Beszokott :))
Legalábbis azt hiszem, most már kijelenthetem. Nagy-nagy boldogság, megkönnyebbülés lett úrrá rajtam.
Amikor ezelőtt 1 héttel, a betegsége után újból kezdtük, nagyon sírt, amikor kivették a kezemből, de kb. 5 perccel utána adta le a fiát egy ismerősöm és felhívott, hogy akkor már egyátalán nem sírt, sőt, még csak nem is Erika néni kezében volt. Aznap még ebéd után mentem érte és nagy örömömre galoppozva jött ki ebéd után a csoportszobából, jókedvű volt. Rendesen ebédelt, valamennyit játszott is, nem csak Erika mellett tobzódott, beszélt és csak 5 percet sít, amikor elmentem.
Másnap jött az újabb próbatétel: megpróbáltuk az ott alvást. Amikor itthonról elindultunk, a tisztesség kedvéért pityergett, de nem hangosan, amolyan beletörődően. Érkezés után, Erika néni láttán már hangosabban sírt, de a kezemből önként átment az ö karjába. Amikor bementek a szobába, még ott maradtam a ruháit rendezni és 10 másodperc múlva már nem sírt (legalábbis nem hallottam a hangját).A megbeszéltek alapján fél 1-kor kellett telefonálnom, hogy sikerült-e elaltatni. Nagyon izgultam, pedig nem volt okom: az ismételt jóízű és bőséges ebéd után Erika álomba simogatta. Fél 2 után mentem érte, ha esetleg hamar ébredne, de békésen aludt még bő 1 órát és csak a csoport többi tagjának a mocorgására ébredt, nem sírva (pedig itthon úgy szokott).
Ezen felbuzdulva pénteken már ott is uzsonnázott. Ezúton is kérek egy virtuális fejbeverést és fenéken billentést tőletek is! Ma hüppögve jöttem ki a bölcsiből, mert Zsombor a kezemből hang nélkül átment Erikához, átölelte a nyakát, vállára hajtotta a fejét és rám sem nézett. Komolyan, szíven ütött. Tudom, hülye vagyok. Péter azt mondta a telefonba, hogy szerinte Zsombi nagyon okos és tudomásul vette, hogy a napnak ebben a szakában már nem velem lesz. De most kicsit rossz érzés volt, mintha a gyerekem nem szeretne igazán. Tudom, tudom...Ha van kalap, ha nincs...Ezen a napon is minden rendben ment, evett, aludt, beszélt, egyre többet.
Jött a hétvége és utána az újabb hét. Kicsit féltem, hiszen kimaradt 2 nap. Még mindig mondogatja a bölcsi említésére, hogy "Gongi sír", de ez már csak amolyan családi mókaként jeleik meg, mert ő sem mondja komolyan, mi is vigyorgunk és cáfoljuk erre, hogy nem sír Zzsombi, hanem ügyes. A reggelünk szuper volt, jól ébredt a kicsi, indulás előtt ugyan egyszer mondta, hogy fáj a hasa (szerintem tuti gyomorideg), de ott mosolygott, oda hozta nekem a váltócipőjét, vitte be a papírt Erikának: na, itt volt egy kis pofon, mert nem Erika volt, hanem Kati néni, és bár nem sírt, amikor felvette őt, könnybe lábadt a szeme. Reggel sorolta, hogy ki hova megy, rám azt mondta, hogy boltba, szóval szerintem vési a kis agyába, hogy anya elmegy, de visszajön érte. A jó kezdés ellenére tegnap délelőtt sokat sirdogált, ugyanis volt 4 új beszokós kisgyerek, még mindegyik anyukával és míg ők ott voltak, végig engem keresett és pityergett, de állítólag utána mintha elvágták volna. Meglepő, de nagyon jól eszik továbbra is, délután, amikor mentem érte, ennek szemtanúja is lehettem, mert Erika kitámasztotta az ajtót, de Zsombor háttal ült és nem látott engem. 4 darab kenyeret benyomott sonkával, uborkával, édes volt. Örömmel fogad, szalad elém és a nyakamba ugrik.
Tegnap reggel saját lábán, énekszóval mentünk, útközben megint elsorolta, ki hol van, betette a kiskutyáját és a cumiját a szekrényébe (ez nagy dolog ám!), aztán bement, majd picit elsírta magát, de rögtön abbahagyta. Zökkenőmentes napja volt, elsősorban bent szeret lenni, ott jobban feltalálja magát, de már mint is elvan.
Ma pedig: a bölcsi felé vezető út utolsó 10 méterét futva kellett megtenni, közben végigvettük, ki hol lesz ma (ez fontos napirendi pont lett), majd szépen bement a szobába. Nem olyan régen pedig jött az sms, hogy vigyorog és jókedvű, várja, hogy aludjanak. Talán lassan tényleg elhiszem, hogy megúsztuk ennyivel.:)
PS: ezt Erika néni küldte, 7-i képek a bölcsis Zsomborról.
Amikor ezelőtt 1 héttel, a betegsége után újból kezdtük, nagyon sírt, amikor kivették a kezemből, de kb. 5 perccel utána adta le a fiát egy ismerősöm és felhívott, hogy akkor már egyátalán nem sírt, sőt, még csak nem is Erika néni kezében volt. Aznap még ebéd után mentem érte és nagy örömömre galoppozva jött ki ebéd után a csoportszobából, jókedvű volt. Rendesen ebédelt, valamennyit játszott is, nem csak Erika mellett tobzódott, beszélt és csak 5 percet sít, amikor elmentem.
Másnap jött az újabb próbatétel: megpróbáltuk az ott alvást. Amikor itthonról elindultunk, a tisztesség kedvéért pityergett, de nem hangosan, amolyan beletörődően. Érkezés után, Erika néni láttán már hangosabban sírt, de a kezemből önként átment az ö karjába. Amikor bementek a szobába, még ott maradtam a ruháit rendezni és 10 másodperc múlva már nem sírt (legalábbis nem hallottam a hangját).A megbeszéltek alapján fél 1-kor kellett telefonálnom, hogy sikerült-e elaltatni. Nagyon izgultam, pedig nem volt okom: az ismételt jóízű és bőséges ebéd után Erika álomba simogatta. Fél 2 után mentem érte, ha esetleg hamar ébredne, de békésen aludt még bő 1 órát és csak a csoport többi tagjának a mocorgására ébredt, nem sírva (pedig itthon úgy szokott).
Ezen felbuzdulva pénteken már ott is uzsonnázott. Ezúton is kérek egy virtuális fejbeverést és fenéken billentést tőletek is! Ma hüppögve jöttem ki a bölcsiből, mert Zsombor a kezemből hang nélkül átment Erikához, átölelte a nyakát, vállára hajtotta a fejét és rám sem nézett. Komolyan, szíven ütött. Tudom, hülye vagyok. Péter azt mondta a telefonba, hogy szerinte Zsombi nagyon okos és tudomásul vette, hogy a napnak ebben a szakában már nem velem lesz. De most kicsit rossz érzés volt, mintha a gyerekem nem szeretne igazán. Tudom, tudom...Ha van kalap, ha nincs...Ezen a napon is minden rendben ment, evett, aludt, beszélt, egyre többet.
Jött a hétvége és utána az újabb hét. Kicsit féltem, hiszen kimaradt 2 nap. Még mindig mondogatja a bölcsi említésére, hogy "Gongi sír", de ez már csak amolyan családi mókaként jeleik meg, mert ő sem mondja komolyan, mi is vigyorgunk és cáfoljuk erre, hogy nem sír Zzsombi, hanem ügyes. A reggelünk szuper volt, jól ébredt a kicsi, indulás előtt ugyan egyszer mondta, hogy fáj a hasa (szerintem tuti gyomorideg), de ott mosolygott, oda hozta nekem a váltócipőjét, vitte be a papírt Erikának: na, itt volt egy kis pofon, mert nem Erika volt, hanem Kati néni, és bár nem sírt, amikor felvette őt, könnybe lábadt a szeme. Reggel sorolta, hogy ki hova megy, rám azt mondta, hogy boltba, szóval szerintem vési a kis agyába, hogy anya elmegy, de visszajön érte. A jó kezdés ellenére tegnap délelőtt sokat sirdogált, ugyanis volt 4 új beszokós kisgyerek, még mindegyik anyukával és míg ők ott voltak, végig engem keresett és pityergett, de állítólag utána mintha elvágták volna. Meglepő, de nagyon jól eszik továbbra is, délután, amikor mentem érte, ennek szemtanúja is lehettem, mert Erika kitámasztotta az ajtót, de Zsombor háttal ült és nem látott engem. 4 darab kenyeret benyomott sonkával, uborkával, édes volt. Örömmel fogad, szalad elém és a nyakamba ugrik.
Tegnap reggel saját lábán, énekszóval mentünk, útközben megint elsorolta, ki hol van, betette a kiskutyáját és a cumiját a szekrényébe (ez nagy dolog ám!), aztán bement, majd picit elsírta magát, de rögtön abbahagyta. Zökkenőmentes napja volt, elsősorban bent szeret lenni, ott jobban feltalálja magát, de már mint is elvan.
Ma pedig: a bölcsi felé vezető út utolsó 10 méterét futva kellett megtenni, közben végigvettük, ki hol lesz ma (ez fontos napirendi pont lett), majd szépen bement a szobába. Nem olyan régen pedig jött az sms, hogy vigyorog és jókedvű, várja, hogy aludjanak. Talán lassan tényleg elhiszem, hogy megúsztuk ennyivel.:)
PS: ezt Erika néni küldte, 7-i képek a bölcsis Zsomborról.
Megjegyzések