Megvagyunk...
Élünk, elvagyunk, csak mostanában kevesebb az időm írni, meg valahogy a hangulatom sem az igazi. Rám telepedett a tavaszi fáradtság.:))
Bence kezd igazi kiskamasszá válni, amit nem mindig fogadok kitörő örömmel. Az iskolában szófogadó, csendes gyerek, itthon kisördöggé változik. Tudom, kell egy hely, ahol biztonságban érzi magát és tombolhat, de megtalálhatná az arany középutat. Felesel, visszaszól, kioszt (néha elámulok, milyen logikával bír, amúgy), engedetlenkedik. Ugyanakkor egy rém érzékeny kisfiú még, aki nagyon vágyik az ölelésre, simogatásra. Csak valahogy maga sem találja a helyét. A suliban rendben van vele minden, az eredményei is szépek, nincs rá panasz. Ami az egészségét illeti, a füle rendeződött, a hallásvizsgálat szerint is jól hall. A jobb talpán volt (van?) egy vírusos szemölcs, azt lefagyasztották 2 hete, nemsokára kontroll. Az ekcémáját is vizsgáltatjuk, most közölték velem, hogy mivel 7 éve küzdünk vele, tartós betegnek minősül.
Kata számomra a legkönnyebben kezelhető gyermek, ez persze az iszonyú és hihetetlen hasonlóságunkból ered. Tudom, mikor mire gondol, mi érez, mit miért csinál. Alapvetően nincs vele baj, cserfes, nagyszájú (néha túl nagy) kicsi liba-és ezt most nem pejoratív értelemben írom. Picit többet felesel, mint régebben, emellett rettenetesen idegesítő szokása, hogy nem figyel az emberre, ha beszélünk hozzá, sokszor meg kell emelni a hangunkat, hogy felénk nézzen. Ennek nem örülök túlságosan, rajta vagyunk a témán. Szeret oviba járni, nem szomorkodik, hogy nem megy még suliba. Menet közben viszont megtanult olvasni Bencétől, emiatt picit aggódom, mi lesz a suliban.
Zsombika alapjáraton egy tündéri, bújós, hízelgő kisfiú, aki imádja, ha szeretgetik, ölelgetik, és mi is hasonlóképpen lelkesedünk érte. Ugyanakkor egyre többször vannak hisztis kitörései, gondolom, ez az első dackorszak kezdetét jelenti. Terelhető, kizökkenthető ebből az állapotból, legalábbis általában, de mivel még nem beszél folyékonyan, sokszor magam sem értem, mi a nyűgje, így segíteni sem tudok rajta. Remélem, nem gond, hogy még csak szavakat mond, azt egyre többet, de sokat csak számunkra érthető nyelven, így nem kis aggodalommal tölt el, hogy mi lesz vele a bölcsiben, amikor nem lesz ott a tolmács. Amúgy is félek, mert hihetetlen anyás még mindig, biztos lesz vele küzdelem. Új, számunkra kedves szavai: manyanya=villamos, Gongi=Zsombi (most már " beszél" magáról, egyes szám harmadik személyben, felismeri magát a képeken), pepte=lepke, ganga=mandarin, narancs, batata=kismotor és felmosó szett :)).Rosszul eszik, válogat, állandó harc a kajálás.
Apa túl van a betegségen. Köhög még, de nem vészesen, és természetesen gőzerővel dolgozik. Én elvagyok, kicsit ingadozik a hangulatom, kiderült, hogy enyhe háziporatka és toll allergiám van. Készülök a visszatérésre, intézem a gyes-t, a szabadságomat és tervezzük a ház alsó részét is, bár a kivitelezést illetően egy pici bizonytalansági tényező még van.
Szóval így vagyunk.
Bence kezd igazi kiskamasszá válni, amit nem mindig fogadok kitörő örömmel. Az iskolában szófogadó, csendes gyerek, itthon kisördöggé változik. Tudom, kell egy hely, ahol biztonságban érzi magát és tombolhat, de megtalálhatná az arany középutat. Felesel, visszaszól, kioszt (néha elámulok, milyen logikával bír, amúgy), engedetlenkedik. Ugyanakkor egy rém érzékeny kisfiú még, aki nagyon vágyik az ölelésre, simogatásra. Csak valahogy maga sem találja a helyét. A suliban rendben van vele minden, az eredményei is szépek, nincs rá panasz. Ami az egészségét illeti, a füle rendeződött, a hallásvizsgálat szerint is jól hall. A jobb talpán volt (van?) egy vírusos szemölcs, azt lefagyasztották 2 hete, nemsokára kontroll. Az ekcémáját is vizsgáltatjuk, most közölték velem, hogy mivel 7 éve küzdünk vele, tartós betegnek minősül.
Kata számomra a legkönnyebben kezelhető gyermek, ez persze az iszonyú és hihetetlen hasonlóságunkból ered. Tudom, mikor mire gondol, mi érez, mit miért csinál. Alapvetően nincs vele baj, cserfes, nagyszájú (néha túl nagy) kicsi liba-és ezt most nem pejoratív értelemben írom. Picit többet felesel, mint régebben, emellett rettenetesen idegesítő szokása, hogy nem figyel az emberre, ha beszélünk hozzá, sokszor meg kell emelni a hangunkat, hogy felénk nézzen. Ennek nem örülök túlságosan, rajta vagyunk a témán. Szeret oviba járni, nem szomorkodik, hogy nem megy még suliba. Menet közben viszont megtanult olvasni Bencétől, emiatt picit aggódom, mi lesz a suliban.
Zsombika alapjáraton egy tündéri, bújós, hízelgő kisfiú, aki imádja, ha szeretgetik, ölelgetik, és mi is hasonlóképpen lelkesedünk érte. Ugyanakkor egyre többször vannak hisztis kitörései, gondolom, ez az első dackorszak kezdetét jelenti. Terelhető, kizökkenthető ebből az állapotból, legalábbis általában, de mivel még nem beszél folyékonyan, sokszor magam sem értem, mi a nyűgje, így segíteni sem tudok rajta. Remélem, nem gond, hogy még csak szavakat mond, azt egyre többet, de sokat csak számunkra érthető nyelven, így nem kis aggodalommal tölt el, hogy mi lesz vele a bölcsiben, amikor nem lesz ott a tolmács. Amúgy is félek, mert hihetetlen anyás még mindig, biztos lesz vele küzdelem. Új, számunkra kedves szavai: manyanya=villamos, Gongi=Zsombi (most már " beszél" magáról, egyes szám harmadik személyben, felismeri magát a képeken), pepte=lepke, ganga=mandarin, narancs, batata=kismotor és felmosó szett :)).Rosszul eszik, válogat, állandó harc a kajálás.
Apa túl van a betegségen. Köhög még, de nem vészesen, és természetesen gőzerővel dolgozik. Én elvagyok, kicsit ingadozik a hangulatom, kiderült, hogy enyhe háziporatka és toll allergiám van. Készülök a visszatérésre, intézem a gyes-t, a szabadságomat és tervezzük a ház alsó részét is, bár a kivitelezést illetően egy pici bizonytalansági tényező még van.
Szóval így vagyunk.
Megjegyzések