Egy kicsit feszülten
Mostanában kissé feszültebb napjaink vannak, ami leginkább Katán és rajtam érződik.
A probléma igazából az, hogy mi sem tudjuk, hogy ez honnan ered, mitől van. Itthon semmi különös nem történt, kivételesen most Apa sem annyira stresszes, vagyis ez sem nyomja rá a bélyegét a hangulatunkra. Bence olyan, amilyen, néha kicsit kezelhetetlen, kicsit flegma, kicsit fáradt, kicsit bújós, vagyis olyan, amilyen volt. Zsomborkánk tündéri, most kevésbé nyűgös korszakát éli, bár az oltás után két napig láza és hőemelkedése volt, azt is remekül viselte.
Viszont Kata napok óta sírások közepette alszik el. Kétségbeesve zokog, hogy vele senki nem játszik az oviban, azt mondják rá, hogy buta és nem akarja hallani álmában a hangot, ami folyamatosan azt mondja, hogy buta. Amikor megemlítem neki, hogy beszélek ezekről a gondjairól az óvónénivel, akkor azonnal visszakozik és könyörög, hogy ne tegyem. Teljesen összezuhant és nem tudom, miért. Abban biztos vagyok, hogy a fele sem igaz annak, amit az oviról mond, tudom -hiszen amikor megyek érte, látom, tapasztalom-,hogy szeret ott lenni, sok játszópajtása van. De azt is érzem, hogy valami mégis történhetett, nem ok nélkül panaszkodik. Ha én rászólok valamiért, rögtön elkezd sírni és közli, hogy ő a hibás mindenért. Érzékeny, sírós, hisztis...
Ma reggel apa beszélt az egyik óvónénivel. Természetesen megerősítette, hogy semmi probléma nincs vele, ők nem vettek rajta észre semmit. Mondta, hogy talán Kata az egyetlen, akivel tényleg mindenki játszik, és nála sincs olyan, hogy csak bizonyos kiválasztott gyerekekkel van együtt és senki mással. Ígérte, hogy figyelnek és szólnak, ha valamit tapasztalnak.
Azon is dilemmáztam, hogy a én vagyok ennek a kiváltója. egyrészt én magam is kissé feszkósabb vagyok, aminek szintén nem tudom az okát. Másrészt az róható még fel nekem, hogy túl sokat elmélkedtem arról, hogy menjen-e iskolába vagy sem, ezzel összefüggésben a képességeit latolgattuk különböző emberekkel, aminek időnként fültanúja volt. És bár soha nem hangzott el vele kapcsolatban semmi negatívum, mégis felzaklat(hat)ta őt, nem is kicsit.
Egyelőre nem lépünk, csak figyelünk és próbálunk az eddigieknél kicsit többet csak rá koncentrálni.
A probléma igazából az, hogy mi sem tudjuk, hogy ez honnan ered, mitől van. Itthon semmi különös nem történt, kivételesen most Apa sem annyira stresszes, vagyis ez sem nyomja rá a bélyegét a hangulatunkra. Bence olyan, amilyen, néha kicsit kezelhetetlen, kicsit flegma, kicsit fáradt, kicsit bújós, vagyis olyan, amilyen volt. Zsomborkánk tündéri, most kevésbé nyűgös korszakát éli, bár az oltás után két napig láza és hőemelkedése volt, azt is remekül viselte.
Viszont Kata napok óta sírások közepette alszik el. Kétségbeesve zokog, hogy vele senki nem játszik az oviban, azt mondják rá, hogy buta és nem akarja hallani álmában a hangot, ami folyamatosan azt mondja, hogy buta. Amikor megemlítem neki, hogy beszélek ezekről a gondjairól az óvónénivel, akkor azonnal visszakozik és könyörög, hogy ne tegyem. Teljesen összezuhant és nem tudom, miért. Abban biztos vagyok, hogy a fele sem igaz annak, amit az oviról mond, tudom -hiszen amikor megyek érte, látom, tapasztalom-,hogy szeret ott lenni, sok játszópajtása van. De azt is érzem, hogy valami mégis történhetett, nem ok nélkül panaszkodik. Ha én rászólok valamiért, rögtön elkezd sírni és közli, hogy ő a hibás mindenért. Érzékeny, sírós, hisztis...
Ma reggel apa beszélt az egyik óvónénivel. Természetesen megerősítette, hogy semmi probléma nincs vele, ők nem vettek rajta észre semmit. Mondta, hogy talán Kata az egyetlen, akivel tényleg mindenki játszik, és nála sincs olyan, hogy csak bizonyos kiválasztott gyerekekkel van együtt és senki mással. Ígérte, hogy figyelnek és szólnak, ha valamit tapasztalnak.
Azon is dilemmáztam, hogy a én vagyok ennek a kiváltója. egyrészt én magam is kissé feszkósabb vagyok, aminek szintén nem tudom az okát. Másrészt az róható még fel nekem, hogy túl sokat elmélkedtem arról, hogy menjen-e iskolába vagy sem, ezzel összefüggésben a képességeit latolgattuk különböző emberekkel, aminek időnként fültanúja volt. És bár soha nem hangzott el vele kapcsolatban semmi negatívum, mégis felzaklat(hat)ta őt, nem is kicsit.
Egyelőre nem lépünk, csak figyelünk és próbálunk az eddigieknél kicsit többet csak rá koncentrálni.
Megjegyzések