Csicsói csoda
Az elmúlt héten mesés helyen jártunk. Egy nagyon kedves ismerősünk látott minket vendégül a Balaton-felvidéki meseházában. Csodálatosan éreztük magunkat, ezúton is köszönjük a lehetőséget!
Ottlétünk alatt bejártuk az északi part egy részét, kirándultunk, hegyet másztunk, szamócát szedtünk, vonatoztunk, hajóztunk és hajót vezettünk (mármint a gyerekek), a végén strandoltunk is (igaz, a magyar tengerben sajnos nem mártóztunk meg, túl hűvösnek ítéltem, de a füredi aquapark is óriási élmény volt, sőt...), szóval igazán mozgalmas napok vannak a hátunk mögött. A manók viszonylag összeszedettek voltak, szokásukhoz híven, ha nem volt üresjárat, folyamatos mozgásban voltunk, olyankor nem volt idejük vitázni, így viszonylag nyugalmas napokat éltünk meg.
Új élmény volt mindannyiunk számára, hogy a gyerkőcök azonnal szoros és meghitt barátságot kötöttek a házőrző ebbel, Küllővel (Kullo-á'la Dodó)és még a szomszédban lévő 2 kutyussal, Kormossal és Mázlival (Komposz és Blámbli-szintén Zsombi után szabadon), dögönyözték, játszottak vele.
Kisemberünk nagyon bírta a nyüzsgést, ottlétünk ideje alatt egyátalán nem aludt délben, ami kissé viseltessé tette őt estére. Egy alkalommal beájult az autóban, akkor már alig állt a lábán a kimerültségtől. Ennek tudható be, hogy rögtön az első este, amikor már dülöngélt a fáradtságtól, egy fakanállal a kezében hadonászott, egyúttal lefejelte az egyik ajtó élét, aminek a nyoma (egy hosszú csík a bal szeme mellett, hosszan az arcán) minden képen látható.
Hang nélkül mászta meg a hegyet, gyalogolta le a több kilométeres kirándulást, szedte a szamócát, mindeközben felmászott minden mászható és arra kevésbé alkalmas helyre.
Felavattunk a lenyűgöző csicsói játszóteret, tényleg szuper volt. Ezerféle játékszer, hatalmas focipálya, Bence nagy örömére, egyetlen hátránya, hogy sehol nincs árnyék, így a napsütötte napokon kénytelenek voltunk rövidre fogni a játékot.
Ottlétünk alatt bejártuk az északi part egy részét, kirándultunk, hegyet másztunk, szamócát szedtünk, vonatoztunk, hajóztunk és hajót vezettünk (mármint a gyerekek), a végén strandoltunk is (igaz, a magyar tengerben sajnos nem mártóztunk meg, túl hűvösnek ítéltem, de a füredi aquapark is óriási élmény volt, sőt...), szóval igazán mozgalmas napok vannak a hátunk mögött. A manók viszonylag összeszedettek voltak, szokásukhoz híven, ha nem volt üresjárat, folyamatos mozgásban voltunk, olyankor nem volt idejük vitázni, így viszonylag nyugalmas napokat éltünk meg.
Új élmény volt mindannyiunk számára, hogy a gyerkőcök azonnal szoros és meghitt barátságot kötöttek a házőrző ebbel, Küllővel (Kullo-á'la Dodó)és még a szomszédban lévő 2 kutyussal, Kormossal és Mázlival (Komposz és Blámbli-szintén Zsombi után szabadon), dögönyözték, játszottak vele.
Kisemberünk nagyon bírta a nyüzsgést, ottlétünk ideje alatt egyátalán nem aludt délben, ami kissé viseltessé tette őt estére. Egy alkalommal beájult az autóban, akkor már alig állt a lábán a kimerültségtől. Ennek tudható be, hogy rögtön az első este, amikor már dülöngélt a fáradtságtól, egy fakanállal a kezében hadonászott, egyúttal lefejelte az egyik ajtó élét, aminek a nyoma (egy hosszú csík a bal szeme mellett, hosszan az arcán) minden képen látható.
Hang nélkül mászta meg a hegyet, gyalogolta le a több kilométeres kirándulást, szedte a szamócát, mindeközben felmászott minden mászható és arra kevésbé alkalmas helyre.
Felavattunk a lenyűgöző csicsói játszóteret, tényleg szuper volt. Ezerféle játékszer, hatalmas focipálya, Bence nagy örömére, egyetlen hátránya, hogy sehol nincs árnyék, így a napsütötte napokon kénytelenek voltunk rövidre fogni a játékot.
Keszthely
Tihany
Balatonfüred
Aquapark
Megjegyzések