Az első nap

Túl vagyunk az első iskolai napon. Már az éjszaka sem volt egyszerű, éjfélkor már négyen voltunk a nagyágyban, addig nem aludtam, hát utána se nagyon...Így nem is volt különösebb gond a hajnali kelés, gyorsan elkészültem, majd elkezdtem szép sorban ébresztgetni őket. Katát először, mert ő a legegyszerűbb eset, ő tér magához viszonylag gyorsan. Utána Bence is meglepően jól ébredt, hamar felöltözött. Míg ők kakaóztak és reggeliztek is (ennek külön örültem), addig Zsombort is kicsalogattam az ágyból. (Annyira nem tetszett neki, így a mai nap legfőbb tapasztalata, hogy hosszú távon ez nem lesz jó megoldás, másként kell megszervezni a reggeli gyermek-elvitelt.)Csodák csodájára időben elkészültünk és el is indultunk. Bencének rengeteg cucca volt, alig bírtuk elvinni. Az osztályban Dávid mellé ült, nem tűnt nagyon izgatottnak, nem félt, ez örömmel és nyugalommal töltött el. 8 körül ott hagytuk Bencét, mentünk Katussal az oviba.

Alapvetően 4-re fogok járni Bencéért. Kíváncsian vártam, milyen élményekkel tér haza. 4 órakor egy hullafáradt, szájával artikulálni alig tudó és kissé elkámpicsorodott gyermeket kaptam vissza. Alapvetően nem volt gond, csak elültették Dávidtól (erre én számítottam is, lévén a két fiú között van némi magasságbeli eltérés), bár talán csak részben, ha a csoport fele a másik osztályban lesz, akkor majd ülhet mellette. (Ez csak az én agyszüleményem, a Bence által szűkszavúan csepegtetett félinformációkból nekem így állt össze a kép, majd kiderül, igazam van-e).Jól evett, ezért és a "szépen ülésért" kapott egy mosolygó arcot. Amúgy pedig némiképp hevesen kifejtette, hogy egész nap pakoltak, ezért minek iskolába menni, így ő holnap inkább nem is menne...:))Persze meggyőztem az ellenkezőjéről. Holnap beindul a tanulás, remélem, ez jobban fog neki tetszeni.