Ahogy én váltottam
Ha ebben a tempóban haladok, talán a NAGY VÁLTÁS évfordulójára el is készülök ezzel az összefoglaló jellegű írással. :)) A szándék megvan, apránként szedegetem is össze a gondolataimat, csak az a fránya idő-faktor ne volna...
Nem is tudom, hol vágjak bele. Az előzményekhez tartozik, hogy már elég régóta nagyon odafigyelek a táplálkozásunkra, a gyerekeink megszületése óta különösen. Ennek egészen banális oka van: részemről a gének nem túl kedvezőek, súlyproblémák, magas vérnyomás, enyhe cukorbetegség, egyéb anyagcsere problémák. Ezek ugye részben örökletes tényezőkön múlnak, éppen ezért arra törekedtem, hogy a másik oldalt, azaz a táplálkozással elkerülhető rizikófaktorokat, amennyire lehetséges, kiküszöböljem-hosszútávon. Ennek lényege gyakorlatilag az, hogy igazából nincs tiltva semmi számukra, csak az arányokra, a mértékre és persze a minőségi alapanyagokra ügyelek. Ennyit a kiskorú részlegről, illetve a férjről, akik egyfelől "normálisan" étkeznek (a már írottak figyelembevételével), másfelől bő 1 éve kóstolgatják - tulajdonképpen örömmel és megelégedéssel - az én életmódváltásom révén a konyhánkba került alapanyagokból készült ételféléket is.
Még nincs 2 éve, hogy kiderült, inzulinrezisztenciában szenvedek. Nem annyira nagymértékű, de a tapasztalatok szerint pont az enyhébb IR-esek gyógyítása a nehézkesebb. Gyógyszert kaptam rá, plusz az obligát diétát és mozgást javasolták. A diétától nem ijedtem meg, hiszen eddig is viszonylag normálisan étkeztem, ezért komolyabban nem is változtattam a korábbiakhoz képest. Ami a mozgást illeti, 2010. tavasza óta kocogtam, sokáig viszonylag rendszeresen, majd a 3 gyerek és 8 órás munka kombináció életbe lépése után sajnos ritkán és rendszertelenül, majd egy időre teljesen el is maradt. Emellett, bár sok szót nem fecsérelnék rá, viszont igen nagy jelentősége van az ügy szempontjából, a 2011. nyári betörés után egy jóféle pánikbetegség lett úrrá rajtam, aminek egyenes következményeként pár hónap alatt megjelent egy magas vérnyomás (az összes orvosom szerint stressz-eredetű, a pánik miatt alakult ki), egy autoimmun pajzsmirigy-betegség, valamennyit híztam is és összességében véve ramaty állapotba kerültem, amihez apukám elég komoly betegsége is hozzájárult. Ennek csúcsa tavaly márciusban volt. Amikor úgy éreztem, ez így nem mehet tovább, semmilyen értelemben, muszáj változtatni valamit, mert ennek nem lesz jó vége. Ez talán egy keddi vagy szerdai nap volt, nem tudom pontosan, egyik napról a másikra csináltam egy éles kanyart, miközben heteken át faltam a neten fellelhető szakirodalmat az IR, a pajzsmirigy és a magas vérnyomás gyógyítása témájában.
Első lépésként elkezdtem szigorúan ötször étkezni naponta, napi maximum 160 gramm szénhidrátot tartva. Azt be kell vallanom, nagyon ritkán mérlegeltem, mert hamar ráéreztem a fejben számolás lényegére. Száműztem a gabonaliszteket, a zabpehelyliszt kivételével, annak kedvező élettani hatásai miatt. Cukor helyett xilitet vettem. Rizst, krumplit azóta egyáltalán nem ettem, egyéb gabonafélét köretként (gersli, bulgur,köles, hajdina) a kezdet kezdetén még pár alkalommal, de már jó ideje azt sem. Tényleg nagyon sokat olvastam a témában, ezért fokozatosan, apró lépésekben vezettem be azokat a dolgokat, amik úgy éreztem, közel állnak hozzám, amik segíthetnek a céljaim elérése - úgy, mint súlyvesztés, és persze a különféle nyavalyáim gyógyulása - érdekében. Így májusban elkezdtem használni a különféle magliszteket, először csak 1-2 fajtát, majd ahogy sikeresen kísérletezgettem, egyre többfélét, a xilit mellett az eritritet édesítésre, hol magában, hol kombinálva a kettőt. Megismerkedtem a paleolit életmóddal és mivel kevés kivételtől eltekintve szimpatizáltam a "szabályaikkal", jelenleg egy megengedő(bb) paleolit diétát folytatónak érzem magam. Mégpedig azért, mert bizonyos tejtermékeket, konkrétan zsírszegény túrót, kefírt, natúr joghurtot és tejszínt szoktam használni és fogyasztom is, tejet azonban kezdettől fogva nem (önmagában az IR miatt sem annyira javallott a tej, tehát azt már tavaly márciusban elhagytam végérvényesen, mielőtt a paleolit elvekkel megismerkedtem volna). Tehát tételesen, amiket én használok:
Édesítésre: xilit, eritrit és újabban eritrit némi steviával vegyítve.
Liszt: nagyon ritkán és kompromisszumként pl. pékáruba, magliszt mellé, zabpehelylisztet, azon felül a sokféle maglisztet. A családom egyéb tagjainak sütök teljes kiőrlésű liszttel, leginkább tönköllyel, de ők is egyre bátrabban eszegetik a maglisztes készítményeket.
Zöldség: a hüvelyesek kivételével tulajdonképpen mindet fogyasztom.
Gyümölcs: a szőlőt és a banánt tiltólistára helyeztem 1 éve, az IR miatt, bár a paleo engedné. Minden mást eszek, természetesen ésszerű mértékben, ami néha nehéz, főleg egy barackszezonban. :)
Tejtermék: ahogy már említettem, a tejet saját készítésű növényi tejekkel helyettesítem, de túrót, sajtot, egyéb savanyított natúr tejterméket vásárolok.
Só: himalája só
Zsiradék: kókuszzsír, olívaolaj és többféle magolaj.
És még imádom és ki nem hagynám az olajos magvakat, a tojást, most már tésztára is van alternatíva, de szoktam enni csokit (kizárólag olyat, ami illeszkedik a történetbe), lekvárt (eritrittel főztem a nyáron), saját készítésű pékterméket. Tehát nem éhezek, nem nélkülözök és ami a lényeg: remekül érzem magam, lefogytam, az eredményeim javultak (erről majd írok külön), nem vagyok depressziós és a pánik is távozott az életemből, egyszóval soha nem voltam olyan fitt, energikus, mint most.
Persze, ehhez kell a táplálkozáson túl az is, hogy április eleje óta, amikor már néhány hete az étkezés terén átálltam, újra elkezdtem a rendszeres és intenzív edzést.Erről semmiképpen nem szeretnék megfeledkezni, mert meggyőződésem, hogy fele részben ennek köszönhetem az eredményeket. Megszállottságom nem ismer határokat, nem volt kihagyott hetem azóta. Jelenleg heti öt edzésem van, alkalmanként 45-70 percesek. Persze, ez tavaly nem így indult, hanem fokozatosan újra felépítettem a futást és az első 1-2 hónapban csak azt csináltam, kis lépésekben emelve a tempón és a távon. Nyár elején megismerkedtem Péntek Enikővel és a tornáival, saját magamnak kialakítottam komplett edzéseket a videói alapján, amit vegyítettem a futással, bár még utóbbin volt a hangsúly. Ősszel kicsit változtattam az arányokon, kevesebb lett a futás, több a kardio jellegű torna, mellé bevezettem az erősítő, alakformáló tornákat is, mindezt Enikő tornáira építve. Jelenleg hétfőn-szerdán-pénteken csak futok, minimum 45 percet, de általában 50-60 percet, ahogy a kedvem tartja, hol csak egyenletes tempóban, hol intervall futásokat nyomok, a köztes napokon meg az egyes testrészekre koncentrálva erősítek (bár Enikő alakformáló tornái kardionak is beillenek). A hétvége általában csak a családé, persze ha kimarad hétköznap vagy kicsit "elszállok" az evéssel, akkor olyankor pótlom, kompenzálok.
Arról, hogy 1 év alatt hogy alakultak az eredményeim, mit szedek és mit nem, továbbá a távlati célokról, majd legközelebb írok.
Nem is tudom, hol vágjak bele. Az előzményekhez tartozik, hogy már elég régóta nagyon odafigyelek a táplálkozásunkra, a gyerekeink megszületése óta különösen. Ennek egészen banális oka van: részemről a gének nem túl kedvezőek, súlyproblémák, magas vérnyomás, enyhe cukorbetegség, egyéb anyagcsere problémák. Ezek ugye részben örökletes tényezőkön múlnak, éppen ezért arra törekedtem, hogy a másik oldalt, azaz a táplálkozással elkerülhető rizikófaktorokat, amennyire lehetséges, kiküszöböljem-hosszútávon. Ennek lényege gyakorlatilag az, hogy igazából nincs tiltva semmi számukra, csak az arányokra, a mértékre és persze a minőségi alapanyagokra ügyelek. Ennyit a kiskorú részlegről, illetve a férjről, akik egyfelől "normálisan" étkeznek (a már írottak figyelembevételével), másfelől bő 1 éve kóstolgatják - tulajdonképpen örömmel és megelégedéssel - az én életmódváltásom révén a konyhánkba került alapanyagokból készült ételféléket is.
Még nincs 2 éve, hogy kiderült, inzulinrezisztenciában szenvedek. Nem annyira nagymértékű, de a tapasztalatok szerint pont az enyhébb IR-esek gyógyítása a nehézkesebb. Gyógyszert kaptam rá, plusz az obligát diétát és mozgást javasolták. A diétától nem ijedtem meg, hiszen eddig is viszonylag normálisan étkeztem, ezért komolyabban nem is változtattam a korábbiakhoz képest. Ami a mozgást illeti, 2010. tavasza óta kocogtam, sokáig viszonylag rendszeresen, majd a 3 gyerek és 8 órás munka kombináció életbe lépése után sajnos ritkán és rendszertelenül, majd egy időre teljesen el is maradt. Emellett, bár sok szót nem fecsérelnék rá, viszont igen nagy jelentősége van az ügy szempontjából, a 2011. nyári betörés után egy jóféle pánikbetegség lett úrrá rajtam, aminek egyenes következményeként pár hónap alatt megjelent egy magas vérnyomás (az összes orvosom szerint stressz-eredetű, a pánik miatt alakult ki), egy autoimmun pajzsmirigy-betegség, valamennyit híztam is és összességében véve ramaty állapotba kerültem, amihez apukám elég komoly betegsége is hozzájárult. Ennek csúcsa tavaly márciusban volt. Amikor úgy éreztem, ez így nem mehet tovább, semmilyen értelemben, muszáj változtatni valamit, mert ennek nem lesz jó vége. Ez talán egy keddi vagy szerdai nap volt, nem tudom pontosan, egyik napról a másikra csináltam egy éles kanyart, miközben heteken át faltam a neten fellelhető szakirodalmat az IR, a pajzsmirigy és a magas vérnyomás gyógyítása témájában.
Első lépésként elkezdtem szigorúan ötször étkezni naponta, napi maximum 160 gramm szénhidrátot tartva. Azt be kell vallanom, nagyon ritkán mérlegeltem, mert hamar ráéreztem a fejben számolás lényegére. Száműztem a gabonaliszteket, a zabpehelyliszt kivételével, annak kedvező élettani hatásai miatt. Cukor helyett xilitet vettem. Rizst, krumplit azóta egyáltalán nem ettem, egyéb gabonafélét köretként (gersli, bulgur,köles, hajdina) a kezdet kezdetén még pár alkalommal, de már jó ideje azt sem. Tényleg nagyon sokat olvastam a témában, ezért fokozatosan, apró lépésekben vezettem be azokat a dolgokat, amik úgy éreztem, közel állnak hozzám, amik segíthetnek a céljaim elérése - úgy, mint súlyvesztés, és persze a különféle nyavalyáim gyógyulása - érdekében. Így májusban elkezdtem használni a különféle magliszteket, először csak 1-2 fajtát, majd ahogy sikeresen kísérletezgettem, egyre többfélét, a xilit mellett az eritritet édesítésre, hol magában, hol kombinálva a kettőt. Megismerkedtem a paleolit életmóddal és mivel kevés kivételtől eltekintve szimpatizáltam a "szabályaikkal", jelenleg egy megengedő(bb) paleolit diétát folytatónak érzem magam. Mégpedig azért, mert bizonyos tejtermékeket, konkrétan zsírszegény túrót, kefírt, natúr joghurtot és tejszínt szoktam használni és fogyasztom is, tejet azonban kezdettől fogva nem (önmagában az IR miatt sem annyira javallott a tej, tehát azt már tavaly márciusban elhagytam végérvényesen, mielőtt a paleolit elvekkel megismerkedtem volna). Tehát tételesen, amiket én használok:
Édesítésre: xilit, eritrit és újabban eritrit némi steviával vegyítve.
Liszt: nagyon ritkán és kompromisszumként pl. pékáruba, magliszt mellé, zabpehelylisztet, azon felül a sokféle maglisztet. A családom egyéb tagjainak sütök teljes kiőrlésű liszttel, leginkább tönköllyel, de ők is egyre bátrabban eszegetik a maglisztes készítményeket.
Zöldség: a hüvelyesek kivételével tulajdonképpen mindet fogyasztom.
Gyümölcs: a szőlőt és a banánt tiltólistára helyeztem 1 éve, az IR miatt, bár a paleo engedné. Minden mást eszek, természetesen ésszerű mértékben, ami néha nehéz, főleg egy barackszezonban. :)
Tejtermék: ahogy már említettem, a tejet saját készítésű növényi tejekkel helyettesítem, de túrót, sajtot, egyéb savanyított natúr tejterméket vásárolok.
Só: himalája só
Zsiradék: kókuszzsír, olívaolaj és többféle magolaj.
És még imádom és ki nem hagynám az olajos magvakat, a tojást, most már tésztára is van alternatíva, de szoktam enni csokit (kizárólag olyat, ami illeszkedik a történetbe), lekvárt (eritrittel főztem a nyáron), saját készítésű pékterméket. Tehát nem éhezek, nem nélkülözök és ami a lényeg: remekül érzem magam, lefogytam, az eredményeim javultak (erről majd írok külön), nem vagyok depressziós és a pánik is távozott az életemből, egyszóval soha nem voltam olyan fitt, energikus, mint most.
Persze, ehhez kell a táplálkozáson túl az is, hogy április eleje óta, amikor már néhány hete az étkezés terén átálltam, újra elkezdtem a rendszeres és intenzív edzést.Erről semmiképpen nem szeretnék megfeledkezni, mert meggyőződésem, hogy fele részben ennek köszönhetem az eredményeket. Megszállottságom nem ismer határokat, nem volt kihagyott hetem azóta. Jelenleg heti öt edzésem van, alkalmanként 45-70 percesek. Persze, ez tavaly nem így indult, hanem fokozatosan újra felépítettem a futást és az első 1-2 hónapban csak azt csináltam, kis lépésekben emelve a tempón és a távon. Nyár elején megismerkedtem Péntek Enikővel és a tornáival, saját magamnak kialakítottam komplett edzéseket a videói alapján, amit vegyítettem a futással, bár még utóbbin volt a hangsúly. Ősszel kicsit változtattam az arányokon, kevesebb lett a futás, több a kardio jellegű torna, mellé bevezettem az erősítő, alakformáló tornákat is, mindezt Enikő tornáira építve. Jelenleg hétfőn-szerdán-pénteken csak futok, minimum 45 percet, de általában 50-60 percet, ahogy a kedvem tartja, hol csak egyenletes tempóban, hol intervall futásokat nyomok, a köztes napokon meg az egyes testrészekre koncentrálva erősítek (bár Enikő alakformáló tornái kardionak is beillenek). A hétvége általában csak a családé, persze ha kimarad hétköznap vagy kicsit "elszállok" az evéssel, akkor olyankor pótlom, kompenzálok.
Arról, hogy 1 év alatt hogy alakultak az eredményeim, mit szedek és mit nem, továbbá a távlati célokról, majd legközelebb írok.
Megjegyzések