklatottá vált Bence, hogy beszéltünk a tanárokkal, de az év végére tekintettel már nem nyúltak hozzájuk. Éppen ezért nagyon "boldog" voltam, amikor most megint egymás mellé kerültek.
Itt tartunk most. Bence nem egy árulkodós típus, néhányszor beígérte a kislánynak, hogy megmondja, ha nem adja vissza a holmiját, ez hatott, de egyébként nem tud semmit tenni ellene. Én az elmúlt héten még úgy voltam vele, hogy várok picit, de miután egyik nap átnéztem az iskolai cuccait és azt láttam, hogy tele van hibával, alap-feladatokban is, úgy döntöttem, nincs mire várni. Ma lesz szülői, Péter megy,beszél az osztályfőnökkel.
A napokban ugyanezen címen egy fórumon indítottam egy topikot, tehát bárminemű hasonlóság felfedezése egyátalán nem a véletlen műve, ergo, aki már ott is olvasta esetleg, azok előtt felfedtem at inkognitómat...:))
Adott egy kislány osztálytárs, aki közepesen tanul és a magaviselete is hagy maga után kívánnivalót. Tarkítja a képet, hogy szegény pár hónapja veszítette el az édesanyját, de a magatartásbéli gondok már elsőtől kezdve fennálltak nála, tehát nem ezzel össszefüggésben jelentkeztek.
Nos, a két gyereket az első iskolai napon egymás mellé ültették. Azóta eltelt 3 és fél hét és a fiam teljesen szét van esve.
1. A kislány órákon folyamatosan piszkálja: elveszi a könyveit, tanszereit, mondogatja, hogy engedje már, hogy lemásolja a feladatot róla, megállás nélkül dumál hozzá, aztán, amikor Bencus egy idő után megunja és visszaszól, a kelleténék kicsit hangosabban, nyilván a tanár is észreveszi és rászól, ami elég érzékenyen érinti.
2. A fentiek egyenes következménye, hogy Bence teljesítménye is romlott: ezt úgy kell elképzelni, hogy gyakorlatilag nincs olyan feladat, amit hiba nélkül megoldana, holott ez nem jellemző rá. Egyértelműen koncentrációs problémának tűnik, elmondása szerint nagyon zavarja a kislány viselkedése.
3. Mindezeken túl a kislány nap mint nap elveszi tőle az írószereit: hol a vonalzóját, szinte minden nap egy-egy ceruzával kevesebbel jön haza. Amikor visszakéri, ordítva közli Bencével, hogy az az övé, épp most kapott egy ugyanolyat ő is. Nyilván nem azon a pár száz forinton múlik a boldogságom, de már rém bosszantó, hogy minden nap pótolni kell neki, ezért pár napja - mint a dedóban - ráírtam minden egyes ceruzájára a monogrammját.
4. Még az is hozzátartozik, hogy elsőben év végén már ültek egymás mellett 2 hónapot, akkor május végére olyan zaklatottá vált Bence, hogy beszéltünk a tanárokkal, de az év végére tekintettel már nem nyúltak hozzájuk. Éppen ezért nagyon "boldog" voltam, amikor most megint egymás mellé kerültek.
Itt tartunk most. Bence nem egy árulkodós típus, néhányszor beígérte a kislánynak, hogy megmondja, ha nem adja vissza a holmiját, ez hatott, de egyébként nem tud semmit tenni ellene. Én az elmúlt héten még úgy voltam vele, hogy várok picit, de miután egyik nap átnéztem az iskolai cuccait és azt láttam, hogy tele van hibával, alap-feladatokban is, úgy döntöttem, nincs mire várni. Ma lesz szülői, Péter megy,beszél az osztályfőnökkel.
A napokban ugyanezen címen egy fórumon indítottam egy topikot, tehát bárminemű hasonlóság felfedezése egyátalán nem a véletlen műve, ergo, aki már ott is olvasta esetleg, azok előtt felfedtem at inkognitómat...:))
Megjegyzések