Egy kicsit talán fellélegezhetünk
Bár én még nem merek...Iszonyú sűrű és nehéz 3 és fél nap áll mögöttünk, ami alatt kő lett a gyomrom helyén és szereztem néhány ősz hajszálat, de ma a doktornő azt mondta,picit kiereszthetünk.
Hétfő:fél 11-re elvittem a kicsit a háziorvosunkhoz. Csak feküdt a vállamra borulva, alig bírta nyitva tartani a szemét, nagyon elesett volt. A torka piros volt, a láza magas, egyebekben negatívnak ítélte meg Annanéni. Az előzmények, a vizsgálat és a látottak tükrében kijelentette, hogy ez szerinte H1N1. Látszott, hogy hirtelen nem tudta, mit kezdjen velünk, de Zsombi elesettsége nagyon aggasztotta, ezért elküldött minket mellkas-röntgenre. Közben konzultált egy pulmonológus-gyermekorvossal telefonon, hogy a Tamiflu-t ilyen pici gyereknél alkalmazta-e, mert ő még nem, de most Zsombor személyében egy olyan kis betege van, akinél muszáj volna. Felírta a receptet, mi meg elmentünk a kórházba.
Ilyenkor különösen örülök, hogy Péternek a munkája révén jó kapcsolatai vannak, mert rögtön hívta a radiológia vezetőjét, aki soron kívül behívott minket a tömegből. Gyors röntgen, 10 perc múlva eredmény: tüdőgyulladása van. Nem hatalmas és "csak" az egyik oldalon, de van. Ekkor már kezdtem lesápadni, a kicsi hulla volt, csak sírt. Telefon a doktornőnek, marad a megbeszélt terápia, de mellé azonnal kell az antibiotikum is. Emellett a délutáni rendelési időben vigyünk vizeletet. Hazaértünk, letettem aludni, enni nem akart, mint ahogy vasárnap sem.
Ébredés után szegény ordító és a lábain alig álló manót betettem a kádba, megindítottam a vizet és reménykedve vártam egy üveggel a kezemben a termést. Jött is, Péter hazaszaladt érte, elvitte a doktornőhöz. Vizelet rendben, abban maradtunk, hogy miattunk éjjel is bekapcsolva hagyja a telefonját, de ha bármi probléma van, rosszabbodna az állapota, irány a kórház. Ha erre nem kerül sor, kedd reggel 8-ra vigyük el őt hozzá.
Egész nap nem evett, nem ivott, gyakorlatilag végig szundikálta a napot a karomban, ijesztő volt látni, milyen állapotban van. Amikor Bence hazajött a suliból, átmenetileg magához tért, 2 és fél órát ébren töltött, de 6-tól aludt. Láza kora délután még volt, de este már csak 37,3-t mértünk. Éjszaka szerencsére nem történt semmi rendkívüli, sokat ébredt, ilyenkor félálomban meg tudtam egy picit itatni.
Kedd: A doktornő mindenki előtt behívott minket, alaposan megvizsgálta, újfent közölte, hogy véleménye szerint a tünetekből és abból, hogy a tünetek jelentkezését követően rendkívül hamar már kimutatható tüdőgyulladása van, az influenza volt a kiindulópont. Az én amúgy oltás-ellenes doktornőm azt is kiejtette a száján, hogy most abba ne is menjünk bele, hogy mi lenne, ha nem lett volna beoltva...Kicsit tipródott, mi legyen a következő lépés, a kórházat továbbra is kilátásba helyezte, de azt is mondta, hogy alapból nem nagyon szeretne oda beküldeni, mert még ezer más kórokozót összeszedhet. Megpróbáljuk itthon a gyógyulást azzal, hogy a rosszabbodás első jelére visszük a kórházba. Bónuszként vért vett tőle, na ez volt ám a rettenet. Mivel nem nagyon van vénája a végtagjain, legalábbis olyan, amiből vért lehetne venni, maradt a feje. Apa fogta le a kezeit, én a lábait, az asszisztens a fejét, a doktornő pedig szúrt. És várta a vért. Ami csak sűrű cseppekben éppen hogy csordogált. A folyadékhiány miatt annyira besűrűsödött a vére, hogy alig jött. Összesen 3 kis csövet kellett volna megtölteni, de ez csak 15 perc masszív ordítás és egy újabb, másik oldalon történő szúrást követően sikerült. A gyerek magánkívül volt, és előállt egy újabb veszélyhelyzet: a kiszáradás. Ha nem tudom pótolni a folyadékhiányt, szintén kórház.
Itthon adtam neki mindenféle sósat, szerencsére elfogadta és még ivott is rá, délelőtt elfogyott 2 és fél deci víz. Sőt, nagy örömömre némi zöldséglevest is elfogadott, meg eszegetett is néhány falat rizst. Egész nap láztalan volt, este enyhe hőemelkedéssel, de a doktornő azt mondta, ennek is nagyon örülünk, még attól is boldog lenne, ha a lázcsillapítóval 38 fok alatt tudnák tartani. Azt viszont nem kellett bevetni, csak este kapta a kúraszerű Nurofent.
És akkor jött az éjszaka. Már a délutáni alvásból is rosszul ébredt, pár percig nagyon sírt, nem tudtam megnyugtatni. De ekkor még nem gyanakodtam. Éjfél után megébredt és bő 20 percen keresztül magánkívül sírt. Dobálta magát, kiabált, nyitva volt a szeme, de egyértelműen nem volt magánál, tudatánál. Rémisztő volt, azt hittem, valami történni fog vele. Hiába csináltunk bármit, villanyt kapcsoltunk, lejöttünk vele, locsoltuk hideg vízzel, de semmire nem reagált. Aztán hirtelen abbahagyta. Rajtam aludt vissza, én nem tudtam elaludni, remegtem, mi lesz még, de az éjszaka hátralévő részében-bár többször felébredt-nem volt ilyen önkívületi rohama.
Szerda: telefonos konzultáció Annanénivel, láz nincs, de volt roham. A Tamiflu a tájékoztató szerint okozhat viselkedészavart, a tudati szint megváltozását, rémálmokat, de nem hagyhatjuk abba. Még a fele hátra van. Nekem az is megfordult a fejemben, hogy a pankrációs vérvételt élte újra át álmában. Nem tudjuk, mi lehetett az oka.
Délben elkészült a véreredmény: CRP extrém magam, komoly gyulladás zajlik a szervezetében, de ezt eddig is tudtuk. A fehérvérsejt szám emelkedett, ezt abból a szempontból jó jelnek vette a doktornő, hogy a szervezet katonái maguk is védekeznek, nem csak mi kívülről nyomjuk bele a gyógyszereket. Szintén pozitív válozás, hogy másfél napja láztalan, esténként legfeljebb enyhe hőemelkedése van. Továbbá, hogy eszik és iszik is, na persze nem hatalmas mennyiségeket, de mégis. A hangulata nagyon változó, sokszor hisztizik, sír, állandóan engem óhajt, de már játszik is egy keveset.
A roham miatt rettegtem a éjszakától, de nem ismétlődött meg, 4-szer ébredt, ivás után viszonylag könnyen visszaaludt.
Ma délelőtt: újabb kontroll 8-kor, a státusza nem sokat változott, de kinézetre a doktornő szerint is jelentősen javult a gyerek, a kiszáradást megússza, a nyelvén, bőrén látszik, hogy kezd feltöltődni. Nagyon köhög, mindenféle zörejeket hall belülről Annanéni, mégis azt mondta, hogy most meri csak kijelenteni, hogy kicsit megnyugodhatunk, 90 %, hogy elkerüljük a kórházat. Természetesen a terápia megy tovább, továbbra is szobafogságon vagyunk, az ünnepekkor nem utazhatunk el, de a lényeg az, hogy meggyógyuljon. Szombaton nézi meg újra, aztán kedden, akkor vért is vesz tőle, szerdán újabb röntgen. A teljes gyógyulás minimum 14 nap, addig biztos antibiotikumot fog szedni, majd azután megint lesz egy ismétlő röntgen.
Nagyon-nagyon bizakodom a jó folytatásban...
Hétfő:fél 11-re elvittem a kicsit a háziorvosunkhoz. Csak feküdt a vállamra borulva, alig bírta nyitva tartani a szemét, nagyon elesett volt. A torka piros volt, a láza magas, egyebekben negatívnak ítélte meg Annanéni. Az előzmények, a vizsgálat és a látottak tükrében kijelentette, hogy ez szerinte H1N1. Látszott, hogy hirtelen nem tudta, mit kezdjen velünk, de Zsombi elesettsége nagyon aggasztotta, ezért elküldött minket mellkas-röntgenre. Közben konzultált egy pulmonológus-gyermekorvossal telefonon, hogy a Tamiflu-t ilyen pici gyereknél alkalmazta-e, mert ő még nem, de most Zsombor személyében egy olyan kis betege van, akinél muszáj volna. Felírta a receptet, mi meg elmentünk a kórházba.
Ilyenkor különösen örülök, hogy Péternek a munkája révén jó kapcsolatai vannak, mert rögtön hívta a radiológia vezetőjét, aki soron kívül behívott minket a tömegből. Gyors röntgen, 10 perc múlva eredmény: tüdőgyulladása van. Nem hatalmas és "csak" az egyik oldalon, de van. Ekkor már kezdtem lesápadni, a kicsi hulla volt, csak sírt. Telefon a doktornőnek, marad a megbeszélt terápia, de mellé azonnal kell az antibiotikum is. Emellett a délutáni rendelési időben vigyünk vizeletet. Hazaértünk, letettem aludni, enni nem akart, mint ahogy vasárnap sem.
Ébredés után szegény ordító és a lábain alig álló manót betettem a kádba, megindítottam a vizet és reménykedve vártam egy üveggel a kezemben a termést. Jött is, Péter hazaszaladt érte, elvitte a doktornőhöz. Vizelet rendben, abban maradtunk, hogy miattunk éjjel is bekapcsolva hagyja a telefonját, de ha bármi probléma van, rosszabbodna az állapota, irány a kórház. Ha erre nem kerül sor, kedd reggel 8-ra vigyük el őt hozzá.
Egész nap nem evett, nem ivott, gyakorlatilag végig szundikálta a napot a karomban, ijesztő volt látni, milyen állapotban van. Amikor Bence hazajött a suliból, átmenetileg magához tért, 2 és fél órát ébren töltött, de 6-tól aludt. Láza kora délután még volt, de este már csak 37,3-t mértünk. Éjszaka szerencsére nem történt semmi rendkívüli, sokat ébredt, ilyenkor félálomban meg tudtam egy picit itatni.
Kedd: A doktornő mindenki előtt behívott minket, alaposan megvizsgálta, újfent közölte, hogy véleménye szerint a tünetekből és abból, hogy a tünetek jelentkezését követően rendkívül hamar már kimutatható tüdőgyulladása van, az influenza volt a kiindulópont. Az én amúgy oltás-ellenes doktornőm azt is kiejtette a száján, hogy most abba ne is menjünk bele, hogy mi lenne, ha nem lett volna beoltva...Kicsit tipródott, mi legyen a következő lépés, a kórházat továbbra is kilátásba helyezte, de azt is mondta, hogy alapból nem nagyon szeretne oda beküldeni, mert még ezer más kórokozót összeszedhet. Megpróbáljuk itthon a gyógyulást azzal, hogy a rosszabbodás első jelére visszük a kórházba. Bónuszként vért vett tőle, na ez volt ám a rettenet. Mivel nem nagyon van vénája a végtagjain, legalábbis olyan, amiből vért lehetne venni, maradt a feje. Apa fogta le a kezeit, én a lábait, az asszisztens a fejét, a doktornő pedig szúrt. És várta a vért. Ami csak sűrű cseppekben éppen hogy csordogált. A folyadékhiány miatt annyira besűrűsödött a vére, hogy alig jött. Összesen 3 kis csövet kellett volna megtölteni, de ez csak 15 perc masszív ordítás és egy újabb, másik oldalon történő szúrást követően sikerült. A gyerek magánkívül volt, és előállt egy újabb veszélyhelyzet: a kiszáradás. Ha nem tudom pótolni a folyadékhiányt, szintén kórház.
Itthon adtam neki mindenféle sósat, szerencsére elfogadta és még ivott is rá, délelőtt elfogyott 2 és fél deci víz. Sőt, nagy örömömre némi zöldséglevest is elfogadott, meg eszegetett is néhány falat rizst. Egész nap láztalan volt, este enyhe hőemelkedéssel, de a doktornő azt mondta, ennek is nagyon örülünk, még attól is boldog lenne, ha a lázcsillapítóval 38 fok alatt tudnák tartani. Azt viszont nem kellett bevetni, csak este kapta a kúraszerű Nurofent.
És akkor jött az éjszaka. Már a délutáni alvásból is rosszul ébredt, pár percig nagyon sírt, nem tudtam megnyugtatni. De ekkor még nem gyanakodtam. Éjfél után megébredt és bő 20 percen keresztül magánkívül sírt. Dobálta magát, kiabált, nyitva volt a szeme, de egyértelműen nem volt magánál, tudatánál. Rémisztő volt, azt hittem, valami történni fog vele. Hiába csináltunk bármit, villanyt kapcsoltunk, lejöttünk vele, locsoltuk hideg vízzel, de semmire nem reagált. Aztán hirtelen abbahagyta. Rajtam aludt vissza, én nem tudtam elaludni, remegtem, mi lesz még, de az éjszaka hátralévő részében-bár többször felébredt-nem volt ilyen önkívületi rohama.
Szerda: telefonos konzultáció Annanénivel, láz nincs, de volt roham. A Tamiflu a tájékoztató szerint okozhat viselkedészavart, a tudati szint megváltozását, rémálmokat, de nem hagyhatjuk abba. Még a fele hátra van. Nekem az is megfordult a fejemben, hogy a pankrációs vérvételt élte újra át álmában. Nem tudjuk, mi lehetett az oka.
Délben elkészült a véreredmény: CRP extrém magam, komoly gyulladás zajlik a szervezetében, de ezt eddig is tudtuk. A fehérvérsejt szám emelkedett, ezt abból a szempontból jó jelnek vette a doktornő, hogy a szervezet katonái maguk is védekeznek, nem csak mi kívülről nyomjuk bele a gyógyszereket. Szintén pozitív válozás, hogy másfél napja láztalan, esténként legfeljebb enyhe hőemelkedése van. Továbbá, hogy eszik és iszik is, na persze nem hatalmas mennyiségeket, de mégis. A hangulata nagyon változó, sokszor hisztizik, sír, állandóan engem óhajt, de már játszik is egy keveset.
A roham miatt rettegtem a éjszakától, de nem ismétlődött meg, 4-szer ébredt, ivás után viszonylag könnyen visszaaludt.
Ma délelőtt: újabb kontroll 8-kor, a státusza nem sokat változott, de kinézetre a doktornő szerint is jelentősen javult a gyerek, a kiszáradást megússza, a nyelvén, bőrén látszik, hogy kezd feltöltődni. Nagyon köhög, mindenféle zörejeket hall belülről Annanéni, mégis azt mondta, hogy most meri csak kijelenteni, hogy kicsit megnyugodhatunk, 90 %, hogy elkerüljük a kórházat. Természetesen a terápia megy tovább, továbbra is szobafogságon vagyunk, az ünnepekkor nem utazhatunk el, de a lényeg az, hogy meggyógyuljon. Szombaton nézi meg újra, aztán kedden, akkor vért is vesz tőle, szerdán újabb röntgen. A teljes gyógyulás minimum 14 nap, addig biztos antibiotikumot fog szedni, majd azután megint lesz egy ismétlő röntgen.
Nagyon-nagyon bizakodom a jó folytatásban...
Megjegyzések
Most már biztosan meg fog gyógyulni,szorítok nektek nagyon!!!
A véréből nem nézték hogy tényleg h1n1-e?
Milyen Tamiflut kap? A szirupot, vagy kapszulát felezve?
A durva, hogy az ÁNTSZ nem nézi meg a garatmintát, ha a háziorvos küldi be, csak ha kórház, így az kilőve. Kedden viszont megint vérvétel, lehet, hogy akkor megnézeti.
Durva hogy nm nézi meg az ántsz...