Hosszú hétvége
Az úgy volt, hogy csütörtökön és pénteken Bencének a tanítók továbbképzése miatt csak 9.40-ig volt tanítás. Ezen felbuzdulva a hét elején hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, hogy a pénteki másfél óráról való távollétet igazoljuk neki és csütörtökön délben elmegyünk csavarogni a mamáékhoz egy hosszú hétvégére.
Így is történt, csütörtökön Zsombi alvásidejében felkerekedtünk. Kisemberünk 10 perc után elaludt és végig szundította a közel 3 órás utat, 30-40 kilométerenként a tesók is csatlakoztak hozzá, így volt olyan szakasz, amikor mindhárman aludtak. Nyugalomban felértünk a mamáékhoz. A gyerekek persze nem bírtak magukkal, az érkezésünk után azonnal elráncigálták a mamát egy kis hegymászásra, én otthon maradtam, mert a köhögőrohamok teljesen kikészítettek, alig álltam a lábamon. (Azóta sem nagyon javultam, továbbra is asztmatikus görcsös köhögés kínoz, sípolok a kilégzéskor, nem tudom, meddig fog ez tartani...)
A lurkók minden alkalommal, amikor találkozunk, teljesen kisajátítják a nagyszülőket, ez most sem volt másként. Főleg a mamán lógnak, vele játszanak. Zsombor is hamar feloldódott, szaladgált a mama és a papa után, láthatóan jól érezte magát.
Pénteken délelőtt otthon játszottunk, Zsombor alvása után elmentünk "sihuhuzni". A kicsi meg van őrülve úgy általában a járgányok, de különösen a vonatszerű járművek után. Így mentünk villamossal és fogassal, csak úgy, cél nélkül, Zsombor nagy örömére. De a nap várva várt eseménye csak ezután következett: mivel a mamáék aznap este bálba mentek, mi úgy döntöttünk, kimegyünk Gergőékhez, ott alszunk. Ennek persze különösen a 6 unokatestvér örült rettenetesen, a kiérkezésünk után alig láttuk őket, olyan jókat játszottak együtt. Jó dolog, hogy ennyire szeretik egymást, annak ellenére, hogy a fizikai távolság miatt viszonylag ritkán találkoznak.
Szombaton délelőtt kimentünk egy pályára, volt szánkózás, popsízés, vég nélkül, egészen addig, amíg a csuromvizes gyerekeket "erőszakkal" elvonszoltuk haza. Délután a mamáék is utánunk jöttek, este együtt mentünk vissza hozzájuk. Jött velünk Geri is, a nagylányok már inkább kimaradtak a további hancúrból.
Vasárnap délelőtt volt még egy kis játékra idő, de ebéd után indulnunk kellett, most is mindhárom gyerkőc aludt az úton. Nagyon jól éreztük magunkat, kár, hogy hamar eltelt ez a 3 és fél nap! De hamarosan ismétlünk.
Így is történt, csütörtökön Zsombi alvásidejében felkerekedtünk. Kisemberünk 10 perc után elaludt és végig szundította a közel 3 órás utat, 30-40 kilométerenként a tesók is csatlakoztak hozzá, így volt olyan szakasz, amikor mindhárman aludtak. Nyugalomban felértünk a mamáékhoz. A gyerekek persze nem bírtak magukkal, az érkezésünk után azonnal elráncigálták a mamát egy kis hegymászásra, én otthon maradtam, mert a köhögőrohamok teljesen kikészítettek, alig álltam a lábamon. (Azóta sem nagyon javultam, továbbra is asztmatikus görcsös köhögés kínoz, sípolok a kilégzéskor, nem tudom, meddig fog ez tartani...)
A lurkók minden alkalommal, amikor találkozunk, teljesen kisajátítják a nagyszülőket, ez most sem volt másként. Főleg a mamán lógnak, vele játszanak. Zsombor is hamar feloldódott, szaladgált a mama és a papa után, láthatóan jól érezte magát.
Pénteken délelőtt otthon játszottunk, Zsombor alvása után elmentünk "sihuhuzni". A kicsi meg van őrülve úgy általában a járgányok, de különösen a vonatszerű járművek után. Így mentünk villamossal és fogassal, csak úgy, cél nélkül, Zsombor nagy örömére. De a nap várva várt eseménye csak ezután következett: mivel a mamáék aznap este bálba mentek, mi úgy döntöttünk, kimegyünk Gergőékhez, ott alszunk. Ennek persze különösen a 6 unokatestvér örült rettenetesen, a kiérkezésünk után alig láttuk őket, olyan jókat játszottak együtt. Jó dolog, hogy ennyire szeretik egymást, annak ellenére, hogy a fizikai távolság miatt viszonylag ritkán találkoznak.
Szombaton délelőtt kimentünk egy pályára, volt szánkózás, popsízés, vég nélkül, egészen addig, amíg a csuromvizes gyerekeket "erőszakkal" elvonszoltuk haza. Délután a mamáék is utánunk jöttek, este együtt mentünk vissza hozzájuk. Jött velünk Geri is, a nagylányok már inkább kimaradtak a további hancúrból.
Vasárnap délelőtt volt még egy kis játékra idő, de ebéd után indulnunk kellett, most is mindhárom gyerkőc aludt az úton. Nagyon jól éreztük magunkat, kár, hogy hamar eltelt ez a 3 és fél nap! De hamarosan ismétlünk.
Megjegyzések