Kórokozók, el innen!

Nem ígérem, hogy ez lesz ebben a szezonban az utolsó ilyen témájú bejegyzésem, de rajta vagyok az ügyön. Bár úgy érzem, ezidáig is minden tőlem telhetőt megtettem, hogy a gyerekek egészséges közegben éldegéljenek (éppen ezért rendkívül lélekölő ez a betegségekkel teli időszak), a héten, miután egy kisebb vagyont a patikában hagytam, felszerelkeztem mindenféle további csodaszerrel. Ezen túlmenően már csak a bizakodás marad.

Csütörtökre P. is elkezdett krehálni, aztán péntekre már hangja sem volt. Ennek örömére elmentünk a(z egyik) kedvenc gégészünkhöz, aki arcüreggyulladást állapított meg nála. Bónuszként a hétvége első napjára Bence dőlt ki, az ő további sorsa még kétesélyes. A kicsik holnaptól folytatják a közösségi pályafutásukat és mivel ez a fránya baci vagy vírus most már átment mindannyiunkon, akár távozhat is a mi meleg fészkünkből.

De van ám jó hír is: úgy tűnik, Dodó füle megjavult (hogy mitől, fogalmunk sincs, miután az elmúlt 4 hétből 3 hetet itthon töltött betegen, de a lényeg, hogy most jó a hallása). A műtét-kérdés azért nem vesztette aktualitását, csak némi haladékot nyertünk, de hőn kedvelt doktorunk szerint ott lebeg a fejünk felett az a bizonyos kard.

Ilyen hangulatban szükség volt némi plusz boldogsághormonra, amit ennek elfogyasztása révén kívánunk megszerezni.:))