Krétán jártunk-1.felvonás
Tegnap kora délután hazaérkeztünk. Augusztus 12-19 között Krétán töltöttünk egy nagyon kellemes, fürdős-homokozós-kirándulós-pihen(get)ős hetet.
Már 11-én, kedden délben felutaztunk Budapestre. Elégedett voltam magammal, a csomagolásommal, mert ötünknek az egy hétre éppen 5 bőröndbe sikerült beletuszkolni mindent, ezen felül még a kis esernyőkocsit vittük, így nem aggódtam, hogy túl fogjuk-e lépni a súlykorlátot. A mamáékhoz menet útba ejtettük Péter testvérééket, ott voltunk egy-két órát, az unokatesók játszottak, utána viszont mentünk a mamáékhoz, mert másnap korán kellett kelni...
Zsombort sikerült elaltatni fél 9 után és a nagyokat is lefektettük, hogy legalább néhány órát aludjanak. Én szinte alig pihentem, csak forgolódtam, gyorsan eljött a 2 óra. Ugyanis fél 3-ra jött értünk a taxi, amivel kimentünk a repülőtérre. Bence és Kata könnyen ébredtek, már nagyon izgultak, Zsombort pedig álmában fel tudtam öltöztetni, így őt a karomban vittem le és a kocsiban végig aludt. Itt volt egy kis izgalom, mert már a taxiban ültünk, amikor kiderült, hogy nincs meg az a papír, amelynek ellenében a repülőtéren megkapjuk a jegyeket és az egyebeket, Péter visszaszaladt, de nem találta, így kissé feszülten, de elindultunk. (Végül nem volt gond, nem kérték, utazhattunk...:))Ahogy kiszálltunk a taxiból, Zsombi szeme kipattant, így az én közel 15 hónaposom hajnali 3-tól pörgött a reptéren. Mozgólépcsőzött, szaladgált és persze "nyamm-nyammolt".Közben megérkeztek a papáék is, ugyanis néhány nappal az indulás előtt derült ki, hogy ők is jönnek krétára, akkor, amikor mi, csak máshol fognak megszállni.
A repülő 5.10-kor indult, a nagyok halál izgatottak voltak, élvezték a felszállást, nézelődtek ki az ablakon. Zsombor a felszállás első percében elaludt az ölemben és a leszállás előtt 5 perccel ébredt. Gyorsan átjutottunk a heraklioni reptére, ahonnan busszal mentünk a szálláshelyünkre, Stalisba. Itt 1 órát várni kellett a szobánkra, addig gyorsan megreggeliztünk az étteremben. Ekkor már a nagyok is fáradtak voltak, nyűglődtek egy kicsit.
A kesői reggeli után átöltöztünk fürdőruhába és elindultunk felfedezni a szállodát. Hatalmas területen sok kétszintes épület terült el, mi az egyik ilyenben laktunk a földszinten, egy családi bungalóban, két szobával, zuhanyzóval, konyhával ellátva. Szinteltolással több medence volt, mi az egyik közelében laktunk, ahol a gyönyörű játszótér is volt. Csobbantunk egyet, a gyerekek a játszóteret is kipróbálták, majd dél körül bementünk mindannyian aludni.
Az alvás után elmentünk ebédelni. Itt csak ámultunk a kínálaton, legalább 10 féle főétel, ugyanennyi saláta, 5 féle desszert, rengeteg gyümölcs. Ez minden étkezésnél így volt, ennek ellenére a gyerekek néha gondban voltak a sok különlegesség, specialitás miatt. Zsombi pl. az első 4 nap vizen és dinnyén élt...
Miután megebédeltünk, összepakoltam a tengerparti túrához. A homokos, sekély part kb. 5 percre volt a szállodától. Letelepedtünk egy napernyő alá, napágyakra és az egész délutánt ott töltöttük, volt sok fürdés, homokozás, gátépítés, uzsonnára "special donuts"evés a parton kiabáló bácsitól. Zsombor még félt a víztől, nem nagyon akart belemenni, kétségkívül óriási hullámok voltak az amúgy langyos, sekély vízben, amit -vele ellentétben- a tesók igencsak élveztek. De erről inkább a képek beszéljenek.
Este vacsora után- és ezt követően majd'minden este- nekiindultunk a városkát felfedezni, sétálni a tengerparton, vásárolgatni. Zsombor általában bealudt a babakocsiban, de alapvetően sokáig bírta a pörgést és érdekes módon nem nyávogott amiatt, hogy nem tud mit kezdeni magával...
Már 11-én, kedden délben felutaztunk Budapestre. Elégedett voltam magammal, a csomagolásommal, mert ötünknek az egy hétre éppen 5 bőröndbe sikerült beletuszkolni mindent, ezen felül még a kis esernyőkocsit vittük, így nem aggódtam, hogy túl fogjuk-e lépni a súlykorlátot. A mamáékhoz menet útba ejtettük Péter testvérééket, ott voltunk egy-két órát, az unokatesók játszottak, utána viszont mentünk a mamáékhoz, mert másnap korán kellett kelni...
Zsombort sikerült elaltatni fél 9 után és a nagyokat is lefektettük, hogy legalább néhány órát aludjanak. Én szinte alig pihentem, csak forgolódtam, gyorsan eljött a 2 óra. Ugyanis fél 3-ra jött értünk a taxi, amivel kimentünk a repülőtérre. Bence és Kata könnyen ébredtek, már nagyon izgultak, Zsombort pedig álmában fel tudtam öltöztetni, így őt a karomban vittem le és a kocsiban végig aludt. Itt volt egy kis izgalom, mert már a taxiban ültünk, amikor kiderült, hogy nincs meg az a papír, amelynek ellenében a repülőtéren megkapjuk a jegyeket és az egyebeket, Péter visszaszaladt, de nem találta, így kissé feszülten, de elindultunk. (Végül nem volt gond, nem kérték, utazhattunk...:))Ahogy kiszálltunk a taxiból, Zsombi szeme kipattant, így az én közel 15 hónaposom hajnali 3-tól pörgött a reptéren. Mozgólépcsőzött, szaladgált és persze "nyamm-nyammolt".Közben megérkeztek a papáék is, ugyanis néhány nappal az indulás előtt derült ki, hogy ők is jönnek krétára, akkor, amikor mi, csak máshol fognak megszállni.
A repülő 5.10-kor indult, a nagyok halál izgatottak voltak, élvezték a felszállást, nézelődtek ki az ablakon. Zsombor a felszállás első percében elaludt az ölemben és a leszállás előtt 5 perccel ébredt. Gyorsan átjutottunk a heraklioni reptére, ahonnan busszal mentünk a szálláshelyünkre, Stalisba. Itt 1 órát várni kellett a szobánkra, addig gyorsan megreggeliztünk az étteremben. Ekkor már a nagyok is fáradtak voltak, nyűglődtek egy kicsit.
A kesői reggeli után átöltöztünk fürdőruhába és elindultunk felfedezni a szállodát. Hatalmas területen sok kétszintes épület terült el, mi az egyik ilyenben laktunk a földszinten, egy családi bungalóban, két szobával, zuhanyzóval, konyhával ellátva. Szinteltolással több medence volt, mi az egyik közelében laktunk, ahol a gyönyörű játszótér is volt. Csobbantunk egyet, a gyerekek a játszóteret is kipróbálták, majd dél körül bementünk mindannyian aludni.
Az alvás után elmentünk ebédelni. Itt csak ámultunk a kínálaton, legalább 10 féle főétel, ugyanennyi saláta, 5 féle desszert, rengeteg gyümölcs. Ez minden étkezésnél így volt, ennek ellenére a gyerekek néha gondban voltak a sok különlegesség, specialitás miatt. Zsombi pl. az első 4 nap vizen és dinnyén élt...
Miután megebédeltünk, összepakoltam a tengerparti túrához. A homokos, sekély part kb. 5 percre volt a szállodától. Letelepedtünk egy napernyő alá, napágyakra és az egész délutánt ott töltöttük, volt sok fürdés, homokozás, gátépítés, uzsonnára "special donuts"evés a parton kiabáló bácsitól. Zsombor még félt a víztől, nem nagyon akart belemenni, kétségkívül óriási hullámok voltak az amúgy langyos, sekély vízben, amit -vele ellentétben- a tesók igencsak élveztek. De erről inkább a képek beszéljenek.
Este vacsora után- és ezt követően majd'minden este- nekiindultunk a városkát felfedezni, sétálni a tengerparton, vásárolgatni. Zsombor általában bealudt a babakocsiban, de alapvetően sokáig bírta a pörgést és érdekes módon nem nyávogott amiatt, hogy nem tud mit kezdeni magával...
Megjegyzések