Beszokik...(???)
Amikor elkezdtem írni ezt a bejegyzést, a bölcsis beszokás 2. napján voltunk túl. A cím után továbbra is ott a kérdőjel, pedig eltelt azóta 1 hét.
Akkor szép sorjában a történések:
23-án délelőtt ott töltöttünk 1-2 órát, mindketten, természetesen nem is volt probléma, játszott,igaz, csak az udvaron található játékokkal, más kisgyerekkel nem.
24-én kedden már ott maradt 1 órára. Gyakorlatilag végig sírta, néha elcsendesedett, de alapvetően az a gond vele, hogy nem hagyja magát megvigasztalni, ledobja magát a gondozónő kezéből. Amikor érte mentem, éppen nyugton ült Erika ölében, nem sírt és nagyon örült nekem.
25-én bő másfél órát volt egymaga. az első 20-30 percen masszívan sírt, utána már nem. Igaz, nem csinál semmit, nem beszél egy hangot sem, nem játszik senkivel és semmivel, nem tágít Erika néni mellől, de legalább nem bömbölt végig.
26-án nagyjából megismétlődött az előző nap, legalábbis ami a sírást és Dodó hozzáállását illeti.Bbár a végén állítólag focizott néhány percet, természetesen Erika nénivel. Újdonságként aznap már ott ebédelt. Itt nem kis meglepetés ért, mert -a gondozó szavaival élve- végigette az étlapot, minden fogásból normális mennyiséget fogyasztott. Aznap sírt először, amikor meglátott. De ezt -legalábbis utólag, már okosan - betudhatjuk a következő napok előzményének.
Mert aznap este természetesen már hőemelkedése volt, péntek reggelre 39 fokos láza. Mindemellett elviselhetetlenül nyűgös és hisztis és sírós. (Azóta is, az idegeim már cafatokban lógnak, az angyali kisfiamba belebújt egy ördög és átvette a hatalmat-de ez egy külön poszt témája lehet.) Irány Annanéni, aki jót nevetett láttunkra...A piros torkon kívül semmi egyéb baja nincs, én azóta is azon agyalok, lehet(ett)-e az egész pszichés eredetű. No mindegy, kényszerszünet, jelen állás szerint holnap, azaz szeptember 1-én az iskolásokkal együtt ő is folytatja, khm, újra kezdi a bölcsis pályafutását. Én meg igyekszem felvértezni magam...És reménykedem, hogy a napi 2 órából eljutunk a 7-8 órához....
Akkor szép sorjában a történések:
23-án délelőtt ott töltöttünk 1-2 órát, mindketten, természetesen nem is volt probléma, játszott,igaz, csak az udvaron található játékokkal, más kisgyerekkel nem.
24-én kedden már ott maradt 1 órára. Gyakorlatilag végig sírta, néha elcsendesedett, de alapvetően az a gond vele, hogy nem hagyja magát megvigasztalni, ledobja magát a gondozónő kezéből. Amikor érte mentem, éppen nyugton ült Erika ölében, nem sírt és nagyon örült nekem.
25-én bő másfél órát volt egymaga. az első 20-30 percen masszívan sírt, utána már nem. Igaz, nem csinál semmit, nem beszél egy hangot sem, nem játszik senkivel és semmivel, nem tágít Erika néni mellől, de legalább nem bömbölt végig.
26-án nagyjából megismétlődött az előző nap, legalábbis ami a sírást és Dodó hozzáállását illeti.Bbár a végén állítólag focizott néhány percet, természetesen Erika nénivel. Újdonságként aznap már ott ebédelt. Itt nem kis meglepetés ért, mert -a gondozó szavaival élve- végigette az étlapot, minden fogásból normális mennyiséget fogyasztott. Aznap sírt először, amikor meglátott. De ezt -legalábbis utólag, már okosan - betudhatjuk a következő napok előzményének.
Mert aznap este természetesen már hőemelkedése volt, péntek reggelre 39 fokos láza. Mindemellett elviselhetetlenül nyűgös és hisztis és sírós. (Azóta is, az idegeim már cafatokban lógnak, az angyali kisfiamba belebújt egy ördög és átvette a hatalmat-de ez egy külön poszt témája lehet.) Irány Annanéni, aki jót nevetett láttunkra...A piros torkon kívül semmi egyéb baja nincs, én azóta is azon agyalok, lehet(ett)-e az egész pszichés eredetű. No mindegy, kényszerszünet, jelen állás szerint holnap, azaz szeptember 1-én az iskolásokkal együtt ő is folytatja, khm, újra kezdi a bölcsis pályafutását. Én meg igyekszem felvértezni magam...És reménykedem, hogy a napi 2 órából eljutunk a 7-8 órához....
Megjegyzések