Számvetés

Megint eltelt egy év, közhelyes, de elrepült.

Sok-sok izgalommal és aggódással indult, Zsombor tartós betegeskedése miatt, ami egészen március végéig uralta a gondolatainkat, hiszen minden nap arról szólt, mikor jön elő újra, jártuk a klinikát, előjegyezték őt műtétre, ami -így utólag legalábbis-szerencsére elmaradt, hiszen azóta nem volt gond a fülével (kopp-kopp).

A nyár egy óriási hullámvölgyet rejtegetett, a július életem talán legnehezebb időszaka volt. Emellett sok-sok élményt is hozott, hiszen a kisebb kalandok/kirándulások mellett két csodaszép helyen nyaraltunk.

Szeptemberben az elsőszülött "kisfiam" megkezdte az iskolát, Kata nagycsoportos ovis lett. Egészen új élethelyzetet jelentett az iskola, ezt szokni kellett, nekem is és Bencének is, de úgy érzem, sikerrel vette az akadályokat.

Az ősz első fele ismét Zsombi sorozatos betegségeiről szólt, illetve a Kata iskolakezdésével kapcsolatos kérdőjelekről. Az év utolsó hónapja pedig az ünnepekre való készülődés mellett a legkisebbünket lehengerlő tüdőgyulladás jegyében zajlott.

Kíváncsian várom, az új év miket tartogat a számunkra!