A kaján túl
Mivel terveim szerint nem megyek át kizárólag gasztroblog-íróvá, most kicsit túllépnék a reformételek elkészítésén. Hiszen az életemnek csupán egy szeletkéjét, bár kétségkívül kardinális darabját jelenti ez a terület.
Az elmúlt hetek többek között arról szóltak, hogy mindenféle orvosi vizsgálatokon vettünk részt, leginkább a 3 kiskorú volt a célcsoportja ezeknek, de én magam is jártam itt-ott..
Amint azt nem is titkolom, egyik vesszőparipám, amin nagyon szeretek lovagolni, az a fog-kérdés. Sokszor úgy érzem, állandóan fogszakorvosoknál vagyunk, aki ugyan némiképp túlzó állítás, de nem nélkülöz minden valóságalapot. Ennek egyszerű oka pedig az, hogy Bence lassan egy éve fogszabályozót visel, aminek egyenes következményeként 6 hetente meglátogatjuk a fogszabályozással foglalkozó orvost és 3 havonta a "rendes" doktorunknál is tiszteletünket tesszük. Ha pedig már megyünk, azt testületileg tesszük. Na mármost, a 3 hónap csak optimális esetre vonatkozik. És a jelenlegi helyzet pont nem az. Vagyis az elmúlt 5 hétben több alkalommal fordultunk meg a dokibácsinál, mely látogatásokat - a január végi közös szeánsztól eltekintve - Bence miatt ejtjük meg. Korábban már írtam róla, hogy szerencsétlen gyermek nagyon zárt fogsorral rendelkezik, emiatt nem minden nehézség nélküli a fogváltása. Jelenleg ott tart, hogy alul-felül 4-4 metszőfoga cserélődött ki, a fenti kettesek a közel 1 éve tartó szabályozásnak köszönhetően már nem teljesen merőlegesen állnak az egyesekhez viszonyítva, hanem igyekeznek beilleszkedni a sorba. A hármasok azonban még stabilan tartják a helyüket (dokibácsi szerint elég lassan váltja a fogait de ezt sose bánjam, csak előnye lehet belőle), viszont alul egyik oldalon korábban csiszolni kellett ahhoz, hogy a kettes kiférjen. Minden bizonnyal valamikor csiszolás közben megsérülhetett az a bizonyos hármas és rendre begyullad alatta az íny, olyankor tele van gennyel és fáj neki. Ha ez történik, mennünk kell, kap valami cuccot, meg kiszedi a gennyet, meg ki tudja, miket csinál vele, a lényeg, hogy átmenetileg haladékot kap, változó időtartamokra. Sajnos a sérülés nyomán a fogacska kezd elhalni, viszont ördögi körbe kerültünk, mert kihúzni nem szabad. Hiába tejfog, ami úgyis kiesik, a legutóbbi röntgen alapján a négyes sokkal előrébb tart az áttörésben, vagyis félő, hogy ha a hármas kikerül onnan, az áttörő új négyes befordul oda, vagyis a helyfenntartás miatt az utolsó pillanatig tartani kell ezt a sok problémát okozó fogat. Ezt leszámítva a fogai rendben vannak, egészségesek, és a genetikát ismerve ennek nagyon örülök. Legkisebbünk fogai is hibátlanok, Katus pedig már "felvételt nyert" a fogszabályozásra, áprilisban vesznek mintát és akkor kapja meg a készülékét. Bencéhez hasonlóan 8 tejfoga cserélődött ki elöl, neki nem a helyhiány miatt kell a szabályozás, hanem a mélyharapás miatt. Tömése egyiknek sincs, remélem, a jelenleg alkalmazott "technika"sokáig hatékony lesz még.
Akkor voltunk, pontosabban a fiú-részleg, bőrgyógyásznál. Hányatott sorsú elsőszülöttünk 3 hónapos kora óta küzd az ekcémával, ami változó intenzitással jön elő nála. A nyári hónapok általában tünetmentesek, de a hideg beálltával jönnek a viszketős, vörös, száraz foltok. Nagy örömünkre ebben a szezonban csak 3-4 hete rosszabbodott a helyzet, de a tünetek most nem is voltak annyira vészesek, elegendő volt néhány napos célzott kezelés, azóta a testápoló is fenntartja a viszonylagos jó állapotot. Zsombornál most eldurvult a helyzet, de az orvos szerint ez még nem ekcéma, csak extrém mértékben száraz bőr, mely hasonlóan kezelendő, mint a bátyóé.
A legfrissebb élményük pedig a tegnapi szemészeti kontroll, amely elég szélsőséges reakciókat váltott ki az érintettekből és picikét engem is mellbe vágott. Bár nem mondhatjuk, hogy zsákbamacskát árultunk, két, elég korán rövidlátóvá vált szülőként, nagyfiunkat most mégis sokkolta a vizsgálat eredménye, hiába lehet már nyár vége óta számítani erre: nincs apelláta, kell a szemüveg. Sőt, ha már lúd, legyen kövér: Katának is. Csak ő éppen már alig várta és ő pont a nyár végén, az előző vizsgálatnál volt csalódott, hogy egyelőre haladékot kapott a dokitól. De innentől nincs megállás, már a felolvasós résznél kiderült számomra, hogy az eltelt fél évben romlott a szemük, nem is keveset (Bencén is látszott a pánik, egyre idegesebben olvasta a számokat), a gépet meg nem lehet becsapni, mindkettőnél mindkét szem mínusz 0,5 volt. Zsombor továbbra is pluszos, kicsit csökkent neki, ezért az orvos azt mondta, ki fogja nőni és nincs szükség beavatkozásra. Drága kis-nagyfiam csecsemő módjára sírt, amikor felfogta, hogy nem ússza meg, én meg próbáltam a lelkét rendbe tenni és a - szerintem egyébként nagy mértékben alaptalan - félelmeit, aggodalmait elűzni. Amikor már az optikusnál voltunk és a kereteket és egyéb "kiegészítőket" válogattunk, nyugodt volt, sőt, mintha egy kis elégedettséget is láttam volna a szemében felvillanni, amikor konstatálta (és persze tőlünk, meg a személyzettől verbálisan is megtudta), hogy bizony szinte akármelyik keretet is veszi fel, az nagyon jól áll neki (tényleg). És bár kicsit tartottam tőle, hogy Katával nehezebb lesz, kicsi lánykánk nagyfokú józan észről, jó ízlésről és érettségről tett tanúbizonyságot, amikor az eladók által próbára ajánlott csicsás, a szivárvány minden színében pompázó, hellokittys stb. darabokat próba nélkül visszautasította és egy nagyon egyszerű, de elegáns, ugyanakkor abszolút kisgyerekhez illő keret mellett tette le a voksát. És vele kapcsolatosan is elmondható, hogy a szemüveg egyértelműen öltözteti őt is, vagyis szvsz sikerült mindkettőjük egyéniségéhez, stílusához, arcberendezéséhez illő, szép szemüvegeket kiválasztani. Így, hogy ezen túl vagyunk, jön a következő lépés, megtanítani nekik a helyes használatot és a minden bizonnyal menet közben elbizonytalanodó Bencét rávenni, hogy ne hanyagolja a használatát holmi valós vagy vélt csúfolódástól tartva.
Mindehhez jöjjön bónuszként az én nyaki ultrahang eredményem, mely szerint a pajzsmirigy egyik lebenyében a meglévő cisztám mellé megjelent egy újabb, bár egyelőre további teendőket nem igényelnek, a rendszeres kontrollon kívül. A két lebeny maga normális méretű, viszont az őket összekötő rész (isthmus) alkalomról alkalomra megvastagszik kicsit, az orvos szerint az autoimmun pajzsmirigy-gyulladásomnak köszönhetően. A kapcsolódó vizsgálatok (vérkép, endokrinológusi látogatás) 1-2 héten belül esedékesek, mely majd arra is választ ad, hogy a megváltozott életmódom mennyiben érintette az cukoranyagcserével kapcsolatos értékeimet (leginkább az éhomi inzulint, mert terhelés csak május végén lesz).
És akkor ott van a mostani posztban kissé hanyagolt Zsombi, aki azért bőven ad fejtörésre okot, jövő csütörtökön megyek is a nevelési tanácsadó egyik szakemberéhez, egy előzetes konzultációra Zsombor felmérése előtt.De erről majd külön írok.
És egy kis frissítés:))
Az elmúlt hetek többek között arról szóltak, hogy mindenféle orvosi vizsgálatokon vettünk részt, leginkább a 3 kiskorú volt a célcsoportja ezeknek, de én magam is jártam itt-ott..
Amint azt nem is titkolom, egyik vesszőparipám, amin nagyon szeretek lovagolni, az a fog-kérdés. Sokszor úgy érzem, állandóan fogszakorvosoknál vagyunk, aki ugyan némiképp túlzó állítás, de nem nélkülöz minden valóságalapot. Ennek egyszerű oka pedig az, hogy Bence lassan egy éve fogszabályozót visel, aminek egyenes következményeként 6 hetente meglátogatjuk a fogszabályozással foglalkozó orvost és 3 havonta a "rendes" doktorunknál is tiszteletünket tesszük. Ha pedig már megyünk, azt testületileg tesszük. Na mármost, a 3 hónap csak optimális esetre vonatkozik. És a jelenlegi helyzet pont nem az. Vagyis az elmúlt 5 hétben több alkalommal fordultunk meg a dokibácsinál, mely látogatásokat - a január végi közös szeánsztól eltekintve - Bence miatt ejtjük meg. Korábban már írtam róla, hogy szerencsétlen gyermek nagyon zárt fogsorral rendelkezik, emiatt nem minden nehézség nélküli a fogváltása. Jelenleg ott tart, hogy alul-felül 4-4 metszőfoga cserélődött ki, a fenti kettesek a közel 1 éve tartó szabályozásnak köszönhetően már nem teljesen merőlegesen állnak az egyesekhez viszonyítva, hanem igyekeznek beilleszkedni a sorba. A hármasok azonban még stabilan tartják a helyüket (dokibácsi szerint elég lassan váltja a fogait de ezt sose bánjam, csak előnye lehet belőle), viszont alul egyik oldalon korábban csiszolni kellett ahhoz, hogy a kettes kiférjen. Minden bizonnyal valamikor csiszolás közben megsérülhetett az a bizonyos hármas és rendre begyullad alatta az íny, olyankor tele van gennyel és fáj neki. Ha ez történik, mennünk kell, kap valami cuccot, meg kiszedi a gennyet, meg ki tudja, miket csinál vele, a lényeg, hogy átmenetileg haladékot kap, változó időtartamokra. Sajnos a sérülés nyomán a fogacska kezd elhalni, viszont ördögi körbe kerültünk, mert kihúzni nem szabad. Hiába tejfog, ami úgyis kiesik, a legutóbbi röntgen alapján a négyes sokkal előrébb tart az áttörésben, vagyis félő, hogy ha a hármas kikerül onnan, az áttörő új négyes befordul oda, vagyis a helyfenntartás miatt az utolsó pillanatig tartani kell ezt a sok problémát okozó fogat. Ezt leszámítva a fogai rendben vannak, egészségesek, és a genetikát ismerve ennek nagyon örülök. Legkisebbünk fogai is hibátlanok, Katus pedig már "felvételt nyert" a fogszabályozásra, áprilisban vesznek mintát és akkor kapja meg a készülékét. Bencéhez hasonlóan 8 tejfoga cserélődött ki elöl, neki nem a helyhiány miatt kell a szabályozás, hanem a mélyharapás miatt. Tömése egyiknek sincs, remélem, a jelenleg alkalmazott "technika"sokáig hatékony lesz még.
Akkor voltunk, pontosabban a fiú-részleg, bőrgyógyásznál. Hányatott sorsú elsőszülöttünk 3 hónapos kora óta küzd az ekcémával, ami változó intenzitással jön elő nála. A nyári hónapok általában tünetmentesek, de a hideg beálltával jönnek a viszketős, vörös, száraz foltok. Nagy örömünkre ebben a szezonban csak 3-4 hete rosszabbodott a helyzet, de a tünetek most nem is voltak annyira vészesek, elegendő volt néhány napos célzott kezelés, azóta a testápoló is fenntartja a viszonylagos jó állapotot. Zsombornál most eldurvult a helyzet, de az orvos szerint ez még nem ekcéma, csak extrém mértékben száraz bőr, mely hasonlóan kezelendő, mint a bátyóé.
A legfrissebb élményük pedig a tegnapi szemészeti kontroll, amely elég szélsőséges reakciókat váltott ki az érintettekből és picikét engem is mellbe vágott. Bár nem mondhatjuk, hogy zsákbamacskát árultunk, két, elég korán rövidlátóvá vált szülőként, nagyfiunkat most mégis sokkolta a vizsgálat eredménye, hiába lehet már nyár vége óta számítani erre: nincs apelláta, kell a szemüveg. Sőt, ha már lúd, legyen kövér: Katának is. Csak ő éppen már alig várta és ő pont a nyár végén, az előző vizsgálatnál volt csalódott, hogy egyelőre haladékot kapott a dokitól. De innentől nincs megállás, már a felolvasós résznél kiderült számomra, hogy az eltelt fél évben romlott a szemük, nem is keveset (Bencén is látszott a pánik, egyre idegesebben olvasta a számokat), a gépet meg nem lehet becsapni, mindkettőnél mindkét szem mínusz 0,5 volt. Zsombor továbbra is pluszos, kicsit csökkent neki, ezért az orvos azt mondta, ki fogja nőni és nincs szükség beavatkozásra. Drága kis-nagyfiam csecsemő módjára sírt, amikor felfogta, hogy nem ússza meg, én meg próbáltam a lelkét rendbe tenni és a - szerintem egyébként nagy mértékben alaptalan - félelmeit, aggodalmait elűzni. Amikor már az optikusnál voltunk és a kereteket és egyéb "kiegészítőket" válogattunk, nyugodt volt, sőt, mintha egy kis elégedettséget is láttam volna a szemében felvillanni, amikor konstatálta (és persze tőlünk, meg a személyzettől verbálisan is megtudta), hogy bizony szinte akármelyik keretet is veszi fel, az nagyon jól áll neki (tényleg). És bár kicsit tartottam tőle, hogy Katával nehezebb lesz, kicsi lánykánk nagyfokú józan észről, jó ízlésről és érettségről tett tanúbizonyságot, amikor az eladók által próbára ajánlott csicsás, a szivárvány minden színében pompázó, hellokittys stb. darabokat próba nélkül visszautasította és egy nagyon egyszerű, de elegáns, ugyanakkor abszolút kisgyerekhez illő keret mellett tette le a voksát. És vele kapcsolatosan is elmondható, hogy a szemüveg egyértelműen öltözteti őt is, vagyis szvsz sikerült mindkettőjük egyéniségéhez, stílusához, arcberendezéséhez illő, szép szemüvegeket kiválasztani. Így, hogy ezen túl vagyunk, jön a következő lépés, megtanítani nekik a helyes használatot és a minden bizonnyal menet közben elbizonytalanodó Bencét rávenni, hogy ne hanyagolja a használatát holmi valós vagy vélt csúfolódástól tartva.
Mindehhez jöjjön bónuszként az én nyaki ultrahang eredményem, mely szerint a pajzsmirigy egyik lebenyében a meglévő cisztám mellé megjelent egy újabb, bár egyelőre további teendőket nem igényelnek, a rendszeres kontrollon kívül. A két lebeny maga normális méretű, viszont az őket összekötő rész (isthmus) alkalomról alkalomra megvastagszik kicsit, az orvos szerint az autoimmun pajzsmirigy-gyulladásomnak köszönhetően. A kapcsolódó vizsgálatok (vérkép, endokrinológusi látogatás) 1-2 héten belül esedékesek, mely majd arra is választ ad, hogy a megváltozott életmódom mennyiben érintette az cukoranyagcserével kapcsolatos értékeimet (leginkább az éhomi inzulint, mert terhelés csak május végén lesz).
És akkor ott van a mostani posztban kissé hanyagolt Zsombi, aki azért bőven ad fejtörésre okot, jövő csütörtökön megyek is a nevelési tanácsadó egyik szakemberéhez, egy előzetes konzultációra Zsombor felmérése előtt.De erről majd külön írok.
És egy kis frissítés:))
Megjegyzések
A gyerekek tényleg helyesek a szemcsikben, ügyesen választottatok!
A pm-ed meg háááát, én is ebben a cipőben vagyok tudod. Nekem nem cisztás csak nő és nő és gyulladt, de a koleszterinem és a triglicerinem nekem a múltkor már jobb lett amikor szedtem a Varga Gombát. hormont 125 mg-t szedek, de már lassan kevés, én ebben várnék változást, ha sikerülne valóban életmódot váltani :)
A szemüveget szokják, egész jól alakultak eddig a dolgok. :)