Elmúlt napjaink

Zajlanak, kisebb-nagyobb fennakadásokkal.

Sajnos Zsombi az utóbbi 3 hétben letért az eddigi útról és bár tényleg csak azt írhatom, hogy várakozáson felül "teljesített" szeptember óta, a múlt hónap közepén megbetegedett és azóta - kemény 3 óvodai napot leszámítva - gyakorlatilag itthon volt. Mindkét alkalommal torok-és mandulagyulladás volt a diagnózis, folytatva ezzel a tavalyi szezonban megkezdett sorozatot, feltételezhetően igazából meg sem gyógyult az első antibiotikumos kúra után. E hét hétfőjén mehetett ismét közösségbe, most úgy tűnik, gyógyult, mindenesetre újból Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett a mandulaműtét...

Megnehezítette az én feladatomat az, hogy magam is gyengélkedtem, nem is kevéssé, a múlt héten leginkább vízszintben lett volna elviselhető az élet, de erre ugye nem sok esélyem volt, egy örökmozgó és a saját rossz közérzete miatt még hisztisebbé vált háromésféléves mellett. Az állapotom továbbra sem tökéletes, de kicsire már nem adunk...

A hétvége nagy eseménye volt (már akinek)az obligát év végi disznóvágás, amiből a gyerekfelügyelet és a betegségek apropóján nagyjából sikerült kimaradnom. Sok szót nem érdemel, túl vagyunk rajta, valóságos kolbásztenger lóg a füstölőben.

Az iskolás részleg rendben van,ügyesek és továbbra is szerelmesek.:))

Mindeközben próbálunk ráhangolódni az ünnepekre. Külön bejáratú lehetőségem erre a péntek esti programom, a fantasztikus helyi lelkész és néhány hasonszőrű felnőtt társaságában. Közösen is készülődünk, megsütöttük a első kekszeket (csokis-zabpelyhes és vörösáfonyás-zabpelyhes - a nagy részük a mikuláscsomagokba került), közösen feldíszítettük a házat, esténként karácsonyi illatot árasztó mécses és meleg tea társaságában, ágyban beszélgetünk és olvasgatunk. Befejeztük a Diótörőt és izgatottan várjuk, hogy a hétvégén milyen élményeket szerzünk majd, ha színházban is megnézzük. Szorgalmasan gyakoroljuk a két kis verset is, amit Bence és Kata 24-én az ünnepi istentiszteleten fog előadni.

A ráhangolódás jegyében vasárnap délután játszóházban voltunk és mindenfélét alkottunk. Varrtunk, angyalkát készítettünk, gyertyát mártottunk. Ez utóbbi számomra különösen nagy élmény volt, még soha nem láttam ilyet, az tuti, hogy őrült nagy türelmet kíván, mire látható eredménye lesz, főleg, hogy csomó gyerkőc csinálta, így szépen körbe-körbe kellett menni mártogatni, nem számoltam, de vagy ötvenszer biztos megfordultak. Az eredmény viszont 3 csodaszép csavart gyertya lett. Na szóval, jól éreztük magunkat, az meg külön öröm volt, hogy Péter szülei is velünk voltak.










Megjegyzések

Népszerű bejegyzések