Új "szerelmek"
Így, többes számban, ráadásul az enyémek. :)) Nem, nem cseréltem le hites uramat, nem is szándékozom. Egészen más jellegű love story-ról van szó, de elmondhatom, hogy egyelőre csillapíthatatlan, szenvedélyes, ragaszkodó viszony a miénk.
Az egyik, a frissebb kapcsolat a zumbához fűz. Ez még csak 2-3 hetes, de első látásra szerelem volt. Pontosabban első alkalom után tudtam, hogy nekem ez is kell (sőt, valójában már előtte is, hiszen hónapok óta keresem, kutatom, hová tudnám beiktatni, helyileg, időben). Végül találtam, az oktató nagyon szimpatikus srác és az órái eszméletlen pörgősek, bulisak, izzasztóak, remek zenékkel, jó társasággal (barátnővel!!!). Egészen másféle mozgásforma, mint amit eddig csináltam, talán kevésbé testhezálló is, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy néhány alkalom után még tud problémát okozni a koreográfia követése, olykor a ritmust felvétele, de nem adom fel, mert hihetetlenül élvezem ezeket az estéket.
És ha már másféle mozgásról van szó, akkor írnom kell a másik dologról, ami viszont a zumbával ellentétben már régebben, közel 2 hónapja belépett az életembe és úgy tűnik, ott is marad, ugyanis ez talán még a zumbánál is komolyabb érzelmeket, függőséget váltott ki belőlem: ez pedig a crossfit. A nyár második felében már éreztem, hogy valami nem jó, valami kevés, megtorpant a fejlődésem, kicsit lehet, hogy bele is fáradtam/fásultam az addig űzött sporttevékenységekbe. Az étkezés sem volt már okés, az endokrinológusom felügyelte módszer kevés volt, besokallt tőle a szerveztem. A lényeg, hogy egyértelművé vált, hogy lépni kell valamerre, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kaja frontján is változtattam és felkerestem egy személyi edzőt. Akkor még halvány segéd fogalmam sem volt arról, ő miként edz, mit csinál pontosan, a személye miatt mentem hozzá, nekem ő bizonyos okokból nagyon hiteles személyiség. Akkor, ott derült ki, mi az ő profilja, az állapotfelmérést követően rögtön utánanéztem, mi fán is terem ez a crossfit és akkor volt bennem egy kis szkepticizmus, félsz, annak ellenére, hogy alapvetően nagyon pozitív dolgokat olvastam róla. Valóban kell-e ez nekem, nekem való-e, fogom-e bírni, és így tovább. De augusztus második felében elmentem az első órájára és akkor már éreztem, hogy nem is áll olyan távol tőlem ez a sportág és fogom kedvelni. Nos, ez azóta rajongássá, függőséggé fajult (az, hogy endorfinfüggő lettem, már egy ideje evidens számomra) és olyannyira fejlődőképesnek bizonyultam, hogy az eredetileg tervezett, kezdeti heti 1 alkalom szeptember első felében már heti 3 látogatássá növekedett és meglehetősen élvezem ezen alkalmakat. :)) Igaz, az órák 95 %-ába nem egyszer, de menet közben többször belehalok, a Mesterem nem kímél (ugyanakkor fontosnak tartom rögzíteni, hogy abszolút figyelt a fokozatosságra, az alkati adottságokra, az edzettségi szintre stb, magyarul arra, hogy az egészet személyre szabja), ha kell, ordít velem, ápolja a pszichémet és ellát tanácsokkal. Imádom..Őt is és elsősorban azt, amit az edzései nyújtanak számomra, amit az belőlem kivált, minden alkalom után valami eszméletlen eufória árad szét bennem, még utána is órákig pörgök, dúdolok, táncikálok. :)) És hogy amúgy milyen eredménye van? Elképesztő és hihetetlen, csak ennyit tudok írni, mivel senkit nem szeretnék számokkal, holmi centikkel, testösszetétel arányokkal fárasztani.
Vagyis belevágtam 2 új dologba, úgy, hogy tudtam, a meglévő edzéseimet sem akarom teljesen feladni. Ezért most lavírozgatok, logisztikázok és lehet, hogy kissé túl is terhelem magam: heti 5 reggel, leginkább és mindenekelőtt hétköznaponta fél 5-kor csörög a vekker, 5-től 50-60 perc edzés. Ez minimum 3 alkalom futást jelent, a másik 2 hajnal alakformáló, súlyzós tornáról szól, kiegészítve a Mester által házi feladatként feladott elemekkel. 3 délelőtt megyek crossfitre és minimum 1 este zumbára (bár ez utóbbi egy kedves férfiismerősöm szeirnt a flabélos-szal egyenértékű, vagyis ne tekintsem igazán edzésnek :-D )
Az egyik, a frissebb kapcsolat a zumbához fűz. Ez még csak 2-3 hetes, de első látásra szerelem volt. Pontosabban első alkalom után tudtam, hogy nekem ez is kell (sőt, valójában már előtte is, hiszen hónapok óta keresem, kutatom, hová tudnám beiktatni, helyileg, időben). Végül találtam, az oktató nagyon szimpatikus srác és az órái eszméletlen pörgősek, bulisak, izzasztóak, remek zenékkel, jó társasággal (barátnővel!!!). Egészen másféle mozgásforma, mint amit eddig csináltam, talán kevésbé testhezálló is, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy néhány alkalom után még tud problémát okozni a koreográfia követése, olykor a ritmust felvétele, de nem adom fel, mert hihetetlenül élvezem ezeket az estéket.
És ha már másféle mozgásról van szó, akkor írnom kell a másik dologról, ami viszont a zumbával ellentétben már régebben, közel 2 hónapja belépett az életembe és úgy tűnik, ott is marad, ugyanis ez talán még a zumbánál is komolyabb érzelmeket, függőséget váltott ki belőlem: ez pedig a crossfit. A nyár második felében már éreztem, hogy valami nem jó, valami kevés, megtorpant a fejlődésem, kicsit lehet, hogy bele is fáradtam/fásultam az addig űzött sporttevékenységekbe. Az étkezés sem volt már okés, az endokrinológusom felügyelte módszer kevés volt, besokallt tőle a szerveztem. A lényeg, hogy egyértelművé vált, hogy lépni kell valamerre, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kaja frontján is változtattam és felkerestem egy személyi edzőt. Akkor még halvány segéd fogalmam sem volt arról, ő miként edz, mit csinál pontosan, a személye miatt mentem hozzá, nekem ő bizonyos okokból nagyon hiteles személyiség. Akkor, ott derült ki, mi az ő profilja, az állapotfelmérést követően rögtön utánanéztem, mi fán is terem ez a crossfit és akkor volt bennem egy kis szkepticizmus, félsz, annak ellenére, hogy alapvetően nagyon pozitív dolgokat olvastam róla. Valóban kell-e ez nekem, nekem való-e, fogom-e bírni, és így tovább. De augusztus második felében elmentem az első órájára és akkor már éreztem, hogy nem is áll olyan távol tőlem ez a sportág és fogom kedvelni. Nos, ez azóta rajongássá, függőséggé fajult (az, hogy endorfinfüggő lettem, már egy ideje evidens számomra) és olyannyira fejlődőképesnek bizonyultam, hogy az eredetileg tervezett, kezdeti heti 1 alkalom szeptember első felében már heti 3 látogatássá növekedett és meglehetősen élvezem ezen alkalmakat. :)) Igaz, az órák 95 %-ába nem egyszer, de menet közben többször belehalok, a Mesterem nem kímél (ugyanakkor fontosnak tartom rögzíteni, hogy abszolút figyelt a fokozatosságra, az alkati adottságokra, az edzettségi szintre stb, magyarul arra, hogy az egészet személyre szabja), ha kell, ordít velem, ápolja a pszichémet és ellát tanácsokkal. Imádom..Őt is és elsősorban azt, amit az edzései nyújtanak számomra, amit az belőlem kivált, minden alkalom után valami eszméletlen eufória árad szét bennem, még utána is órákig pörgök, dúdolok, táncikálok. :)) És hogy amúgy milyen eredménye van? Elképesztő és hihetetlen, csak ennyit tudok írni, mivel senkit nem szeretnék számokkal, holmi centikkel, testösszetétel arányokkal fárasztani.
Vagyis belevágtam 2 új dologba, úgy, hogy tudtam, a meglévő edzéseimet sem akarom teljesen feladni. Ezért most lavírozgatok, logisztikázok és lehet, hogy kissé túl is terhelem magam: heti 5 reggel, leginkább és mindenekelőtt hétköznaponta fél 5-kor csörög a vekker, 5-től 50-60 perc edzés. Ez minimum 3 alkalom futást jelent, a másik 2 hajnal alakformáló, súlyzós tornáról szól, kiegészítve a Mester által házi feladatként feladott elemekkel. 3 délelőtt megyek crossfitre és minimum 1 este zumbára (bár ez utóbbi egy kedves férfiismerősöm szeirnt a flabélos-szal egyenértékű, vagyis ne tekintsem igazán edzésnek :-D )
Megjegyzések