Vegyes vágott
Magam is döbbenten látom, hogy már több, mint 1 hónap telt el a legutolsó bejegyzésem óta. Ha esetleg valaki aggódott volna, annak megnyugtatására rögtön leszögezem, hogy alapvetően minden rendben van velünk, a szokásos rohanós hétköznapokat éljük, ezért csak olvasni ugrottam be mostanság, illetve az ihlet továbbra is hiányzik.
Pedig ebben a 4-5 hétben is voltak történések, kisebb jelentőséggel bírók és az én mércémmel mérve nagyobb horderejűek. Február 12-én a 12. házassági évfordulónkra emlékeztünk meg, bár ez számunkra nem az "igazi", az augusztusban van, ezért különösebb ünneplés nem is volt, de legalább megvan az indokunk arra, hogy miért is nem foglalkozunk a Valentin nappal. :))
Aztán véget ért a farsangi időszak, az oviban, iskolában egyaránt volt farsangolás. Az ovis farsanghoz köthető emlékeim a töménytelen mennyiségű meggyes kókuszgolyó legyártása, illetve a Zsomborral a farsangot megelőző győzkődő beszélgetések, melyek végül foganat nélkül maradtak és az én tündérnek induló, ám menet közben öszvérré váló fiam végül csak egy gyors fotó erejéig nyomta a fejére a csendőrsisakot, jelmezről szó sem lehetett (bár ezt hamar feladtam, az óvónőkkel való egyeztetést is követően). Azért kicsit sajgott a szívem, hogy ő volt az egyetlen, aki jelmez nélkül mókázott. Az iskolai farsang ezzel szemben nyilvános volt, mégis lemaradtam róla. Bencuséknál az osztály csoportos előadással készült, melynek keretében a fiúk focistáknak öltöztek (kifejezetten testhezálló és nem mellékesen költségkímélő volt a választásuk :D ), elmondások alapján - bár ezek enyhén elfogult nagyszülőktől származnak - az ő műsoruk volt a legügyesebb (majd lecsekkolom, ha végre a birtokomban lesz a felvétel). Katusék egyénileg öltöztek be, lánykám pompom lányként debütált az iskolában, szintén testhezillő maskara volt.
Nagy mérföldkő az én életemben az, ami miatt nem tudtam részt venni az iskolai farsangon. Azon a péntek délután kellett számot adni a tanultakról, a tudásomról, a hitvallásomról. Az ezt követő vasárnapon pedig a nagy nyilvánosság előtt mondhattam el a saját magam által megírt és a legbelsőbb érzéseimet kifejező beszédemet.
Egyébként pedig a szokásos módon zajlik az életünk. Legkisebbünk átesett egy viszonylag könnyű és gyors lefolyású influenzaszerűségen,viszont az egy hetes ovimegvonás nem tett jót az amúgy is beilleszkedési nehézséggel küzdő kiscsoportosunknak. A "nagyok" egészségileg tartják magukat, viszont úgy rajtuk is, mint kiscsaládunk többi tagján, mutatkoznak a tavaszi (?) fáradtság jelei, ami az alvásgondokon túlmenően a szokottnál jóval erőteljesebb türelmetlenségben, ingerlékenységben nyilvánul meg. Nem csak náluk, sajnos nálam is. Ez most próbára tesz valamennyiünket, ezért is várom már nagyon, hogy a napsütéses órák száma a 2 óra/hét fölé emelkedjen...
Pedig ebben a 4-5 hétben is voltak történések, kisebb jelentőséggel bírók és az én mércémmel mérve nagyobb horderejűek. Február 12-én a 12. házassági évfordulónkra emlékeztünk meg, bár ez számunkra nem az "igazi", az augusztusban van, ezért különösebb ünneplés nem is volt, de legalább megvan az indokunk arra, hogy miért is nem foglalkozunk a Valentin nappal. :))
Aztán véget ért a farsangi időszak, az oviban, iskolában egyaránt volt farsangolás. Az ovis farsanghoz köthető emlékeim a töménytelen mennyiségű meggyes kókuszgolyó legyártása, illetve a Zsomborral a farsangot megelőző győzkődő beszélgetések, melyek végül foganat nélkül maradtak és az én tündérnek induló, ám menet közben öszvérré váló fiam végül csak egy gyors fotó erejéig nyomta a fejére a csendőrsisakot, jelmezről szó sem lehetett (bár ezt hamar feladtam, az óvónőkkel való egyeztetést is követően). Azért kicsit sajgott a szívem, hogy ő volt az egyetlen, aki jelmez nélkül mókázott. Az iskolai farsang ezzel szemben nyilvános volt, mégis lemaradtam róla. Bencuséknál az osztály csoportos előadással készült, melynek keretében a fiúk focistáknak öltöztek (kifejezetten testhezálló és nem mellékesen költségkímélő volt a választásuk :D ), elmondások alapján - bár ezek enyhén elfogult nagyszülőktől származnak - az ő műsoruk volt a legügyesebb (majd lecsekkolom, ha végre a birtokomban lesz a felvétel). Katusék egyénileg öltöztek be, lánykám pompom lányként debütált az iskolában, szintén testhezillő maskara volt.
Nagy mérföldkő az én életemben az, ami miatt nem tudtam részt venni az iskolai farsangon. Azon a péntek délután kellett számot adni a tanultakról, a tudásomról, a hitvallásomról. Az ezt követő vasárnapon pedig a nagy nyilvánosság előtt mondhattam el a saját magam által megírt és a legbelsőbb érzéseimet kifejező beszédemet.
Egyébként pedig a szokásos módon zajlik az életünk. Legkisebbünk átesett egy viszonylag könnyű és gyors lefolyású influenzaszerűségen,viszont az egy hetes ovimegvonás nem tett jót az amúgy is beilleszkedési nehézséggel küzdő kiscsoportosunknak. A "nagyok" egészségileg tartják magukat, viszont úgy rajtuk is, mint kiscsaládunk többi tagján, mutatkoznak a tavaszi (?) fáradtság jelei, ami az alvásgondokon túlmenően a szokottnál jóval erőteljesebb türelmetlenségben, ingerlékenységben nyilvánul meg. Nem csak náluk, sajnos nálam is. Ez most próbára tesz valamennyiünket, ezért is várom már nagyon, hogy a napsütéses órák száma a 2 óra/hét fölé emelkedjen...
Megjegyzések