Húsvétolás Bobóországban

Végre-végre, újra eljutottunk ide, de ami a fő, hogy eltűnhettünk néhány napra itthonról, kicsit kikapcsolódni. Jó volt zenét hallgatni (az autóban is az én zeném mehetett!), könyvet olvasni (többet is! ), jót enni (természetesen ésszel és mértékkel, semmi bűnözés nem fért bele :-D ), nyugiban edzeni (nanáhogy, igaz, csak egyszer sikerült futnom, önhibán kívüli okból kifolyólag), este borozgatni (száraz vörös, sajtokkal) vagy egyszerűen csak egymás kezét fogva nézni ki a fejünkből és bámulni a kiskorúakat, miközben a teljes lefővésig szétugrálják magukat avagy órákig a víz alatt tartózkodnak.

Apró fennakadások, problémák, nyavalyák azért bekavartak a képbe. Már eleve úgy indultunk, hogy Katának begyulladt a szeme, így péntek reggel vele még elszaladtunk gyorsan dokihoz. Aztán a két fiúnak az egész ott-tartózkodás alatt kisebb megszakításokkal ömlött az orra vére, komolyan bele sem merek gondolni, mit gondoltak a szállodában a kukáink ürítése közben, mi történhet nálunk. Azután Katának a viszonylag új fülbevalóját sikerült eltörnie, az uszodában beleakadt valamibe és csak a szerencsének, na meg egy segítőkész, ott megismert kis barátnőnek köszönhető, hogy legalább megtaláltuk a letört és a medence alján maradt darabot, így talán van esély rá, hogy újra egy darabba kerül.  Bencének 3. napra beduzzadt a mandulája és elég rekedt hangon beszélt onnantól kezdve, Zsombor meg újfent elkezdett erősen köhögni. És én sem maradhattam ki a szórásból, hétfő reggeltől kezdve nem éreztem magam tökéletesen, enyhe gyomortájéki nyomással küzdöttem, de először csak azt hittük, hogy a másfajta étkezés (bár tiltott dolgot nem ettem, de az elmúlt 1 hónaphoz képest több volt a bevitel, mivel normálisan reggeliztem és vacsoráztam, hiszen nem akartam a félpanziót veszni hagyni) megterhelte a gyomromat, aztán amikor estére rázott a hideg és lázam lett (sosincs lázam, de most a kerek 38 fok is totálisan kiütött), akkor már sejtettük, hogy ez más lesz. Bár gyorsan átvonult rajtam a gyomorgörccsel járó vírus, a keddi hazautat egész jól kibírtam, a családom köréből még nem távozott, most éppen Katánál jár. Ja, mert igen, bár ma véget ért a tavaszi szünet és indult a suli, az én összes gyerekem úgy gondolta, hogy a tavaszolás alatt összegyűjtött elég komoly alvásdeficitet egy meghosszabbított szünettel kompenzálják. Hát így vagyunk most. A kirándulás viszont remekül sikerült, kellett ez már. :))


És néhány kedvenc kép:

 Szétfürdött szemekkel

 Nagyfiú már

Bambulás

Micsoda kishölgy...

Megérkeztünk

Nyuszi-simi

Kisbárányt készít

Apa épít, Dodó vár

Amikor a srácok vonatoznak

Anya és a legnagyobb

Anya és a két kicsi







Megjegyzések

a mesélő üzenete…
És még rólad is van kép! Aztaaa! Jó lehetett - még a balesetekkel együtt is- ránk is ránk férne!
Dia üzenete…
Igen, klassz volt nagyon. Bár azóta is betegek vagyunk, szinte mindannyian. :)

Népszerű bejegyzések