2013. január 28., hétfő

Mell-esleg aggódom

Úgy tűnik, a január lesz az a hónap, amikor ismeretlen gyerekbetegségekkel kell szembesülnöm. Tavaly volt a lepkehimlő, amiről addig még életemben nem hallottam és mely betegség mindhárom csemetét kiütötte hosszabb-rövidebb időre.

Most újabb kórságot jegyezhettem fel a képzeletbeli listámra, ezúttal csak Kata révén és a dolog természetéből adódóan alappal bízhatok abban, hogy ez mást nem is fog érinteni (??). Lánykánknak ugyanis - remélhetőleg valóban csak arról van szó -  bakteriális eredetű mellgyulladása van.

Történt, hogy egy héttel ezelőtt, hétfőn elkezdte fájlalni a jobb mellét, majd kedden ismét panaszkodott, ezért akkor már alapos szemrevételezésnek tettem ki eme testrészét. Amit láttam: a cicije kicsit piros volt, maga a bimbó és a bimbóudvar enyhén elváltozott, deformálódott,  a melle körül kb. 1-2 cm széles sávban érezhetően duzzadt volt és egy borsónyi csomót lehetett kitapintani a felszínhez közel. És persze érzékeny volt, fájt neki.

Természetesen előjött a hipochonder és para-anya énem, enyhén leizzadtam, aztán elkezdtem ésszerűen gondolkodni. Gyerek 9 éves lesz, manapság a lányok korán érnek, akár a nemi érés is megindulhatott. Mivel a google a barátunk, én is segítséget kértem tőle, ami - kivételesen - inkább megnyugtatott, mert gyakorlatilag szinte mindenhol a serdülés jeleként fordult elő érzékenységgel egybekötött csomó hasonló korú kislányok mellében. Persze az esélyt nem akartuk megadni semmi egyébnek és mert a fejemben csak motoszkált, hogy miért FÁJ neki ennyire, a másnapot a doktornéninknél kezdtük.

Ő pedig pár másodperc múlva kizárta a hormonális okokat. Az összes tünet bakteriális fertőzésre utalt, eszerint kezeljük szerda óta, vagyis antibiotikumot szed és helyileg is gyógyítjuk, antibiotikum tartalmú kenőccsel kenegetve. Egy hetes türelmi idő után fogja újra megvizsgálni az orvos, a továbbiak attól függenek, ott mit fog látni. Addig is szigorú védelem a kicsi cicinek, nincs testnevelés óra, nincs edzés, hiszen az ütéstől, eséstől, húzódástól kell most a legjobban óvni. A ma reggeli vizit utáni helyzet az, hogy a mell körüli dagadtság megszűnt, a pír elmúlt, a csomó viszont még ott van, bár árnyalatnyit zsugorodott. Viszont még mindig fájlalja, ha kenjük, ha vízsugár éri és bizonyos mozdulatokra is.

És hogy mitől lehet? Jó kérdés. Trauma elvileg nem érte a mellét, legalábbis nem emlékszik maradandó nyomokat hagyó fizikai behatásra. Innentől kezdve meg marad a bőrön át bejutó baci, de hogy honnan, mikor, kitől, miért, hogyan, az rejtély mindenki előtt.

Mindenesetre ezek nélkül a kuriózumok nélkül tök jól elvolnék...

Nincsenek megjegyzések: