Egyszem csajszink - az utolsó májusi szülinaposunk

Az így besűrűsödött májusi végi szülinapok sorában (akik között, restellem, kimaradt a gyermekeim édesapja - legalábbis a blogos köszöntést illetően -, aki a legkisebb ugrifülest - anyósom után - követi a sorban 25-én)végül elérkeztünk a ma 15.55-kor 7. évessé vált lánykánkhoz.

7 évvel ezelőtt ezen a napon vasárnap volt, május utolsó vasárnapjaként gyermeknap (a nem egészen 21 hónapos Bencével minden tervezett programról lemaradtunk, sőt, aznap délutánra mozijegyünk is volt, valami rémdrámát akartunk megnézni kettecskén, erreföl én hajnalban elkezdtem vajúdni, ezért ugrott a különprogram - a filmet azóta, cirka 5 éves késéssel megnéztük itthon dvd-n, egynek elment, kár, hogy a jegyet Péter nem tudta értékesíteni, pedig még a szülőszobán, a két perces fájásaim közepette is próbálta rátukmálni néhány barátunkra, de senki nem volt vevő a hirtelen mozizásra), sőt, hogy a helyzetet fokozzuk, pünkösd vasárnapja is május 30-ra esett. Így baráti hangulatban telt a kórházban a vajúdás 9 órája, aminek eredménye ez a - mostmár - barnásszőke tündér (akiben időnként egy nagyszájú amazon veszett el). ÉS akinek mára "göndör" hajat kellett produkálni, ami most még nem olyan egyszerű, hiszen rövid a haja, de megegyeztünk, hogy elkezdjük újra növeszteni, majd csak sulikezdés előtt vágunk a végéből.

Isten éltessen, kicsi lánykánk!