Szobafogságban

Nem is értem, hogyan fordulhatott meg a fejemben az a gondolat, hogy a gyerekek hátha nem kapják el az apukájuktól a nyavalyát...Katus már tegnap erőteljesen ugatott, de más baja nem volt, ezért nála függőben tartottam a dolgot, hogy ma visszük-e oviba vagy sem. Dodónak viszont este -bár a hangulata jó volt, pörgött ezerrel, alig bírtam elaltatni, annyira viháncolt-hőemelkedése volt, kapott éjszakára Nurofent. Persze, amikor reggel megláttam, tudtam, hogy baj van, tiszta lázrózsa volt az arca, 38,4-et mértem és már ő is ugatva köhögött. A hangulata is ennek megfelelő volt, gyors telefon a mamának, hogy kellene a segítsége, ő 8-ra meg is érkezett. Bence maradt vele, a két kisebbel elmentem dokihoz. Gyakorlatilag ugyanaz a bajuk, csak Kata immunrendszere már erősebb, enyhébb tünetekben nyilvánul meg: gyulladt torok, érdes légzés. A kicsi sajnos antibiotikumot is kapott az ezerféle tüneti szer mellé, Kata csak az utóbbiakat. Ami azért szomorú, mert 1 hónapon belül ez a harmadik antibiotikum, amit szed. És tavaly is hasonlóképpen kezdődött a szezon...Szóval szobafogságra vagyunk ítélve, bár ezt délután kicsit megszegve, gyorsan elszaladtam velük a boltba, azzal nyugtattam magam, hogy ebben a szép időben csak nem ártok azzal a fél órával. Kata jól van, a köhögést leszámítva, majd csak kedden megy újra oviba. Zsombor nagyon elesett, a délután nagy részét az ölemben töltötte, 5-kor kapott kúpot a 38,6 fokra. Ez kicsit levitte a hőmérsékletét, jobb lett a hangulata, enni viszont nem akar, ma megevett 3-4 almát, 2 banánt, néhány kanál levest és egy fél lángost. Amit nem csodálok, ennyi szörnyű szirup mellett.