Tatárjárás

Péter humorosan így nevezte el a mögöttünk álló hétvégét. Véleményem szerint ez azért messze van a valóságtól, de kétségkívül mozgalmas, sokemberes hétvégénk volt.

Azt tudtuk már néhány hete, hogy a mamáék nálunk töltik ezt a hétvégét. Az is valószínű volt már 1 hete, hogy a 3 unokatesó közül a középső lány velük tart. 2 nappal az érkezésük előtt kiderült, hogy mindhárom gyerek jön, aminek a mieink rettenetesen örültek. Így esett, hogy 2 napig tízen voltunk a házban.

Péntek késő délután futott be a pesti gyors, addigra az összes gyerekem kész volt az izgalomtól. Volt nagy örömködés, az addig rém hisztis Zsombor is pillanatok alatt elfelejtette, hogy ő tulajdonképpen minden miatt elégedetlen, azonnal rángatta a mamát olvasni. Engedékenyek voltunk ezeken a napokon, hiszen olyan ritkán találkoznak egymással a gyerekek, így jócskán elcsúsztunk a lefekvéssel (az külön történet, milyen sok idő, mire ennyi ember lefürdik este).

Szombat délután felkerestük az anyák napi virágvásárt, ezzel együtt volt a gyerekeknek zenés előadás, játszóház, mindenféle ügyességi játék. A délután nagy részét apuéknál töltöttük, a kellemesen langyos időben volt motorozás, focizás, fogócskázás, bújócskázás, evés-ivás.

Vasárnap mindez folytatódott, csak nálunk, mígnem eljött a vonat indulásának időpontja. Bence és Kata szomorkodtak, de kicsit vigasztalta őket, hogy 4 hét múlva mi megyünk és 4 napot leszünk velük.

Mellesleg apa megint beteg lett, és mindenki jól kipurcant az élményekkel teli, izgalmas hétvégén.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések