Az első hét
Túl vagyunk az első hét okozta megrázkódtatásokon, izgalmakon.
Az mellékes, hogy én alig állok a lábamon, ezt előtt is sejtettem, hogy így lesz. De teher alatt nő a pálma.:))Tulajdonképpen zökkenőmentes volt a kezdet, a hétfő reggel, egy-két apróságtól eltekintve. Reggel már 4-kor felébredtem, kicsit izgultam, így 5-kor elmentem futni. Tök jó volt, egyrészt kiűzte belőlem a feszültséget, másrészt úgy tűnik, hogy menni fog így is a futás, már persze, ha bírom majd az állandó 5 óra előtti ébredést munka mellett is. 3/4 6-ra visszaértem, bő fél óra alatt megfürödtem, hajat szárítottam, sminkeltem stb, utána már csak velük foglalkoztam. Úgy tűnik, beválik az a megoldás, hogy előző este kikészítem mindenki másnapi ruháját, azokat az egyéb holmikat, amiket vinni kell. Ez utóbbiról Apa kérésére táblázat is készült, lévén ő az a személy, aki a manókat a megfelelő helyekre eljuttatja. Szóval írtam egy napokra és gyerekekre lebontott táblázatot, melyik nap kinek, hová mit kell vinni, elég szájbarágósra sikerült, de ő kérte így. Látható helyre kifüggesztettük.:))
Ami a munkámat illeti, kedden megkaptam a beosztásomat, 2 hetes váltásban megyek besegíteni az összes büntetőbírónak, emellett a komplett szabálysértési kifogás elintézése az enyém, ez utóbbi önálló jogkör. Hát, kissé megijedtem, ez nem lesz kevés, ráadásul még soha nem csináltam, most majd bele kell tanulnom. És kicsit magam előtt is titkolom, de élvezem, hogy mással is foglalkozhatok.
Ami a manóvárikat illeti: Bence kicsikét spleenes, pedig őt érintően nem volt különösebb változás, reggelente, ahogy eddig is Péter viszi (pedig azt hittük, nem fog beleférni az idejébe, de egész héten jól vették az akadályokat és beértek időben), délután vagy egyedül jön haza, vagy Edit barátnőm hozza.
Kata csöppet hisztisebb, igazából nem tudom, ez minek köszönhető, talán a korral jár.:)) A logisztikai tanácskozások végeredményeként érte én járok, mivel jelenleg még bicajjal tekerek, már 4.10-re ott vagyok érte.
Zsombor viszont látványosan hisztis, Erika néni szerint is jelentősen visszaesett a betegség előtti helyzethez képest: minden reggel sírva (és napról napra egyre intenzívebben) adja le Apa, az sem könnyíti meg a dolgát, hogy Kati néni a héten szabadságon volt, vagyis reggelente nem a saját gondozója volt a bölcsiben. Bent eszik, alszik, beszél, de állandóan Erika néni fenekében lóg, nem sír,de dünnyög sokat, megállás nélkül a mamát emlegeti és ha nem ő az első a gyerekért érkezők között (pedig elég korán, már 3/4 3-ra megy érte), akkor bizony eltörik a mécses. Itthon sikítva hisztizik, ha valami az elképzeléseivel ellentétesen történik, újra előjött a "fáj hasam", szóval nem léptünk előrébb, sőt...Erika szerint tipikus egyemberes gyerek, ami engem eléggé elkeserít, hiszen nem első gyerek, hozzá lehetne szokva az osztozáshoz. Bár Apa szerint éppen azért ilyen, amilyen, mert mindig volt/van körülötte valaki. Tudom, nem sok idő telt el, sokat volt beteg, most új beszokós gyerekek vannak, akik sírnak és a csordaszellem alapján Zsombor is szolidáris velük, szóval nincs veszve semmi. Viszont sajnos nem tudok kivetkőzni önmagamból és itt is azonnali eredményt vártam...
Ma szombat van, az első munkás hétvége, én próbálom behozni az itthoni munkában a lemaradást és kárpótolni őket a hétköznapok során együtt töltött idő rövidsége miatt. Egy szó, mint száz: szokni kell még a szitut.
Az mellékes, hogy én alig állok a lábamon, ezt előtt is sejtettem, hogy így lesz. De teher alatt nő a pálma.:))Tulajdonképpen zökkenőmentes volt a kezdet, a hétfő reggel, egy-két apróságtól eltekintve. Reggel már 4-kor felébredtem, kicsit izgultam, így 5-kor elmentem futni. Tök jó volt, egyrészt kiűzte belőlem a feszültséget, másrészt úgy tűnik, hogy menni fog így is a futás, már persze, ha bírom majd az állandó 5 óra előtti ébredést munka mellett is. 3/4 6-ra visszaértem, bő fél óra alatt megfürödtem, hajat szárítottam, sminkeltem stb, utána már csak velük foglalkoztam. Úgy tűnik, beválik az a megoldás, hogy előző este kikészítem mindenki másnapi ruháját, azokat az egyéb holmikat, amiket vinni kell. Ez utóbbiról Apa kérésére táblázat is készült, lévén ő az a személy, aki a manókat a megfelelő helyekre eljuttatja. Szóval írtam egy napokra és gyerekekre lebontott táblázatot, melyik nap kinek, hová mit kell vinni, elég szájbarágósra sikerült, de ő kérte így. Látható helyre kifüggesztettük.:))
Ami a munkámat illeti, kedden megkaptam a beosztásomat, 2 hetes váltásban megyek besegíteni az összes büntetőbírónak, emellett a komplett szabálysértési kifogás elintézése az enyém, ez utóbbi önálló jogkör. Hát, kissé megijedtem, ez nem lesz kevés, ráadásul még soha nem csináltam, most majd bele kell tanulnom. És kicsit magam előtt is titkolom, de élvezem, hogy mással is foglalkozhatok.
Ami a manóvárikat illeti: Bence kicsikét spleenes, pedig őt érintően nem volt különösebb változás, reggelente, ahogy eddig is Péter viszi (pedig azt hittük, nem fog beleférni az idejébe, de egész héten jól vették az akadályokat és beértek időben), délután vagy egyedül jön haza, vagy Edit barátnőm hozza.
Kata csöppet hisztisebb, igazából nem tudom, ez minek köszönhető, talán a korral jár.:)) A logisztikai tanácskozások végeredményeként érte én járok, mivel jelenleg még bicajjal tekerek, már 4.10-re ott vagyok érte.
Zsombor viszont látványosan hisztis, Erika néni szerint is jelentősen visszaesett a betegség előtti helyzethez képest: minden reggel sírva (és napról napra egyre intenzívebben) adja le Apa, az sem könnyíti meg a dolgát, hogy Kati néni a héten szabadságon volt, vagyis reggelente nem a saját gondozója volt a bölcsiben. Bent eszik, alszik, beszél, de állandóan Erika néni fenekében lóg, nem sír,de dünnyög sokat, megállás nélkül a mamát emlegeti és ha nem ő az első a gyerekért érkezők között (pedig elég korán, már 3/4 3-ra megy érte), akkor bizony eltörik a mécses. Itthon sikítva hisztizik, ha valami az elképzeléseivel ellentétesen történik, újra előjött a "fáj hasam", szóval nem léptünk előrébb, sőt...Erika szerint tipikus egyemberes gyerek, ami engem eléggé elkeserít, hiszen nem első gyerek, hozzá lehetne szokva az osztozáshoz. Bár Apa szerint éppen azért ilyen, amilyen, mert mindig volt/van körülötte valaki. Tudom, nem sok idő telt el, sokat volt beteg, most új beszokós gyerekek vannak, akik sírnak és a csordaszellem alapján Zsombor is szolidáris velük, szóval nincs veszve semmi. Viszont sajnos nem tudok kivetkőzni önmagamból és itt is azonnali eredményt vártam...
Ma szombat van, az első munkás hétvége, én próbálom behozni az itthoni munkában a lemaradást és kárpótolni őket a hétköznapok során együtt töltött idő rövidsége miatt. Egy szó, mint száz: szokni kell még a szitut.
Megjegyzések
(Végre lehet kommentelni, eddig folyton ERROR 503 volt.)