2013. november 13., szerda

KO

Hát így jár, aki ész nélküli maximalista módjára, önkontroll nélkül csinálja a dolgokat. Lesérül és ha már lúd, akkor nem is kicsit.

Edzői és orvosi diagnózis: részleges mellizom szakadás, de legalábbis komoly húzódás. A röntgen a légmellet kizárta, szerencsére, pedig már voltak légzési nehézségek is. A trauma amúgy 2 hetes, sajnos azóta is folyamatosan ráedzettem.

Hát ez van, töménytelen mennyiségű gyulladáscsökkentő, izomlazító és fájdalomcsillapító bogyón élek most. De a legnagyobb érvégés a kényszerpihenő. :(((

Várom az ötleteket, hogyan lehet, kell ezt átvészelni. :))

2 megjegyzés:

Hajni írta...

Szia Dia!
Már a múltkor, amikor felsoroltad a kedvenc edzésformáidat, megírtam egy kommentet...de nem küldte el:( Annyit akartam írni, hogy én már abba belefáradtam, hogy elolvastam:) Én valamikor a trx-szel próbálkoztam, nagyon tetszett, de jelenleg semmi fizetős nem fér az életembe.
Én mindig úgy állok az ilyen kényszerpihenős helyzetekhez, hogy amikor a test (nem Te!:)) úgy gondolja, hogy ennyi elég, produkál olyan helyzetet, hogy ne is tudj mást választani. Kitartást! És csak fokozatosan a visszatérést:)

Dia írta...

Hajni, köszönöm a kedves, biztató szavakat. Igyekszem türelemmel lenni, bár ez nem erényem :D, tegnap óta már edzek, igaz, egyelőre csak kímélő üzemmódban vagyok, de teljes 1 hét pihenőm volt. :) Figyelek azért...:)))